Szociális Testvérek Társasága

ÖTÖDIK RÉSZ

Mikor a kórházi szolgálatomból úgy jövök el,

    mintha egy hegyet raktak volna a vállamra, annyi fájdalmat, szenvedést, élete tragédiáját osztotta meg velem a beteg, akkor aztán a szentségimádásban Jézus leveszi rólam, átveszi a terhet, s hiszem, hogy cselekszik is a beteg életében, lényében.

Tőle tanulom, hogy merjek gyenge lenni, kiszolgáltatott, ahogy Ő is az az Eucharisztiában. Tőle kapok segítséget a megbocsátáshoz, de különösen a kiengesztelődéshez, ami sokkal nehezebben megy. Tőle kapok vigasztalást és bátorítást a szolgálat folytatására, amikor nagyon nyomaszt, hogy mennyire tehetetlen vagyok, és Ő tanít ennek alázatos elfogadására.

Hiszem, hogy növekszik az Ő élete bennem az Eucharisztia által, ahogy megígérte.

„MINDEN FORRÁSOM BELÖLED FAKAD”



2018. november 10.
forrás: https://www.facebook.com/szocialistestverek/





Szociális Testvérek Társasága

NEGYEDIK RÉSZ

A templomban leghátul a padsorok mögött szoktam ülni

Hátulról akaratlanul is látom az embereket, ki kivel nem fog kezet, kitől fordul el, vagy kivel pletykál, mikor kalandozik el a tekintete, és hasonlók. Nehezen tudtam elfogadni, hogy ez Isten népe. Elveszettnek éreztem magam. A liturgia szövegében ekkor ez következett: „Ne vétkeinket nézd, hanem egyházad hitét” és én belekapaszkodtam ebbe a mondatba. Ezt imádkoztam Istenhez: „lehet, hogy nem ismernek Téged igazán, így nem is tudnak tanításod szerint élni. De hitük van, hisz itt vannak. Te megteheted, emeld föl ezt az egész templomot Magadhoz, és mutasd meg nekik szeretetedet. Mutasd meg, mi a fontos. Adj a szívükbe kiengesztelődést.”

És az Úrfelmutatás alatt nagyon mélyen megéreztem, hogy Isten mindenkit szeret. Ez a szeretet, mint egy folyam áramlott át rajtam. Soha nem éreztem még ilyet azelőtt. Egy elemi erejű intenzív érzés, mely kívülről jön, és átáramlik rajtam. Pontosan ugyanolyannak láttam az embereket, mint azelőtt, de azt is megéreztem, hogy ennek a szeretetnek a számára ez nem fontos. Ugyanolyan erővel árad mindenki felé. Fizikailag megtapasztaltam, hogy a szívem egészen tágassá válik. Megéreztem, hogy ez a szeretet engem mások felé küld. Azt is megéreztem, mi akadályozza bennem ennek a szeretetnek az áramlását. Olyan nehéz igent mondani a mások felé fordulásra akkor, mikor az ember a saját kis belső körén pörög-forog, mikor folyton önmagát próbálja meghatározni, a saját határait őrizni, a saját kapaszkodóit keresni és szemmel tartani…

„MINDEN FORRÁSOM BELÖLED FAKAD”



2018. november 4.
forrás: https://www.facebook.com/szocialistestverek/





Szociális Testvérek Társasága

HARMADIK RÉSZ

A napokban megkérdezték tőlem, mi a kedvenc szentírási idézetem

A számomra legfontosabb most: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.” Az elmúlt időszakban nagyon nehéz volt az élet. És a lelkem is nehéz, száraz, pusztában, homályban bolyongó. Nem segítenek az érzések, se a kavargó, széteső gondolatok. Jézus szava objektív. A szentmise objektív, nem az én lelkiállapotomtól függ. Amikor minden ködbe borul, csak a hit marad, a hit Jézus szavaiban. Velem van, mert megígérte, akkor is, ha érzem, és akkor is, ha nem, amikor semmit se tudok érteni vagy érezni.

Ezért igyekszem minél többször eljutni hétköznap is szentmisére, vagy odatérdelni, odaülni a tabernákulum elé. Nincsenek szavaim, nincsenek jó érzéseim, tompa vagyok és száraz, de ott vagyok. Az Úr tudja, hogy a jelenlétem ezt fejezi ki: "Te vagy az életem, az erőm, minden forrásom belőled fakad."

