Siessünk hát türelmetlen vágyakozással!

Mennyire fonák és helytelen dolog az, amikor azért imádkozunk, hogy legyen meg Isten akarata, de amikor megszólít, akkor nem fogadjuk el és nem hallgatunk rá. Sőt, ellenállunk, tusakodunk, makacskodunk, szomorúak vagyunk és búslakodunk.

Nincs meg a készség a szívünkben. Szinte kényszeríteni kell bennünket a jóra, arra, hogy magunkból kimozduljunk. S mielőtt kimozdulnánk, azt nézzük, hogy megéri-e, hogy milyen jutalomban, kitüntetésben részesítenek minket.

Tehát eléggé húzódozva megyünk Isten elé.

A legszentebb imában azt kérjük az Úrtól, hogy „jöjjön el a te országod”; és mégis mennyire lefoglal minket e földi fogság. Valójában itt a földön jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra.

Ha a világ gyűlöli és cinikusan néz a keresztény ember alapvető értékeire, akkor te miért szereted jobban azt, aki gyűlöli mindezt? Miért nem kötődsz inkább Krisztushoz, aki szeret téged?

„Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.” (1 Jn 2,15–17)

Ahelyett, hogy a világot szeretnénk, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen, tiszta lélekkel, minden jóra kész erényességgel.

Ebben a világban mi csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. A mi hazánk a mennyben van. Siessünk hát türelmetlen vágyakozással! Krisztus azoknak adja szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás Ő utána.



2015. december 13.
Fr. Anaklét OFM
forrás: katolikhos.ro/2241-emlekezzuenk-regiekrol/4162-siessuenk-hat-tuerelmetlen-vagyakozassal