A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária

December 12-e a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária ünnepnapja. A Guadalupei Miasszonyunk, mexikói nevén Lupita a guadalupei bazilikában őrzött XVI. századi Mária-ikon, Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma.

„Semmitől se ijedj meg, semmi miatt ne aggódj, semmi se szomorítsa el arcodat és szívedet! Ne félj se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok itt én, a te Anyád? Nem tartalak-e karjaim oltalmában? Nem állsz talán az árnyékomban, a védelmem alatt?” – 1531 decemberében egy egyszerű indián kapta ezt az üzenetet a Szűzanyától: Cuauhtlatoatzin (Beszélő Sas), aki a keresztségben a Juan Diego nevet kapta.

1531-ben a Szűzanya jelent meg Juan Diegónak a Mexikóvárostól északnyugatra fekvő Tepeyac-dombon. A ragyogó nőalak Isten Anyjaként mutatkozott be, és egy képet hagyott maga után, amely csodálatos módon jelent meg a férfi köpenyén, tilmáján. A mindmáig épen maradt ruhadarabot és a kegyképet zarándokok milliói látogatják évente a guadalupei bazilikában. Juan Diegót II. János Pál 2002-ben szentté avatta.

Az indiánköpenyre festett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szűzet ábrázolja: kezében nem tart gyermeket. A félholdat angyalalak tartják. A Szűz arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europoidként, sem indiánként.

A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szűzanya Mexikóváros közelében a Tepeyac-dombon, az azték mitológia földanyaistennője, Tonantzin lerombolt templomának helyén jelent meg Juan Diegónak. Az aranyködbe burkolózó nőalak arra szólította föl az indiánt, hogy menjen a püspökhöz, s közölje: „Azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen”. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját, amiben a Szűzanya csodálatos jelét a püspök elé vitte. Ennek emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

A kegykép a mexikói mindennapok része: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy látható, mint a templomi és házioltárokon vagy használati tárgyakon. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyeként tartják számon.
2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben közel húszmillióan látogatnak a kegykép bazilikájába.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.

2009 augusztusában az arizonai Phoenixben nemzetközi konferenciát tartottak, melynek résztvevői, észak- és dél-amerikai szakértők a csodás eredetű guadalupei Szűzanya-képpel foglalkoztak. Aldofo Orozco elmondta: sem a tilma megmaradására, sem megőrződésének csodás körülményeire nincs természettudományos magyarázat. Hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn tíz éven belül tönkremennek – ismertette. Hozzátette, hogy az 1789-ben a legfejlettebb technológiával készült másolat nyolc év alatt védőüveg mögött is teljesen kifakult, miközben a védelem nélkül kihelyezett eredetin 116 éven át semmiféle károsodást nem okozott az UV-sugárzás, a közelében meggyújtott sok tízezer gyertya és a sós-nedves levegő. „Az agavérostokból készült anyag egyik legkülönösebb jellemzője, hogy míg a visszája durva, érdes tapintású, a színe olyan, mint a legfinomabb selyem" – mondta a szakértő.

A tilma két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1785-ben 50 százalékos salétromsavoldat ömlött rá, ám természettudományosan megmagyarázhatatlan módon nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja. 1921-ben bomba robbant a tilma közelében, aminek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, azonban az ereklyének és normál üvegből készült tartójának nem történt baja.

A 2009-es konferencián Eduardo Chávez Sánchez egyháztörténész, Juan Diego szenttéavatási ügyének posztulátora ismertette a Guadalupei Szűzanya-jelenés üdvtörténeti jelentőségét, melynek – mint mondta – célja Amerika evangelizálása volt. Az Újvilág első, ferences misszionáriusai emberfeletti küzdelmet vívtak, hogy megértessék magukat a bennszülöttekkel, ugyanakkor megvédjék őket a spanyol kizsákmányolástól. Úgy tűnt, képtelenek megbirkózni a nehézségekkel. „Ha Isten nem küld sürgősen segítséget, ez az ország örökre elvész" – mondta Juan de Zumárraga püspök a misszionáriusoknak. Az 1531-es csodálatos esemény után a megtérések száma döbbenetesen megnövekedett; az indiánok távoli vidékekről is eljöttek, hogy a szentségekben részesüljenek. 1539-ig közel 9 millió indiánt kereszteltek meg a ferencesek.

