A római katolikus egyház liturgikus hagyománya szerint a nagyböjt ötödik, a húsvétot megelőző második vasárnap a Jézus szenvedésére való emlékezés kezdőnapja, azaz feketevasárnap. Ilyenkor szokás a templomok feszületeit, valamint az Úr képeit a feltámadás ünnepéig viola, tehát gyász színű böjti lepellel elfedni.
A főoltár egészének fekete lepellel történő letakarásának első nyomai a 11. századból valók – innen ered az ünnep magyar neve is, a feketevasárnap.
1965 óta inkább a lila szín használatos, ez az Üdvözítő közelgő halála feletti szomorúság jele. A liturgiatörténet legvalószínűbbnek tartja, hogy korábban a győzedelmes Krisztus ábrázolásait fedték el a ma már nem használatos megnevezés szerinti „szenvedésének idejére”.
A nap evangéliumi elbeszélése az Úr elrejtőzésére emlékeztet: Jézus „elrejtőzött” az őt megkövezni akaró zsidók elől.
A főoltár egészének fekete lepellel történő letakarásának első nyomai a 11. századból valók – innen ered az ünnep magyar neve is, a feketevasárnap.
1965 óta inkább a lila szín használatos, ez az Üdvözítő közelgő halála feletti szomorúság jele. A liturgiatörténet legvalószínűbbnek tartja, hogy korábban a győzedelmes Krisztus ábrázolásait fedték el a ma már nem használatos megnevezés szerinti „szenvedésének idejére”.
A nap evangéliumi elbeszélése az Úr elrejtőzésére emlékeztet: Jézus „elrejtőzött” az őt megkövezni akaró zsidók elől.
szekelyhon.ro/aktualis/feketevasarnap-a-szemek-bojtje#