A Szent Jobb Budára érkezett
– Ezen a napon történt

Legismertebb és legfontosabb magyar nemzeti ereklyénk, Szent István királyunk holttestének relikviája, a Szent Jobb közel 700 éves hányattatás után, 1771. június 21-én érkezett haza kalandos útjáról Budára. Később a történelem viharai újabb vándorútra kényszerítették, azonban a rendszerváltás óta a Szent István Bazilikában tekinthető meg.


Szent István királyunk volt az államalapító, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt egyik legnagyobb magyar államférfi. A magyar szentek ereklyéiért egykor sokan versengtek, így számos, neki tulajdonított relikviát őriznek szerte Európában. Az első királyunkhoz köthető emléktárgyak mindig nagy érdeklődésre tartottak számot, hiszen nemcsak vallási, hanem nemzeti tartalom is kapcsolódik hozzájuk. Közülük a Szent Jobb a legismertebb, legdrágább magyar nemzeti ereklye.

Szent István nevezetessé vált jobb kezéről először az 1116 körül íródott Hartvik-legenda tett említést: a győri püspök leírta, hogy az 1083-as szentté avatás során, amikor Szent László király jelenlétében felnyitották elődje sírját, annak földi maradványai között jobb kezét csodálatos módon épségben találták.

1038. augusztus 15-én hunyt el István király, akit a székesfehérvári bazilikában temettek el. A Szent Jobb kalandos története ekkor kezdődött. István halála után zűrzavaros évek következtek. Pogánylázadások igyekeztek megdönteni a még fiatal államot. A fehérvári káptalan kiemelte a holttestet a bazilika közepén álló márványszarkofágból, és a székesegyház alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki: a bazilika kincstárába vitték, melynek őre egy Merkúr nevű férfi volt.

Különösebb előzménye nem volt István szentté avatásának. 1083. augusztus 15-ére, azaz István király halálának évfordulójára I. László összehívta az ország nagyjait, a gyógyulni vágyó betegeteket Székesfehérvárra. Hatalmas tömeg gyűlt össze. Három napos böjt és imádkozás után ünnepélyesen hozzáláttak a sír felnyitásához. „Három napon át bajlódtak István szent testének kiemelésével, de azt a helyéről elmozdítani semmi módon nem volt lehetséges.” Egy Karitas nevű somlói apáca tanácsára a Visegrádon börtönben tartott Salamon királyt szabadon engedték, és a megbocsátásnak meglett az eredménye: a sírt fedő kőlapot fel tudták emelni.

A tisztelet, az áhítat csodákat művelt, augusztus 19-én rendkívüli gyógyulások történtek a bazilikában. Egy asszony halálossá vált gyomorbajából gyógyult ki a király ezüstkoporsójának megérintésekor. Amikor lábra állt egy béna, hétéves fiúcska, László király „határtalan örömében sírva fakadva felemelte a földről, az oltárhoz vitte, és forró köszönetet mondott”. A betegek gyógyulásán kívül az is az égi jelek közé tartozott, hogy amikor „eltávolították a padlózatból kiemelkedő márványtáblát, és miután lejutottak a sírboltba, felnyitásakor olyan édes illat borított el minden körötte állót, hogy úgy érezték, az Úr paradicsoma gyönyörűségeinek kellős közepébe csöppentek.”


László és a püspökök jelenlétében felbontották a sírt, elmozdították „a padlóból kiemelkedő márványtáblát, és lementek a koporsóig.” A király tetemét talajvízben ázva találták: „Mind drága balzsamban nyugodtak a drága csontok, ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték.” István maradványait ezüst ereklyetartóban helyezték el. 1083-ban épülhetett a kultuszhely és oltár a sír felett, ide kerülhettek István földi maradványai. Szentté avatását egy korabeli német történetíró, Konstanzi Bernold is feljegyezte.

