Bálványimádó vagyok!

Bálványimádó vagyok!

Megismétlem, hogy mindenki értse:
Bálványimádó vagyok!
I'm an idolater!
Ich bin Götzendiener!
és angolul, valamint németül is, hogy mindenkinek világos legyen.

Legalábbis Bergoglio, alias Ferenc pápa szerint.
Azok a keresztények, akik megálltak a „mindig így csináltuk” szemléletnél, bezárták szívüket a Szentlélek meglepetései előtt, és sosem jutnak el az igazság teljességéhez, mert bálványimádók és lázadók. (Lifenews és Vatikáni rádió)
Bergoglio ámokfutása az egyház átalakításáért új fejezetet ért el, most már nyíltan ellenségeknek nevezi a hagyományokhoz hű híveket. Azt pontosan nem fejtette ki milyen reformokat szeretne az egyházon belül véghezvinni, de azt már tudjuk tervezi egy újabb püspöki szinódus összehívását, amelyen többek között a meleg jogokon és az elvált és újraházasodott személyek jogain kívánna változtatni. Annak ellenére, hogy már több püspök is kijelentette, hogy ezekben az ügyekben nem kívánnak változtatni, mert ez aposztázia, Ferenc szándékosan nyitva hagyta ezeket a kérdéseket.

- Meddig engedi őt  Isten elmenni, miért engedi meg? - merül fel a kérdés az emberek szívében. Homíliájában gyakorlatilag megbélyegzett bennünket bálványimádással, ami az egyházhagyomány alapján  és a tízparancsolat alapján is az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethetünk keresztényként. Azt állítja tehát a reformterveiről, hogy azok Krisztus , helyesebben a Szentháromság akaratát tükrözik és mindenki, aki ellent mond lázadó. Hogy jobban megérthessük, a kérdést el kell olvasni a cikket:

Bergoglio szentbeszéde 2016 január 18. – fogalmazott reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában.
Az első olvasmányban (1Sám 15,16–23) Sault mint Izrael királyát elutasítja az Úr, mert inkább a népre hallgat, mint az Úr akaratára, és nem engedelmeskedik neki. A nép a csatában elért győzelem után áldozatot akart bemutatni Istennek a jószág legjavából, mert azt gondolta, hogy „mindig így csináltuk”. De Isten ez alkalommal nem ezt akarta. Sámuel próféta szemrehányást tesz Saulnak: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának?

Ugyanezt Jézus is ezt tanítja evangéliumban (Mk 2,18–22) – mondta Bergoglió. A törvénytudók szemére vetették, hogy tanítványai nem böjtölnek úgy, mint ahogy addig mindig szokás volt. Jézus az életben alkalmazott alapelvvel válaszol nekik: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.

Mit jelent ez? – tette fel a kérdést Ferenc. Hogy megváltozik a törvény? Nem! A törvény az ember szolgálatában áll, aki pedig Isten szolgálatában áll, és ezért kell, hogy az ember szíve nyitva álljon. A „mindig így csináltuk” szemlélet bezárult szívet eredményez. Jézus azt mondta nekünk: „Elküldöm nektek a Szentlelket, és Ő elvezet benneteket a teljes igazságra.” Ha a szíved bezárult a Lélek újdonsága előtt, sohasem jutsz el a teljes igazságra! – jegyezte meg a Szentatya. Keresztény életed csak ötvenszázalékos lesz, toldott-foldott, új dolgokkal megstoppolt, de olyan struktúrára alapozva, amely nem nyitott az Úr hangjára. Bezárt szíved lesz, mert nem vagy képes kicserélni a tömlőket.

