Karácsony: A megtestesülés ünnepe

Karácsony a gyermek és család ünnepe. Ma talán az egyetlen ünnep, mely mutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja.

Nem is lehet igazán katolikus az ember, aki ma nem örülne az Egyházzal együtt. «Krisztus Jézus született, örvendezzünk.» - Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ünnepe két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet. Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk:


1. az emberiség határtalan örömét megváltásának hajnalán

2. mélységes imádást, mert a Betlehemi gyermek ISten

3. és a gyermek Jézus anyja iránti tisztelő csodálat

Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig. Meglátszik már a külsőben is:

1. Az egyházi szín az ünnepek alatt fehér

2. A templomban újra szól az orgona

3. A szerpapok és alszerpapok ismét az öröm ruhájában, a dalmatikában és a tunicellában jelennek meg az oltárnál

4. A szentmisében újra felhangzik a Glória, a legmegfelelőbb imádság karácsonyra

A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. Az ottani őskeresztény hitközség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az Ige testé lett. Hazafelé menet hajnalban is egyet a város szélén lévő feltámadás templomában.

Végül magán e napon a jeruzsálemi főtemplomban is volt ünnepélyes istentisztelet. Ezt vették példaképül Rómában is a Karácsony ünneplésére. Éjfélkor a nagyobb Mária-templomban gyűltek össze, mert itt őrzik ma is a jászol néhány darabját és így ez volt a betlehemi barlang a rómaiak számára. A második mise hajnalban a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt, mert « anastasis = feltámadás ». Végül a harmadik misét egykor a főtemplomban, a Szent Péter templomában mondták, ma ismét a Mária-templom a stációs templom.

A karácsony három misés ünnepét az első három század nem ismerte. Rómában a IV. század derekán vezették be az Úr születésnapjának megünneplésének. Keleten január 6-ika volt ennek az ünnepe. Egyes helyeken ismét másnapokon tartották, mert a leggondosabb kutatás ellenére sem lehet megállapítani, hogy pontosan mely napon született az Üdvözítő.

Hogy miért éppen december 25-ét fogadta el az Egyház, ennek külső oka van. A pogány rómaiak között nagyon elterjedt s a IV. században általános volt a nap kultusza. Minthogy a téli napforduló alkalmával, mely az antik időszámítás szerint december 25-én volt, a legrövidebb a nap, látszat szerint a napot legyőzte a sötétség. De csakhamar hosszabbodni kezd a nap; ezért megünnepelték a «sol invictus», a legyőzhetetlen nap születését.

Az Egyház, hogy a pogány szokást ellensúlyozza, erre az alkalomra tette a világ világosságának az igazság Napjának, az Úr Jézus Krisztus születésének megünneplését.
Mikor ezt a a történelmi fejlődést elfelejtették, akkor jelképesen kezdték magyarázni ezt a három misét, hogy ez jelentené Krisztus Urunk hármas születését. Az éjféli mise jelképezné Krisztus test szerint való születését, Betlehemben szegénységben és gyöngeségben. A hajnali jelentené a lelki születését az emberi lélekben, a kegyelem megvilágosítása által.

Végül az ünnepi misa Krisztus örök születését ünnepelné az Atyától, hatalomban és ragyogásban. - Maguk a liturgikus szövegek nem tudnak erről a jelképes magyarázatról. A három misét ezzel szemben teljesen átszövi a fény, a világosság szimbolizmusa, mert az «igazi nap» az Úr Jézus Krisztus születésnapját ünnepli.
Karácsony a gyermekek és a családi otthonok igazi ünnepe. Ezért a legkedvesebb minden ember előtt. És ezért vették körül sok szép szokással.
Kettőre kell azonban vigyáznunk:

Először: ami igazán szép és helyes szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni; másodszor, hogy a megmaradt szokásokat ne engedjük elpogányosodni, katolikus tartalmától megfosztani, elszakadni. Ilyen szokások:

A Betlehemi jászol felállítása. A hívő lélek testi szemével is látni szerette volna a szent éjszakaeseményeit. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban és ez a szokás csakhamar elterjedt. Milyen szép lenne, ha ma is minden családban lenne ilyen kis Betlehem és mindenki minden reggel vinne valami kis ajándékot a kis Jézuskának.

A karácsonyfa egészen újabb kori szokás. Az 1800-s években Észak-Németországból terjedt el. De nagyon kedves és a karácsony hangulatába illő szokás.

A gyertyáktól ragyogó, édességekkel megrakott örökzöld fenyő szép jelképe Krisztusnak, aki a világosságunk lett és kegyelmének édességével eláraszt.
A karácsonyfa tehát semmi kapcsolatban nincs a pogány germánok szokásával, sem pedig Luther Mártonnal.

Betlehemi játék. A régi misztériumnak a maradványa, de sok népies elem vegyült bele. Tisztítsuk meg ezektől és ahol lehet, újítsuk fel.

Ha megkapja lelkünket Karácsony varázsa és szeretnők, hogy életünk minden napja olyan vonzó és kedves legyen, mint karácsony este, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét.

Másodszor: az egyik, hogy három mise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy estére meg tudunk feledkezni énes magunkról és másoknak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is; gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről törődjünk mások boldogságával és mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.



forrás: Szunyogh Xavér Ferenc (magyar-latin) MISSZÁLE
apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2013/12/karacsony-megtestesules-unnepe.html