A Szent Jobb testtől való különválásának valós története soha nem lesz egyértelműen tisztázható. A Hartvik-legenda leírása szerint Merkúr, a fehérvári bazilika kincseiért felelős őrkanonok látomás keretében jutott a jobb kéz birtokába, és azt a Bihar megyei családi monostorába vitte. Egy 12. századi oklevél szerint Merkúr a sír egy korábbi felnyitásakor tulajdonította el azt. Amikor I. László 1084-ben arra járt, bevallotta tettét. A király jóváhagyta a relikvia bihari őrzőhelyét, ünnepnapot jelölt ki számára, és famonostort építtetett. Az első magyar király tiszteletére, a szent ereklye méltó elhelyezésére apátságot alapított. (Az apátság körül kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található). Attól kezdve a Szent Jobbról elnevezett kolostorban őrizték a becses ereklyét a középkori magyar állam összeomlásáig.

Tiszteletéről az 1222-es Aranybulla törvényben rendelkezett. A „Jobb” kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza a szentjobbi apátság pecsétjén látható. István épen maradt keze a századok során számos „veszteséget” szenvedett el. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották, és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, majd Luxemburgi Zsigmond adta át a kar alsó részének egy részét örököse, Habsburg Albert számára. Abban az időben nem volt ritka, hogy a királyok ilyen ajándékokkal szerezték meg más uralkodók jóindulatát. Az ereklye elajándékozott részeinek sorsa szerencsésebben alakult.

A Szent Jobb kalandos útja a XV. században kezdődött: először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. (Valószínűleg az ereklyét védő szerzetesek menekítették Boszniába, ahonnan kereskedők révén kerülhetett Raguzába.) Az ottani domonkosok Szent István ereklyéjeként tisztelték és őrizték, 1618-ban díszes ereklyetartót is készítettek számára.


Szent István király mumifikálódott jobb kezét Mária Terézia szerezte vissza Raguza városától. Mikor tudomására jutott az ereklye holléte, mindent elkövetett a visszaszerzése érdekében. Hosszas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771 áprilisában már Bécsben lehetett megcsodálni, majd június 21-én érkezett haza kalandos útjáról Magyarország egyik legfontosabb ereklyéje, Budára. A királynő az ünnepségek után az Angolkisasszonyok gondjára bízta Szent István jobb kezét, egyúttal elrendelte augusztus 20-ának, a király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Ezzel azonban a Szent Jobb csak ideiglenesen talált nyugalomra, a történelem viharai később újabb vándorútra kényszerítették.

Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a biztonsága. 1900-ban került vissza ismét Budapestre, és a nyilas uralomig az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, melyet a mindenkori prímás körmenetek idején rendszeresen körbevitt a fővárosban. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájában volt látható 1944-ig – innen vitték az 1938-as Szent István-év keretében a Parlament elé az augusztus 20-i szentmisére.

A II. világháború alatt – 1944-ben, Szálasi diktatúrájának összeomlása idején – a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, és megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Onnan az amerikai szövetségeseknek köszönhetően 1945 augusztusában visszakerülhetett Magyarországra. Az augusztus 20-i ünnepség végén visszavitték az Angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig. Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években nem lehetett nyilvános körmenetben tisztelni Szent István jobbját.

A rendszerváltáskor felépült a Szent István Bazilikában a Szent Jobb-kápolna, amit Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelt fel. A mai napig itt tekinthető meg István hazánkat védelmező jobb keze. A keresztény Magyarországot megteremtő király ünnepnapját 1988 óta minden esztendőben újra megünnepeljük. Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban kerülhetett sor újra a Szent Jobb országjárására, 1989-től pedig évről évre, augusztus 20-án megtartják Szent István napján a körmenetet a Szent István Bazilikából indulva.


A mumifikálódás kérdéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott a Jobb vizsgálatára. Véleménye szerint az 1038-tól az áthelyezésig eltelt 45 év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. Épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze, és a meleg levegőben mumifikálódhatott. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében nem olyan ritka, mint a magyarországi éghajlaton. A Szent Jobbot 1988-ban alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy egy 900-1000 éves, mumifikálódott, erős szorítású férfi kézfej található az ereklyetartóban. A testrész természetes módon mumifikálódott, mindenféle emberi beavatkozás nélkül, és nagyon jó állapotban van.

