Xavéri Szent Ferenc emléknapja

Xavéri Ferenc (Francisco de Jassu y Javier, 1506–1552) áldozópap, jezsuita szerzetes, az Egyháznak Pál után egyik legnagyobb térítő apostola a Távol-Keleten, főként Indiában és Japánban töltötte élete nagy részét. Példája ezreket vonzott a missziókba. Az indiai Goa városában temették el; az ott pusztító pestis elmúlását az ő közbenjárásának tulajdonították.


A hét szentje című sorozatában Arkadiusz Nocoń atya az Egyház történetének egyik legnagyobb misszionáriusáról, Ázsia apostoláról, az inkultúráció úttörőjéről írt a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapján (lengyelből fordította Szemere János atya):

1506. április 7-én született a spanyolországi Javier várában. 1552. december 3-án halt meg a kínai Szancsán-szigeten. 1619. október 25-én V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Ereklyéi az indiai Goában, karereklyéje Rómában, az Il Gesù-templomban található. A katolikus missziók, India, Japán és a tengerészek védőszentje.

Baszkföldről származott. Kora egyik legbefolyásosabb embere volt. Magas, jó kiállású, tehetős és intelligens ember volt. Párizsi tanulmányai alatt találkozott Boldog Fáber Péterrel és Loyolai Szent Ignáccal, amely döntően meghatározta élete alakulását. Nem sokkal azt követően, hogy Németországban színre lépett Luther Márton, a három barát megalapította új rendjét, a Jézus Társaságát, ismertebb nevén a jezsuita rendet.

1534. augusztus 15-én Ignáccal és öt társával szegénységi és tisztasági fogadalmat tett. Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre. 1536 telén indultak útnak. Velencében arról értesültek, hogy a törökök a Szentföldre vezető összes utat lezárták, így nem folytathatták útjukat Krisztus szülőföldjére. 1537. június 27-én szentelték pappá őket Velencében.

III. Pál pápa 1540-ben megadott jóváhagyásával és a mindenkori pápának tett külön engedelmességi fogadalmukkal a rend rövid időn belül elkápráztatta a világot missziós lendületével.


Ferenc mint a rend egyik alapítója és Szent Ignác egyik legközelebbi munkatársa kezdetben Bolognában és Rómában tevékenykedett. 1541-ben elérkezettnek látta az időt, hogy a világ távolabbi tájaira is elvigye az evangéliumot, ezért Indiába ment, ahol mint első jezsuita misszionárius a Jóreménység-fokától egészen a Kínáig terjedő területek pápai legátusaként hirdette Isten Igéjét. Rendkívül hosszú utazása alatt, amely majd egy évig tartott, súlyos betegségen esett át, míg végül 1542. május 6-án eljutott Indiába, ahol azonnal nekilátott a munkának.

Részlet Xavéri Szent Ferencnek Szent Ignáchoz írt egyik leveléből: „Amióta Ázsiában vagyok, egyáltalán nem pihentem; szorgalmasan körüljártam a falvakat, és megkereszteltem minden gyermeket, aki még nem volt megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan csecsemőt is, akik – mint ahogy mondani szokás – még azt sem tudják, miben különbözik jobb kezük a baltól.

A nagyobbacska gyermekek pedig a zsolozsmát elmondani vagy enni és pihenni sem hagytak, csakhogy valamilyen imádságra tanítsam meg őket. (…) Ezen a vidéken sokan csak azért nem lesznek kereszténnyé, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretnék végigrohanni rajtuk, és válogatás nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: 'Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!' (…) Bárcsak ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak. (…) Bár ez a gondolat arra indítaná őket, hogy feledve egyéni kedvteléseiket, meg a pusztán emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat, és szívből így kiáltanának: 'Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem? Küldj, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!'”