„MINDEN FORRÁSOM BELÖLED FAKAD”



2018. október 28.
forrás: https://www.facebook.com/szocialistestverek/





Szociális Testvérek Társasága

MASODIK RÉSZ

Nemrégiben egy szentségimádáson volt mélyebb gondolatmenetem.

Térdeltem a templomban, néztem az Oltáriszentséget, és nem bírtam kicsiholni magamból semmi értelmes érzést vagy gondolatot. Láttam a szép szentségtartót, ragyogott, fényes volt, ahogy kell, szépen aranyozott, drága holmi… gondoltam, mennyi munka lehetett, vajon igazi arany vagy csak aranyozott?… benne a hófehér ostya… milyen könnyed… milyen légies, szinte áttetsző, ahogy megvilágítja a fény...

Tudtam, hogy mély tiszteletet kéne éreznem, hogy nagyon kellene lélekkel imádkoznom, de csak a tárgy látványa foglalkoztatott. Bántott. Röstelltem nagyon, és szégyelltem magam a lelkületemért. Igyekeztem koncentráltabb lenni. Még a szenvedéseimet sem bírtam kirakni a lelkem mélyéről, mint máskor, hogy együtt szemléljük az Úrral, hátha valami könnyülést tapasztalok általa.

Összeszedtem magam, és próbáltam kicsit jobban összpontosítani, hogy ne vesszen kárba a drága lehetőség, amit az Úrral tölthetek.

Hirtelen felvillant bennem a gondolat: Hiszed, hogy valóban az Úr van itt? Nem bírtam őszinte igen-t mondani. Hiszen, ha hinném…, ha hinném…, ha mi mind hinnénk… vajon bezárnánk-e egy díszes, aranyozott tárolóba, vajon rá tudnánk-e csukni egy szekrényke ajtaját, bezárnánk-e, mint egy rab madárkát??? Nem gyógyulnának-e minden áldozáskor lelki sebeim, hiszen egy érintésének is elégnek kéne lennie, nemhogy egy egyesülésnek… Hiszem-e igazán, hogy ott van, jelen van VALÓSÁGOSAN?

Hirtelen olyan mélyen vágytam arra, hogy bár kivihetném őt a világba, hogy őszinte, igaz hittel tudnám mindenkinek elharsogni, hogy „az Úr van itt!”

„MINDEN FORRÁSOM BELÖLED FAKAD”



2018. október 20.
forrás: https://www.facebook.com/szocialistestverek/





Szociális Testvérek Társasága

ELSŐ RÉSZ

Az én hitem Eucharisztiával megjelölt hit volt, kezdettől fogva.

Amikor Isten élő voltát nem egészen 18 évesen megtapasztaltam, egyik percről a másikra, számomra teljesen váratlanul, de félreérthetetlenül, az volt az első számú kérdésem, hogy hol találom Őt, melyik egyházban. Azt valahogy egyből tudtam, hogy keresztény körben kell keresnem: végiglátogattam hát fél év alatt annyi istentiszteletet, amennyit tudtam, legjobban egy pünkösdista szabadkeresztény gyülekezet tetszett, és ha csupán emberi megfontolások vezettek volna, hát ott kötöttem volna ki.

De közben elolvastam az Evangéliumokat, Jánost nem nagyon értettem, de azt szerettem legjobban, és ott volt, hogy „A testem valóságos étel, s a vérem valóságos ital”, és persze az egész szöveg, a Jn 6,52-58 visszhangzott bennem, s nem hagyott nyugodni. Beleolvasgattam a különböző egyházak közötti különbségekre, kérdezgettem, és így kiderült számomra, hogy a legkevésbé vonzó, csöndes és sötét római szentmise, amin voltam a Március 15. téren életemben először, 1982 Adventjén, valamelyik hétköznap – nos, ez az az Egyház, amit keresek – mert itt van egyedül Eucharisztia.

Szóval a napnál is világosabb volt, nem volt kérdés többé, hol a helyem. Nagyon sokáig az Istennel „édeskettesben” élményt adta, később bevillant az Egység, a Krisztus teste vétele és a Krisztus titokzatos teste, az Egyház azonosságának a gondolata, és később az élménye is. Hogy valami mélyebb egység forrása, mint amit fel lehet fogni.

„MINDEN FORRÁSOM BELÖLED FAKAD”



2018. október 20.
forrás: https://www.facebook.com/szocialistestverek/