„Isten olykor Édesanyja által lép közénk, hogy minden embert Fiához kapcsoljon. Mária az első tanítvány és misszionárius, aki által az üdvösség üzenete eljut hozzánk” – mondta Eduardo Chávez Sánchez.







A guadalupei kegykép csodái

Templomunkban egy buzgó hívőnek köszönhetően van egy másolat a guadalupei kegyképről. Kaptam tőle egy hosszú újságcikket, ami részletesen leírja a guadalupei jelenéseket, azok hatását a mexikói kereszténységre, valamint a kegykép csodáit. Főleg ezeket szeretném most ismertetni.
Szent Juan Diego tilmája agavérostokból készült. Abban az időben a szegények ruhája volt ez, olcsó, egyszerűen elkészíthető, de finoman szólva nem tartós. Nem igazán festhető, ha mégis festenek rá, még gyorsabban szétmállik. A tilmán megjelent, kegyképpé vált Mária-kép mégis 489 éve megvan épen, sértetlenül.

Pedig a tárolási körülmények nem voltak éppen ideálisak. Gondoljunk bele: a közelmúltig nem volt villanyvilágítás, az oltár körül évszázadokon át rengeteg gyertya égett a nap nagy részében, kormolta, piszkolta a környezetét. A zarándokok tömegével járultak a kegyképhez, mindenki fogdosta, tárgyakat érintett hozzá. Az első több mint száz évben még üveglap se védte. 1791-ben egy alkalmazott a kép ezüstkeretét tisztogatta salétromsavval, és véletlenül ráborította a szentképre az egész üveget. Legnagyobb csodálatára a képnek semmi baja se lett. Az 1920-as években véres egyházüldözés folyt Mexikóban, 1921-ben merényletet követtek el a templomban. Egy vázába rejtett nagyerejű bombát helyeztek a kegykép elé, amelynek robbanását a mise kezdetének időpontjára időzítették. Azt remélték, hogy sok püspököt, papot megölnek vele és még a kegyképet is elpusztítják, ami annyi hívőt vonz oda.

A Szűzanya csodája: bár az oltár is megsemmisült, az összes ablak kitört, tönkretette a kövezetet, mégse halt meg senki, csak könnyű sebesültek voltak. A kép pedig sértetlen maradt.
Tudósok sora vizsgálta meg a tilmát mikroszkóppal 1936-ban, ’46-ban, ’54-ben és ’66-ban. Nem tudták megmondani, mi tartósította az anyagot, hogy az nem ment tönkre ilyen hosszú idő alatt sem. Változatos módszerekkel vizsgálták a festéket is. Philip Callahan és Jody B. Smith sem növényi, sem állati, sem ásványi eredetű, sem szintetikus festéket nem tudott kimutatni, de ecsetnyomokat sem – mintha az egész kép nyomtatva lenne.

A kegykép legrendkívülibb tüneménye épp ezzel van összefüggésben. 1929-ben egy fényképész felnagyította a Szűzanya arcát, és észrevette, hogy a szemeiben visszatükröződik egy szakállas emberi arc. Mégpedig mindkettőben, és olyan fénytöréssel, olyan arányban, ahogyan egy élő ember szemében tükröződne! Egyúttal a szemek mutatják a Purkinje-Sanson effektust is, ami ismeretlen volt az 1500-as években. Ennek lényege, hogy ahol különböző anyagokból álló rétegek érintkeznek, megváltozik a fénytörés. Az emberi szemben öt ilyen réteghatár van, ennek megfelelően ötféle módon tükröződik vissza róla (belőle) a fény.