Alig tíz év missziós munka után elnyerte az Ázsia apostola megtisztelő nevet. Méltán hívták így, ugyanis nemcsak Indiába jutott el, hanem Ceylonba, a Moluki-szigetekre, Japánba és számtalan helyre, ahol korábban egyáltalán nem járt misszionárius. Mindenütt Krisztust hirdette, és sikeresen hirdette. Mindenütt több ezer új megtérőt hagyott maga után. A kereszténység ma őt tartja az inkultúráció úttörőjének. (Az inkultúráció az evangélium hirdetésének olyan módja, amely alkalmazkodik a helyi szokásokhoz és kultúrához.)

Az volt az álma, hogy bejusson Kínába. Hiába keresett azonban vezetőt, nem volt, aki bevitte volna őt, Kína határának átlépése ugyanis halálbüntetéssel járt. Az állandó utazástól, munkától kimerülve és a helyi klímától megviselve halt meg 1552. december 3-án, 46 évesen a Szancsán-szigeten, Kína partjainál, ahová végül sosem sikerült bejutnia.

Teste csodálatos módon – a szigeten uralkodó hőség és magas páratartalom ellenére is – épségben maradt. Néhány hónappal később átvitték őt Goába, ahol a mai napig nyugszik.


Rómában, az Il Gesù-templomban, az egyik mellékoltár alatt található Xavéri Szent Ferenc karereklyéje. Azé a karé, amely oly sokszor hullott alá a pogány népek megkeresztelésénél. Egyes elbeszélések szerint több mint tízezer embert keresztelt meg. Ha sikerül eljutnunk ebbe a templomba, érdemes megállni egy kicsit ezelőtt az ereklye előtt, és kérni Xavéri Szent Ferenc közbenjárását Istennél, hogy erősítse meg korunk misszionáriusainak keresztséget osztó karját, akik Krisztust hirdetik a világban. Érdemes azonban azon is elgondolkodni, hogy mi magunk hogyan valósítjuk meg a magunk életében Jézus parancsát: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19), hiszen ez minden keresztényre vonatkozik.

Teste csodálatos módon épségben maradt

Annak ellenére, hogy eltelt kétezer év Jézus születése óta, embermilliók élnek úgy a világon, mintha „Krisztus előtt” lennének, ugyanis nincs senki, aki apostolkodna köztük. Advent kezdetén, amikor Isten születésének ünnepére készülünk, az Egyház elénk tárja Xavéri Szent Ferenc alakját, hogy emlékeztessen, Krisztus nem születik meg nélkülünk, nekünk kell elvinnünk Őt a világba, a mi életünknek kell evangéliummá válni a másik ember számára – írta Arkadiusz Nocoń.



Liturgikus ünnepét már a szentté avatást követő évben felvették a római naptárba: december 3-ára került.

Xavéri Szent Ferencet többnyire vándorbottal, kezében kis feszülettel vagy nyomorúságos kunyhóban, magára hagyott haldoklóként szokták ábrázolni. Közbenjárását tengeri utazások során, pestisjárvány idején, a halál óráján kérik. Nápoly városa 1656-ban dühöngő pestis idején kezdte patrónusként tisztelni – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

1709-ben, a pestisjárvány idején Buda is védőszentjének választotta. Magyarországi tiszteletének egyik első nyoma Szepes fogadalomból épült Xavér-kápolnája, Bársony György prépost felajánlása (1669). A XVIII. században épült magyarföldi jezsuita templomok közül őt választotta pártfogóul Trencsén (1684), Szakolca (Skalica) (1724), Rozsnyó (1660 táján) és Besztercebánya. Ez utóbbiból később püspöki székesegyház lett, a szentből az új egyházmegye patrónusa. Kőszeg középkori Jakab-temploma a barokk időkben a jezsuitáké volt, egyik kápolnáját neki szentelték. Népszerű szentelménnyé vált a Xavér olaja (oleum de lampade Oberburgensis S. Xaverii) – messze földről is eljöttek érte.

Istenünk, Te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az Ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.



(2013. december 3.)
forrás: magyarkurir.hu/hirek/xaveri-szent-ferenc-emleknapja#lightbox/2/