A magyarság legrégibb és legfontosabb ereklyéje, a Szent Jobb viszontagságos sorsa ellenére, a történelem viharai között csodálatos módon megmaradt, ma is nagy tisztelet övezi. Napjainkban Budapesten, a Szent István Bazilikában őrzik díszes, kettős ereklyetartójában: egy templom alakú, színarannyal bevont ezüst remekműbe zárva egy üveghengerben. (Bécsben készítették 1862-ben, a külső rész tornyában első királyunk szobra látható.) Ha arra járunk, fejezzük ki tiszteletünket a nagy király emléke előtt!



2020. augusztus 11.
Sulyok Attiláné
fotó: FORTEPAN / Adományozó: Jezsuita Levéltár.
forrás: gyoriszalon.hu/news/12794/64/





Felújították a Szent István-bazilika
Szent Jobb-kápolnáját


Felújították a budapesti Szent István-bazilika legrégebbi szakrális terét, a Szent Jobb-kápolnát. A bazilika szentélye mögött húzódó, félköríves kápolna a templom elsőként megépült, 1861-ben felszentelt szakrális tere, amely a bazilika 1905-ös felszenteléséig a lipótvárosi hívek plébániatemplomaként működött.


A munkálatok során restaurálták a kápolna Bajcsy-Zsilinszky útra néző üvegablakait, a főoltárt, a keresztelő kutat, a díszítő festését, a fabútorokat és az orgonát, megújították a padló solnhofeni mészkő burkolatát. Az eredetileg Szent Lipótról elnevezett kápolna 1986-ban kapta új nevét, a Szent Jobb-titulus arra utal, hogy 1951-től 2017-ig, a felújítási munkák kezdetéig itt őrizték Szent István király jobb kézfejének ereklyéjét.

Bukta Norbert festőművész, a bazilika művészeti vezetője az MTI-nek elmondta: az elmúlt években olyannyira megnövekedett a templom turistaforgalma, hogy egyre nehezebben tudta ellátni többféle, idegenforgalmi és hitéleti funkcióit. A bazilika plébánosa, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök ezért kérte, hogy újítsák fel a kápolnát, a „nagytemplomban lévő kistemplomot”, amely a jövőben „bensőséges hitéleti események” helyszíne lesz. A reggeli szentmiséket is itt tartják mostantól. A Szent Jobb 2017-ben a templom főterébe, a Nagyboldogasszony-oltár elé került, így a látogatók bármikor megnézhetik a nemzeti ereklyét – tette hozzá a művészeti vezető.

Galina Zoltán építész, a felújításért felelős tervező felidézte: a bazilika szentélye mögött végighúzódó félköríves sekrestye-kápolnát 1971-ben választották ketté egy fallal. A kápolnát azóta nem újították fel, a bazilika rendszerváltás utáni, a kétezres évek elejéig tartó restaurálása idején a kápolnában csak karbantartási munkákat végeztek. A mostani felújítás során eltűntették az 1970-es évekbeli mennyezetfestést, és visszaállították a 19-20. század fordulóján készült felületet. A sekrestyét és a kápolnát elválasztó falat úgynevezett glett márvánnyal burkolták, amelyen tükröződnek a színes ablakok – mondta el Bukta Norbert. A padlót máig az 1861-ben lerakott solnhofeni mészkő burkolja, ezt most átcsiszolták és újrarakták, újabb csillogó felületet létrehozva – ismertette Galina Zoltán.


A kápolna eredeti ablakait Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő készítette, ezek azonban a második világháborúban elpusztultak. Helyükre a hetvenes évek végén kerültek Pituk V. József tervei alapján a magyar szenteket ábrázoló üvegablakok. Az ablakok bordűrje azonban máig őrzi Róth Miksa munkáját. A mostani restaurálás során megtisztították az üvegeket, kijavították a helyenként megereszkedett részeket – mondta Galin Zoltán.

Teljes körű restauráláson esett át a kápolna Hild József által tervezett, a századfordulón készült oltára. Emellett új, szembemiséző oltárt, ambót (a felolvasáskor használt emelvény), kredenciaasztalt (az áldozati adományok előkészítésére szolgáló asztal) és a ministránsok számára készített márvány ülőkéket is kapott a kápolna. Galina Zoltán kitért arra is: a kápolna restaurálása egy hosszabb felújítás része volt, melynek keretében a teljes apszis (a bazilika félkör alakú, íves része) mind a négy szintje megújult és akadálymentes lett.