A guadalupei Szűzanya szeme ebből hármat mutat. A XX. század 50-es éveitől a ’80-as évekig vizsgálták a szemeket; 1979-ben 2500-szorosára nagyították, és matematikai és optikai módszerekkel feljavították a képet. Így összesen tizenkét embert fedeztek fel benne: azt a jelenetet, amikor Juan Diego találkozott Zumárraga érsekkel. Persze vannak, akik számára ezek a képek csak Rohrschach-ábrák, amikbe mindenki azt lát bele, amit akar. Az interneten fellelhető képek tanúsága szerint ez tényleg így van.

A közelmúltban felröppentek olyan álhírek is valós kutatásokra hivatkozva, amelyek szerint a kép az emberi test hőmérsékletét mutatja, vagy a Szűzanya hasára fonendoszkópot helyezve magzati frekvenciájú szívverést lehet hallani. Ezeket az álhírek kutatására szakosodott Snopes hitelesen cáfolja. Vigyázzunk az álhírekkel, hívők legyünk, ne hiszékenyek!

Mi, hívő keresztények tudjuk, hogy Jézus nem azért művelt csodákat, hogy elkápráztassa az embereket. Az ő célja az emberek hitre vezetése volt. A Szűzanya legnagyobb csodája nem a képében volt. Amikor Juan Diego és felesége 1525-ben keresztény hitre tértek, még éppen csak az Azték Birodalom földjére léptek az európai misszionáriusok, 1519-ben indult a mai Mexikó meghódítása. A Tepeyac dombon, ahol a Szűzanya megjelent Juan Diegónak, az azték pogány Istenek Anyjának szentelt templom romjai voltak.

A Szűzanya navatl (azték) nyelven megmondta a látnoknak, hogy milyen néven tiszteljék őt: Tetlcoatlaxopeuh, azaz széttaposott kőkígyó. Ezt a spanyol tolmács Guadalupénak értette, mivel Spanyolországban, Extremadurában már volt egy ilyen nevű Mária-kegyhely. Jó, ha tudjuk, hogy a tollas kígyó az aztékok főistene volt. Véletlen egybeesések? Lehet. Szkeptikusok szerint akár az extremadurai Guadalupe-szentély mexikói változata is lehetett Guadalupe, és gyanús, hogy 117 év telt el a jelenés és az első írásba foglalás között. Azonban azt is feljegyezték, hogy a jelenések után naponta több ezer indián jelentkezett keresztelésre.

Toribio de Benavante misszionárius leírta, hogy a quecholaci kolostorban öt nap alatt 14 200 indiánt keresztelt meg. 1532 és 1538 között mintegy 9 millióan vették fel a keresztséget Mexikóban! Azok a bennszülöttek, akik 1531 előtt közönyösek voltak, vagy kifejezetten ellenségesek a hódítók hitével szemben, a következő évtől tömegesen tértek meg a katolikus egyházba, (mialatt Európában milliók hagyták azt el és lettek protestánssá). Ez Guadalupe igazi csodája!

Ima a Guadalupei Szűzanyához

Guadalupei Szűzanya, Titkos Értelmű Rózsa! Imádkozz az Anyaszentegyházért, védelmezd a szentatyát, segítsd mindazokat, akik segítségül hívják nevedet szükségükben! És mivel te vagy a mindig szűz Mária, Isten Anyja, esdd ki számunkra szent Fiad kegyelmét, hogy megmaradjunk a hitben, a reményben az élet nehézségei közepette, és szeretettől égjünk! Add meg a végső kitartás drága ajándékát!
Ámen              


2020. december 12.
Erdős Attila
foto: Cathopic
forrás: katolikus.ma/a-guadalupei-kegykep-csodai/





Élőnek titulálta a NASA a Guadalupei Szűzanya kegyképet A NASA közzétette a Guadalupei Szűzanya kegyképpel kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit.

A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik. A tudósok továbbá megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészéges ember testhőmérséklete.

Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg.

A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a Tsn.ua internetes hírportál.

A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt.

A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni.

A Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, Mexikóvároshoz közel északra. A feljegyzések szerint egy aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája (bő köpeny) a Szűzanya képmásává változott. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját.

Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya.

Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma.



A KEGYKÉP TOVÁBBI TÖRTÉNETE 1980-2012-ig




források: Magyar Kurir | Kárpátinfo.net