Ez volt Saul király bűne, ami miatt az Úr elutasította. Sok keresztény bűne ez, akik abba kapaszkodnak, amit eddig mindig csináltak, és nem hagyják a tömlők kicserélését. Egy félig élt, megfoltozott, megstoppolt, értelmetlen élettel végzik – figyelmeztetett Ferenc pápa. A bűn a zárt szív, amely nem hallgatja meg az Úr hangját, amely nem nyílik meg az Úr újdonságára, a Szentlélekre, aki mindig meglep bennünket. A lázadás a „varázslás bűne”, a makacsság pedig bálványimádás.

Azok a keresztények, akik megmakacsolták magukat a „mindig így csináltuk” mentalitásban, abban, hogy ez a helyes út, vétkeznek: a varázslás bűnébe esnek. Olyan ez, mintha elmennének a jósnőhöz. Fontosabb az, ami korábban kimondatott, és az, hogy ne változzon semmi, illetve az, amit úgy érzek bezárt szívemben, mint az Úr szava. A makacsság a bálványimádás bűne is: a keresztény, akik megmakacsolja magát, vétkezik! A bálványimádás bűnébe esik. Akkor mi tehát a helyes út, Atyám? – tehetjük fel a kérdést. Megnyitni a szívet a Szentlélek előtt, és felismerni, hogy mi Isten akarata – hangsúlyozta a pápa.

Jézus idejében hagyomány volt, hogy a jó izraeliták böjtöt végezzenek. De van egy másik valóság: a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra. Ezért van szüksége nyitott szívekre, olyan szívekre, amelyek nem makacsolják meg magukat önmaguk bálványának imádatában azért, mert számukra a Szentlélek meglepetésénél fontosabb az, amit ők gondolnak.
Ez az az üzenet, amelyet ma az egyház ad nekünk. Ez az, amit Jézus olyan erősen hangsúlyoz: új bort új tömlőbe. A Lélek újdonságaihoz, Isten meglepetéseihez a szokásoknak is meg kell újulniuk. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk a nyitott szívhez, amely nyitott a Lélek hangjára, hogy meg tudja különböztetni azt, aminek már nem kell változnia, mert alapvető, attól, aminek meg kell változnia, hogy be tudja fogadni a Szentlélek újdonságát. (Lifenews)
Ha jól értem Bergoglio szavait, akkor nyugodtan fellehet gyújtani a vatikáni irattárat, az egész szenthagyományt felejtsük el, majd ő megmondja a frankót, ez a Szentlélek akarata.

Ez egyben II. János Pál tanításának az ellenkezője, aki Így vélekedett az egyetemes törvényekről:
Akik elszakítják az egyéni szabadságot az összes ember közös természetétől – miként néhány mai, nagy visszhangot kapott filozófiai elméletben történik, megakadályozzák, hogy az értelem fölfogja a természetes törvény egyetemes voltát. Márpedig a természetes törvény – mivel kifejezi az emberi személy méltóságát és megalapozza alapvető jogait és kötelességeit – parancsai egyetemesek és kötelező erejük minden emberre kiterjed. Ez az egyetemesség nem hagyja figyelmen kívül az emberek egyéniségét, nem is ellenkezik az egyes személyek egyszeriségével és megismételhetetlenségével; épp ellenkezőleg gyökerében ragadja meg szabad cselekedeteiket, melyek tanúskodnak az igazi jó egyetemességéről. Amennyiben cselekedeteink alávetik magukat a közös törvénynek, építik a személyek igaz közösségét és Isten kegyelmével gyakorolják a szeretetet, a „tökéletesség kötelékét” (Kol 3,14). Amikor pedig ellenkezőleg, sértik, vagy csak figyelmen kívül hagyják a törvényt akár beszámítható módon, akár nem, cselekedeteink egyesek megkárosításával megsebzik a személyek közösségét.