A 2015-ben kezdett munkák során felújították a legalsó szinten kialakított, a bazilika üzemeltetéséhez szükséges helyiségeket, például a mosodát és a varrodát; a mínusz 1-dik szinten lévő közösségi tereket, és megújult a földszinti kápolna fölött lévő három hittanterem és a hozzájuk tartozó kiszolgáló helyiségek is. Emellett elkészült az apszis négy szintje közötti akadálymentes közlekedést biztosító, üvegfalú lift is.

Lipótváros gyors fejlődésére való tekintettel a pesti tanács 1845. április 8-án bízta meg az esztergomi és egri bazilikát is tervező Hild Józsefet, hogy készítse el egy reprezentatív templom terveit. A földmunkák 1848 februárjában kezdődtek meg, de a szabadságharc miatt félbeszakadtak.

A bazilika alapkövét 1851. október 4-én tették le. Hild József 1867-es halála után a tervezés folytatásával és a művezetéssel Ybl Miklóst bízták meg, aki átdolgozta az eredeti terveket. Ezért amíg a kelet-nyugati homlokzat az eredeti klasszicista felfogást tükrözi, addig a főhomlokzat és a mai Bajcsy-Zsilinszky útra néző félköríves hátsó homlokzat, amely mögött a Szent Jobb-kápolna húzódik, már neoreneszánsz stílusban készült.



2019. március 30.
MTI
fotó: MTI Balogh Zoltán
forrás: gyoriszalon.hu/news/12377/64/





TÖRTÉNELMI KALEIDOSZKÓP...
Szent Jobb története


IV.Béla idején


IX. Gergely pápa 1241 jún.16-án kelt levelében, melyet a zágrábi dominikánus priorhoz intézett, különös gondjába ajánlja a király családját, javait, elmenekített kincsit és ereklyéit. Raguza ugyan önálló városállam volt ez a terület már nem tartozott a középkori magyar birodalomhoz, de a magyar rendtartományhoz kötődő raguzai domonkos zárda kissé magyar földnek számjtott ezért küldte, menekjtette oda IV.Béla a Szent Jobbot is, melyhez akkor a kézfejen kívül a le nem választott alsó és felső karcsont is hozzá tartozott


A Szent Jobbot az Ojtozi-szorosnál betört tatárok déli seregeinek közeledése idején a szent jobbi szerzetesek, Benedek váradi (Parcium-Nagyvárad) püspök csapatához csatlakozva vitték magukkal a Duna vonaláig, majd átkelve a túlsó partra, Fehérvárra mentek, ahonnan a király a világi és az egyházi kincseket Zágrábba, majd Dalmáciába vitette.

IV.Béla a kincseket a királynéval és gyermekeivel együtt a dalmáciai tengerparti Spalatóba, a mai Splitbe küldetee, de Klissa várában huzodott meg. Ide menekítették az ereklyét is. A király a főúrakkal, a főpapokkal együtt érkezett Spalatóba, majd pedig a tatárok üldőzése elől az ereklyékkel és kincsekkel együtt a közeli Trau szigetére menekült, ahol hajókat béreltetett a további menekülés előkészítésére.

Trau, a mai Trogir még sziget volt akkor, keskeny tengerszoros választotta el a szárazfüldtől. A tatárok Klissa várát, majd Trau szigetét fogták ostrom alá. Közben érkezett meg a hír: a mongol nagykán meghalt, Batu kán magyarországi fővezér erre hazarendelte seregeit.

Történelmi tény, hogy a tatár veszedelem elmúlása után IV.Béla bőkezűen jutalmazta meg azokat a városokat és személyeket, akik menekülése, a kincsek menekítése, rejtegetése idején segítséget nyújtottak neki, családjának és kíséretének. A magyar bir.-hoz tartozó Spalato és Trau sziget számos kiváltságot kapott. A bőkezű királyi jutalmazások megvetteték a magyar történelemben olyan kiemelkedő szerepet játszó Frngepán és Subic, a később Zrínyiként ismert horvát eredetű családok későbbi gazdasági és politikai hatalmának alapjait.

