Bálványimádók a katolikusok?

„A katolikusok szobrokat imádnak” - még mindig sokszor hallható ez a furcsa vád. Mivel a katolikus templomokban szobrok vannak, azzal vádolják őket, hogy megszegik a Tízparancsolatot: „Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.” (Kiv 20:4-5)


Helyes, ha az embereket figyelmeztetjük a bálványimádás bűnére, ha azt valóban elkövetik. De a katolikusokat azért bálványimádóknak nevezni, mivel Krisztus-szobrok és a szentek szobrai találhatóak templomaikban, vagy félreértésen alapul, vagy a Biblia azon részének félremagyarázásán, amely a szobrok (mindkét fajta: helyes és helytelen) céljáról és használatáról szól.

Loraine Boettner, antikatolikus író, a „Roman Catholicism” c. munkájában így általánosít: „Isten megtiltotta az ábrázolások használatát az Ő imádásában.” Azonban, ha az emberek jobban „fürkészték volna az írásokat” (Jn 5:39) rájöttek volna, hogy épp az ellenkezője igaz ennek. Isten megtiltotta a szobrok imádatát, de nem tiltotta meg azok vallási célú használatát. Ellenkezőleg: valójában ajánlotta azok vallásos jellegű használatát.

Isten mondta, hogy készítsünk szobrokat

Azok, akik a szentek szobrait ellenzik, figyelmen kívül hagyják a sok-sok szentírási idézetet, amelyben az Úr ajánlja a szobrok készítését. Például: „Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára.” (Kiv 25:18-20)

Dávid adta Salamonnak a tervet: „Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelően, továbbá a szekérnek, az arany keruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az úr szövetségének ládáját. Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit.>” (1Krón 28:18-19). Dávid tervei a templom építésével kapcsolatban, amelyekről a bibliai szerző azt írja, „egy, az Úrtól származó írás alapján” való volt, angyalszobrokat is magában foglalt.

Ehhez hasonlóan, az Ezekiel 41:17-18 is említ faragott szobrokat a tökéletes templomról kapott víziójában, amikor azt írja: „A bejárattól egészen a templom belső részéig és kívül, és minden falon körös-körül, kívül és belül kerubok voltak.


A szobrok és képek vallási célú használata

Amikor az úr a kivonulás ideje alatt az izraelitákat a kígyók csapásával akarta megbüntetni, azt parancsolta Mózesnak: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” (Szám 21:8-9).

Mindenki, aki csak ránézett a bronzkígyóra, meggyógyult, s ez bizonyítja, hogy a szobrok rituális célú használata is megengedett, nemcsak a díszítés céljaira való használat.

A katolikus templomokban azért vannak szobrok, festmények és más művészeti alkotások, hogy eszünkbe juttassák az ábrázolt személyt. Mint ahogy édesanyánk arcát is könnyebben vissza tudjuk idézni, ha a fényképére pillantunk, épp így jobban az emlékezetünkbe tudjuk idézni a szentek példáját, ha ábrázolásaikat szemléljük.
A katolikusoknál a szobrok használata hitoktató célzatú is. A korai egyházban különösen hasznosak voltak a szobrok az írni-olvasni nem tudó emberek oktatására. Sok protestáns hitű testvérünknek is vannak Jézus-képei, ugyanígy léteznek bibliai illusztrációk a vasárnapi iskolások számára. A katolikusok arra is használják a szobrokat, hogy bizonyos személyekről vagy eseményekről megemlékezzenek, éppúgy ahogy a protestáns templomokban is vannak háromdimenziós betlehemek.

Ha a protestánsokat is ugyanezzel a mértékkel mérnénk, akkor, mivel ők is használják az ilyen „faragott” ábrázolásokat, ők is ugyanolyan „bálványimádást” követnek el, mint a katolikusok. De ez mind nem bálványimádás. Isten megtiltotta a szobrok istenként való imádását, de nem tiltotta meg szobrok készítését. Ha megtiltotta volna, akkor mindenféle vallásos tárgyú film, videó, fotók, festmények és minden ehhez hasonló tiltott lenne. De, ahogy a bronzkígyó is mutatja, Isten még a vallási tárgyú ábrázolások rituális célú használatát is engedélyezi. Az úr akkor haragudhat meg ránk, ha egy szobrot istenként kezdünk imádni. Tehát amikor az emberek tényleg elkezdték imádni a bronzkígyót, mint kígyó-istent, az igazságos király, Hiszkija elpusztította azt (2Kir 18:4).



2017. április 26.
forrás: romaikatolikus.blogspot.hu/2017/04/