Vannak pozitív parancsok melyek egyetemesen kötelezőek, változhatatlanok, ugyanabban a közös jóban egyesítik a történelem minden korszakának minden emberét, kik valamennyien „ugyanarra a hivatásra, s ugyanarra az isteni célra” teremtettek. Ezek az egyetemes és állandó törvények megfelelnek a gyakorlati értelem fogalmainak, és a lelkiismeret ítélete alkalmazza őket az egyes cselekedetekre. Aki cselekszik, a törvénybe foglalt igazságot személyesen magáévá – a saját igazságává teszi a cselekedetekkel és a megfelelő erényekkel.

A természetes törvény tiltó parancsai egyetemesen érvényesek: minden körülmények között, mindig és mindenkire nézve kötelezőek. Olyan tilalmakról van ugyanis szó, melyek bizonyos cselekedetet egyszer s mindenkorra tiltanak, kivétel nélkül, mert megtétele soha nem egyeztethető össze a cselekvő személy akaratának jóságával,az isteni életre szóló meghívásával és a felebaráttal való közösséggel. Senki soha nem szegheti meg a mindenkit minden áron kötelező parancsokat, és nem sértheti senkiben, főként önmagában a személyes méltóságot.
(forrás: Veritas Spendlor Enciklika 52. fejezet)
A 104. fejezetben leírtak Ferenc nagy tévedésére az értékek és a törvények összemosására ad eligazítást:
Ebben az összefüggésben tárul ki a tér a megtérő bűnös ember felé irányuló isteni irgalmasság és az emberi gyöngeségre irányuló megértés számára. Ez a megértés soha nem jelenti a jó és a rossz mértékének kompromittálását és meghamisítását azért, hogy a körülményekhez alkalmazzuk őket. Amennyire emberi, hogy a vétkes ember beismeri gyöngeségét és irgalmat kér bűnére, annyira elfogadhatatlan az a magatartás, mely a saját gyöngeségéből készít mértéket a jó igazságához, oly módon, hogy igazolhatja önmagát anélkül, hogy Istenhez és az ő irgalmasságához kellene fordulnia. Az ilyen magatartás az egész társadalom erkölcsiségét megrontja, mert arra tanít, hogy kételkedjenek az erkölcsi törvény objektivitásában általában és elutasítsák a bizonyos emberi cselekedeteket tiltó törvények föltétel nélküliségét. Mindez az összes erkölcsi érték összekeverésével végződik.
Mit tegyünk hát új útmutatást igazából nem kapunk, a hagyományos tanok követése pedig immár bálványimádás. Ez olyan megkötözöttség, ami már szinte Krisztus újbóli keresztre feszítésével vetekszik amelyben immáron vele együtt az egész szenthagyomány és követői is fel vannak szögezve. Jézus szavai adnak eligazítást ehhez:
Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, ne felejtsétek el, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket. Ha ehhez a világhoz tartoznátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit. Ez a világ azonban gyűlöl titeket, mivel nem hozzá tartoztok, hiszen én kiválasztottalak titeket a világból. Emlékezzetek, mit mondtam: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat követik, a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Ha nem jöttem volna el, hogy szóljak nekik, most nem lennének felelősek a bűnükért. Így azonban nincs mentség a bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az Atyámat is. Ha nem tettem volna előttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének felelősek a bűnükért. Ők viszont látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is és Atyámat is. Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: „Ok nélkül gyűlölnek engem”. Amikor eljön a Segítő, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, rólam fog beszélni. És ti is rólam beszéltek majd az embereknek, mert kezdettől velem voltatok. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Az emberek ki fognak zárni titeket a gyülekezetből. Eljön az idő, amikor az, aki megöl valakit közületek, azt hiszi, hogy Istennek szolgál vele. Azért teszik ezt veletek, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket. (János 15,18-16,4)
Apologéta:
Ehhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, azon túl, hogy vállalom teljes szívemmel, teljes lelkemmel, hogy (Ferenc pápai értelemben) Bálványimádó vagyok, leszek, és úgy is halok meg.


2016. március 30.
http://lumine-fidei.blogspot.com
forrás: apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2016/03/balvanyimado-vagyok.html#more