A király Trau városának adományozta a koronázási palástot, melynek kámzsája mind a mai napig megtekinthető a trogiri székesegyházban. A spliti székesegyházban őrzik a király Klissa várában eéhunyt két leánygyermekének a koporsóját. Miután a király végső menedékének az őt és kíséretét befogadni kész Raguzát szemelte ki, s mivel határtalan bizalommal viseltetett a domonkos rend iránt, nem feledkezhetett meg a raguzaiakról.

Nem kellett aggódnia, hogy idegen földre került a szent király keze feje, mert a raguzai domonkosok a magyar rendtársaikkal egy családot alkottak 1378-ig, amikor is a nagykáptalan a dalmát zárdákat kihasította a magyar provinciából. A raguzaiak a várpsállamban maradt magyar ereklyét olyannyira tisztelték és becsülték, hogy valahányszor általában aug.20-án közszemlére tették ki a város kapuit bezárták és az őrséget megkettőzték.

I.Lipót magyar király
és a Szent Jobb
visszaszerzésének megpróbálása
(1657-1705)


Az első bizonyítható értesülés amely szerint Szt.István egyik koponyacsont ereklyéjét és a Szent Jobbot Raguzában őrzik egy magyar arisztokratától érkezett I.Lipót (1657-1705) bécsi udvarába. A kis raguzai köztársaság ekkor még török hűbéres terület volt és látszat függetlenségét évi 10000 dukát arannyal váltotta meg. Bécs 1683 évi török ostromának meghiúsulása és Kara Musztafa török hadvezér seregének visszavonulása, majd a vesztes hadvezér lefejeztetése a raguzaiakat új külpolitikai irányzat keresésére ösztönözte.

I.Lipót magyar király az 1684 aug.20-án kötött szerződésben vállalta a kis városállam védelmét, ennek ellenében megkísérelte visszaszerezni a Szent Jobbot. A kísérlet, mivel a raguzaiak belátták, hogy I.Lipót magyar király, abban a történelmi helyzetben képtelen fölszabadítani városállamukat, másrészt még mindig fizetni kényszerültek a töröknek járó 10000 dukátos évi adót meghiúsult.

A domonkosok elhalasztották a Szent Jobb visszajuttatására kitűzött tárgyalásukat és e célból tervezett bécsi útjukat. A Szent Jobb visszaszerzésében kezdeményező és kiemelkedő szerepet játszott egy magyar jezsuita, Pray György (1723-1801),a magyar kritikai történetírás atyja, akit pályája során Mária Terézia magyar királynő Magyarország történetírójává nevezett ki.

A Szent Jobb őrzőhelye
Mária Terézia korában


A Szent Jobb őrzőhelye Mária Terézia korában a királynő által készítetett üvegkoporsó, melynek eredetijét napjainkban az esztergomi bazilikában láthatjuk, benne Árpád-házi Szt.Margit csontjaival. Az üvegkoporsó másolatát a budavári Mátyás-templom Szt.István-kápolnájában állították ki, ezzel a felírattal: „A Szent Jobb barokk kori tartójának kicsinyített mása”

Mellette a kápolnában helyezték el a raguzai domonkosoknak az ereklyét hitelesítő oklevelét. Miután a raguzaiak a Szent Jobbot Ausztriának adták át az ereklye 1771 júl.20-án Schönbrunnba került, majd Mária Terézia Budára hozatva, átadatta azt a magyaroknak és a Szent Jobb őrizetével a budavári udvari plébánost és az Angolkisasszonyok nevű női rend budapesti főnöknőjét bízta meg.

Az Angolkisasszonyok két esztendőn át őrizték abban az üvegkoporsóban, melynek eredetije napjainkban Esztergomban van. II.József (1780-1790) a Szent Jobb őrzését a vörös csillagos keresztes vítézekre bízta, akik nagyrészt csehek voltak. A XIX sz.-ban 1882 óta a király által kinevezett budai királyi palotai plébános vált a Szent Jobb egyedüli őrévé. Az őrzőhely pedig a budavári palota kápolnája.


