Pió atya a csodák szentje

Francesco Forgione (Pietralcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.


Pió atya csodái

„... Padre Pio gyermekkorában hallgatag és félénk volt. Pajtásainak zajos játékaival szemben többre becsülte a magányosságot. Rajtakapták, hogy keserves könnyekre fakadt, mikor valaki káromkodott környezetében. Szokása volt, hogy a ház elrejtett zugaiban húzza meg magát, hogy ott kedvére imádkozzék. Mikor Padre Piót egyszer megkérdezték gyermekkori emlékeiről, nevetve mondta, hogy ő olyan „sótlan makaróni” azaz anyámasszony katonája volt. Valószínűleg látszik, hogy Isten már ez időtől fogva működött benne.

Az bizonyos, hogy se apja, se anyja a világ minden kincséért sem vitatta volna el Istentől. 15 évesen a fiatal Francesco egész egyszerűen elindult a Benedeto melletti Morconéba, hogy felvételt kérjen a kapucinusok kolostorába.
Felettesei rendkívüli elzárkózást mutattak mindazzal szemben, ami szent életű rendtársukat kiemelte a többiek közül.

Novíciátusáról csak annyit tudunk, amennyi összefüggéstelen töredékekben, vagy egyéb „indiszkréciók” révén kiszivárgott. Életének ettől a korszakától kezdve indultak el a szokatlan jelenségekek.
Ez a sápadt és beesett arcú, jelentéktelen novícius napokig megvolt táplálék nélkül. Elegendő volt számára a szentáldozás. Ha a „szent engedelmesség” nevében evésre szólítják fel, kiadja magából az ételt. Venafróban 21 napig csupán az Eucharisztiából táplálkozik.

Egy alkalommal a novíciusmester nem engedte a szentáldozáshoz. Ebbe majdnem belehalt. Az eltiltást nem ismételték meg többé. Egy év leteltével Padre Pió apja, látván fia sápadtságát és szemei alatt keletkezett sötét karikákat, haza akarta vinni, de ezt a vezető atya kereken elutasította. Kis idő múlva a novícius egészsége, amelyet a közösségi szabályok már kevésbé veszélyeztettek, annyira helyreállt, hogy szülei megnyugodtak. Egy szép napon a vezető atya így szólt Padre Pió anyjához: Donna Giuseppa, a fia nagyon jámbor, nem találunk benne hibát!

Az egyetlen kényes pontot, a váratlan lázrohamokkal járó, bizonytalan egészsége jelentette. Ilyenkor a kolostor lázmérői rendszerint szétpattantak. A betegápoló atyának akkor az a jó gondolata támadt, hogy fürdőhőmérőket használjon a lázmérésnél. De mekkora volt a megdöbbenése, mikor egy nap a higanyszál 48 fokra szökött fel! Ismeretes, hogy a különösen szigorú szabályzattal bíró kolostorokban ilyen jelentéktelen ügyek nem okoznak nagy feltűnést.

Voltak lázrohamai és éjszakai csatái. Padre Pióval szomszédos szobában lakni bizony nem volt könnyű. Először azt hitték, hogy ő maga idézi elő a pokoli zsivajt. Pio egyik éjjel zajt hallott. Kihajolt az ablakon, hogy megnézze, mi is történt. Egy óriási fekete kutyát pillantott meg a szomszéd ablak párkányán, amely „olyan véres” szemeket meresztett rá, hogy a szegény testvér üvölteni kezdett és csaknem elájult rémültében. A szörny átugrott a szomszéd tetőre és eltűnt.
A dolognak híre ment, mert Pio a naivságában az egész környéken kérdezősködött a félelmetes kutya felől.

Pio lelki atyja ezekből az éjszakai viadalokból vonta le az egyszerű következtetést, hogy a fiatal novícius nagy dolgokra lett kiválasztva. Pio őrangyala és egyéb angyalok továbbra is kiemelkedően nagy szerepet játszottak életében.

Egy éjszaka, amikor a küzdelem különösen kemény volt, Pio hiába hívta őrangyalát. Mikor az reggel végre megjelent, Pio bosszúsan hátat fordított neki…
Olykor, amikor cellájába visszatért, fenekestől felforgatva találta azt. A könyvek a földön, a tintatartó széttörve, az ágyon rendetlenség. Mindenfelől utálatos szörnyek tűntek fel előtte, mihelyt megpróbált valamit pihenni. Reggelenként gyakran láttak rajta sebeket és kék foltokat szemei körül.

