Istennel való beszéd...
Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.
Ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen. (Máté evangéliuma 6. 7-9)
- Az első keresztények minden más imádságnál hamarabb tanulták meg az Úr imáját, a Miatyánkot. Az apostolok tanították meg nekik. És sehol sem olvassuk azt, hogy bármelyik apostol más imádságot írt vagy tanított volna meg nekik.
- Amikor ezt az imát mondjuk, akkor már az első szavakból kitalálja a mennyei Atya, hogy ezek a szavak az ő Fiának a szavai, mert ő maga is gyakran szokta ezt imádkozni.
- Aki áhítattal mondja ezt az imádságot, a Miatyánkot, az a személy az Atyát kéri a Fiú nevében. S mivel a mennyei Atya mindenkinél jobban szereti ennek az imádságnak a szerzőjét, annál készségesebben válaszol erre az imádságra.
- És hogyan imádkozunk? Szavakkal, amit ajkunkkal mondunk. De van egy olyan ima is, ami a szívünkben folyik. Ez történik akkor, amikor a szívünk egyedül beszélget az Úrral. Ez nagy kegyelem, vagyis egyedül lenni az Úrral, titokban, hogy senki meg ne hallja, mintha csak a lélek mélyén sugdolóznánk vele.
- A belső ima előfeltétele, hogy megtaláljuk a szívünket. Éppen ezért ott kell hagyni minden más gondot.
- A jó gondolatok hangosabban szólnak az Úr előtt és értékesebbek, mint a szavak. A szavak keveset érnek, ha jó gondolatok nem kísérik azokat, hisz Isten először a szívet nézi és nem a szavakat.
- A nyelv alkotta szavaknak a szív ad édességet, de a szív nem kap semmit a nyelvtől, legfeljebb a hitvallást, amit bizonyos helyzetekben hangosan kell elmondani.
- A belső ima senkitől se áll távol. Itt hozhatnánk példának a kezdőket vagy a „gyengébb képességűeket”. Biztosan ők is vágyakoznak boldogságra és sok más magasztos dologra. Senki sem képes Istent mindenekfölött szeretni, ha nem gondol rá. A szeretetnek egyik velejárója, hogy gyakran gondolunk arra, akit szeretünk.
- Istenre minden egyes ember gondol, és mindenki vágyik arra, hogy találkozzon véle, különösen a szentségek vételében. A szentség vétele pedig előfeltételez némi felkészülést, elmélkedést és szent gondolatot.