Ebben a korban már nagy, díszes, gótikus ereklyetartóról beszélhetünk. Az ezüstből és üvegből készült, mai kettős ereklyetartót a magyar püspöki kar Lippert József prímási főépítész tervei nyomán Bécsben készítette 1862-ben. Az ereklyetartó ezüstből és csiszolt üvegből való belső tartójában, ebben az üveghengernek is nevezhető részben pihen a Szent Jobb. Ezt veszi körül a külső ereklyetartó, s ennek a kápolna alakú külső résznek a tornyában Szt.István szobra látható.

A nyilasok hatalombitorlása idején Witz Béla volt a budapesti érseki helytartó, s mint udvari plébános, a Szent Jobb őre. Tőle csikarták ki az ereklyét, s Witz a nyilas erőszaknak engedni kényszerült. 1844-ben a Szent Jobbot a belső ereklyetartóban nyugatra vitték, a gótikus, nagy külső ereklyetartó azonban a várpalotában maradt.

Fabian Flynn amerikai tábori lelkész 1945-ben ebben a henger alakú belső ereklyetartóban adta át, adta vissza Witz Bélának, a Szent Jobb őrének Szt.István kézfejét. A budavári királyi palota Szt.Zsigmond kápolnáját a várkápolnát az ostrom idején bombatalálat érte és az 1862-ben készült gótikus külső ereklyetartó is eltűnt. Egy ideig azt hitték, hogy a romok alatt semmisült meg.

A II világháború után a Thököly úti domonkos templomból a domonkosok végigkísérik az ereklye teljes történetét. Az ereklyetartó nem semmisült meg, mert azt L'hullier Imre fiatal kelenföldi világi pao őrzi, aki az ostrom után a várpalota romjai között, egy útszéli árokba dobva találta, felismerte, s hogy megmentse haza vitte. A Nyugatról hazakerült belső és az árokban meglelt külső ereklyetartóban őrzik ma a budapesti Szt.István-bazilikában első királyunk kézfejét.

Szent Jobb története
Könyves Kálmán királyunk korában
(1095-1116)


A Szent Jobb valószínűleg Könyves Kálmán (1095-1116) királyunk korában kapta azt a kis pergamen lapra írt felíratot, mely megnevezési, de egyúttal hitelesítési célt is szolgált. Ez a pergamenszeletecske a Szent Jobb hosszú vándorútján állandó ismertetőjele maradt az ereklyének. E bizonyíték 1771-ben a Szent Jobb hazatérésének esztendejében került elő a Szent Jobb újjai közül. A nagy tudású Pray György látta a latin nyelvű felíratot és megállapította, hogy az ősi írás a XI és a XII sz. ductusával, a kézírás vonalvezetésével, Kálmán kir. okleveleinek az írásával megegyezik.

A lapocskát Mária Terézia két ezüstlap közé tétette, s az ezüstlapok által őrzött pergamenfelíratot a királynő által készítetett ereklyetartó aljára erősítették. Ám amikor 1862-ben a Szent Jobbot új, mai, gótikus tartójába helyezték, nem erősítették az aljára a dokumentumot, s annak hollétéről senki sem tudott.

77 esztendős lappangás után Fábián János bukkant rá a budavári királyi várkápolna sekrestyéjében ősi íratok, főhercegi koporsók szivaros fadobozban őrzött kulcsai, levágott pecsétek között. Borítékban hevert a két ezüstlap, közte az ősi pergamen a latin nyelvű hitelesítő felírattal. Mindez 1940 tavaszán történt. Az Országos Levéltár tudósai megvizsgálták a pergamenszeletkét, a felíratot és véleményük egyezett Prayéval. Az ősi írás valóban a XII sz. első feléből származik.

Felmérhetetlen az a kár, amely a kis pergamenszeletnek Budapest 1945-ös ostroma alatt való megsemmisülésével érte a Szent Jobbal foglalkozó történettudományt. A két ezüstlap közé helyezett pergamen elégett.



2019. augusztus 21.
forrás: regvoltkepek.blogspot.com/2019/08/szent-jobb-tortenete.html