Egészségi állapota miatt felettesei szerzetesi fogadalmának letétele után hazaküldték szülőföldjére, hogy ott erőre kapjon.
Rendkívüli esetei miatt a fiatal novícius gyakran változtatta tartózkodási helyét, így elkerült Piannisiba, Morcone Venafroba, Serra Capriolába, Monte Fuscoba. A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. Életének álma így megvalósult.

A hívők mindenesetre szívesen beérték volna személyét illetően kevesebb jámborsággal is. Pl. egy alkalommal panaszt tettek az esperesnél, mert – mint mondták – Padre Pió miséjének soha sem akar vége szakadni. Az ember készséggel eleget akar tenni vasárnapi kötelességének és szívesen elmegy a misére még hétköznap is, de nincs ideje ha a mezei munkák várnak rájuk. Felettese, Don Salvatore tisztán akart látni a dologban és ekkor észrevette, hogy a fiatal pap valóban elveszti időérzékét az oltárnál. Istenben elmerülve meghatározhatatlan ideig időzött a mementóknál és a hálaadásnál – mialatt a nép izgett-mozgott a türelmetlenségtől.

Az esperesnek ragyogó ötlete támadt: „Piuccio – mondta – én lélekben és a szent engedelmesség nevében figyelmeztetni foglak, amikor a misében tovább kell lépned.” A taktika nagyszerűen bevált. Mihelyt Salvatore észrevette, hogy Pio elragadtatásai túl sokáig tartanak, „megparancsolta neki a folytatást”, és Pio ezt azonnal észlelte. Padre Pió azonban a mise után kárpótolta magát: a főoltár mögött elrejtőzve, órákon át maradt még mély összeszedettségben.

Előfordult, hogy elfeledkeztek róla, és rázárták a templomot, de ez sem zavarta. Volt, hogy a sekrestyés fejét vesztve rohant az espereshez: „Jöjjön gyorsan, Padre Pió meghalt”. Az esperes a kőpadlóra rogyva találta, mozdulatlanul, önkívületben. Miután a szent engedelmesség nevében a figyelmeztetést megkapta, fölegyenesedett és kinyitotta szemeit. Az esperes így jobbnak látta, ha odaadja neki a templomkulcsot.

Ettől kezdve Padre Pio igyekezett észrevétlenül a templomban maradni. Az esperes meghagyta neki, hogy ha rendtársától és lelki vezetőjétől, Padre Agostinotól leveleket kap, még mielőtt elolvasná, mutassa meg neki.
Amikor az esperes ezen levelek egyikét felbontotta, de a borítékban csak egy üres papírlap volt, megjegyezte: Padre Agostino elnézhette a dolgot, kérjen tőle egy új levelet!
– Nem, ő nem nézett el semmit – válaszolt nyugodtan Pio – a gonosz szellemek tréfája lehetett.
– Tudod mi volt a levélben? Igen, tudom – volt a válasz.
Ekkor Pio pontról pontra összefoglalta, amit lelki vezetője írt neki. Az esperes számára az ügy kissé már hihetetlennek tűnt.

Rögtön írt Padre Agostinonak, hogy tájékozódjék a levelet illetően. Nagyon megdöbbent, midőn megtudta, hogy Padre Pionak igaza volt.
Más alkalommal még zavarba ejtőbb dolog történt. Don Salvatore felnyitván egy levelet, a szöveg helyén egy nagy tölcsér alakú tintafoltot talált. Ekkor szent haragtól elragadva az esperes felkapta a szenteltvíz-hintőt és alaposan meghintette vele a foltos papírt. A folt azonnal eltűnt.

Amikor ilyen esetei kitudódtak, Padre Pio mindent megtett, hogy kikerülje a kíváncsiskodókat. Mint Szent Ferenc, ő is szüleinek farmja mögött, saját kezűleg épített egy remetelak-félét, ahol a nyári napok mély csendjében csak Isten dolgaival törődött. Anyja csak az étkezésekhez hívta, amelyeket gyorsan elintézett.

1915 szeptember 20.-án Donna Giuseppina átvágott a szőlőskerten és kiáltozni kezdett Pio után. Fia kijött a kunyhóból és közben hevesen lóbálta kezeit, mintha megégette volna azokat. A jókedvű Giuseppina nevetni kezdett:
– Mi van veled Pio? Azt hinné az ember, hogy gitározol!
– Semmi baj, kis szúró fájdalmak, nincs jelentőségük.

Pio atya akkor kapta meg a még láthatatlan stigmákat... A fájdalom később olyan mértékű volt, hogy az esperes jónak látta, hogy felmentse őt a misemondás alól. Padre Pio azonban a világ minden kincséért sem hagyta volna el a misézést. Elővigyázatossági intézkedésként egy öreg megrongált templomocskába vonult misézni.


(Maria Winovska: „Padre Pio igazi arca”, Ecclesia, 2002.)





Szent Pio atya imái

Pio atya imája Jézus Szent Szívéhez

Ezt az imát Pio atya „ellenállhatatlan kilencednek” nevezte. Amennyiben kilencedkéntimádkozzuk, akkor kilenc egymást követő napon mondjuk ezt az imát!

I. Jézusom, Te mondtad: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7,7).
Íme, zörgetek, keresek és kérem a kegyelmet, hogy
Miatyánk ...
Üdvözlégy ...
Dicsőség ...
Jézusom Szent Szíve, remélek és bízomBenned!
II. Jézusom, Te mondtad: „Amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn15,16).
Íme, most nevedben kérem az Atyától a kegyelmet, hogy
Miatyánk ...
Üdvözlégy ...
Dicsőség ...
Jézusom Szent szíve, remélek és bízom Benned!
III. Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el” (Lk21,33).
Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodom, és kérem a kegyelmet, hogy
Miatyánk ...
Üdvözlégy ...
Dicsőség ...
Jézusom Szent Szíve, remélek és bízom Benned!
Jézusom szentséges Szíve, Te nem tudsz részvétlen lenni a szerencsétlenek iránt, légy irgalmas hozzánk, nyomorult bűnösökhöz is!
Add meg nekünk Szűz Mária SzeplőtelenSzívének, a Te és a mi gyengéden szerető Édesanyánknak közbenjárására a kért kegyelmeket!
Szent József, az Úr Jézus nevelőatyja, könyörögj érettünk!
Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet.
A lélek békéjéről

A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretetköteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismerettanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik. Abékesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket.

A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta az Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban.
Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeretfurdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket. Ha a lelkiismeretfurdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De hamegzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.

Jézus Szentséges Szíve -Pio Atya imája:

Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te énbennem élj. Védj meg (veszedelemben) veszélyben, vigasztalj a szenvedésben, őrizd meg testem egészségét, add áldomást minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.

Pió atya:

... imádkozd ezt az imát reggel, este gyakran napközben is, templomba szentáldozás után, és majd közelebb fogsz jutni Jézushoz. Ö nekünk embereknek az Atya és a Fiú és a Szentlélek szeretetének forrása.
Add ezt az imát tovább és próbáld meg szeretteidet ennek a napi elmondására buzdítani. Az Úr akarja, hogy a Földön minden ember imádkozza ezt az imát. Különösen az ifjúság és a gyerekek.
Az imát a pápa jóváhagyta és ajánlja is.

Reggeli ima, amelyet a Szűzanya diktált Padre Pionak.

Ó Mária, a megtestesült Igének Szülője és a mi legédesebb Anyánk, itt vagyunk lábaid előtt, mialatt felvirrad egy új nap, egy új nagy ajándéka Istennek. Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat, bennünk minden a Tied legyen: értelmünk és akaratunk, testünk és lelkünk. Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet, a Te Jézusod életét.
Ó Mennyek Királynője, a legkisebb értékű cselekedeteinket is támogasd a Te anyai sugallataiddal, add, hogy a szent és szeplőtelen áld ozatnál minden és mindegyik tiszta és Istennek tetsző legyen! Ó Jóságos Anya, tégy minket szentekké, amint ezt tőlünk Jézus elvárja és a Te Szíved vágyakozva folytonosan kéri! Ámen

Pió atya üzenete a magyarokhoz (videó):

Pió atya üzenete a Magyar Néphez

Nem ártana elgondolkodnunk Pió atya szavain!

Ha tetszett a cikk, oszd meg mással is!


forrás: lotusz.cafeblog.hu/2015/05/24/pio-atya-a-csodak-szentje/





Szent Pio atya – gyóntatás

Egy ember, aki gyónásra várakozott, azt mondta félhangosan a többieknek:
„Gyónáskor nem szoktam minden bűnömet bevallani, mert végeredményben nem kell a papnak mindent tudnia”

Pio atyánál is így tett. Gyónása után az atya megkérdezte:
„Mi van a többi bűnöddel”?
De az ember hallgatott.
- „Miért szégyenled bevallani bűneidet? Elkövetni nem szégyellted”?
Ekkor Pio atya elkezdte sorolni bűneit egyiket a másik után, azokat is, amelyeket az ember régen elfelejtett. A végén pedig hozzátette: „Ötször méltatlanul gyóntál. Hozzád irgalmasabb az Úr, mint Júdáshoz volt. Menj, készülj elő becsületesen, és azután gyere vissza”.
Az illetőt ez annyira megrázta, hogy sírva fakadt.
Megbánta bűneit, és utána életgyónást végzett.