Havas Boldogasszony

Augusztusi római ünnepek: Havas Boldogasszony, a Santa Maria Maggiore története

Róma első és legjelentősebb Mária temploma csendes tanúja annak a különleges tiszteletnek, mellyel Péter és Pál apostolok vértanúságának a városában is övezték a Megváltó Édesanyját, aki egészen a keresztig követte egyszülött Fiát. A templom szerkezete is hűséges, Róma bazilikái közül a Santa Maria Maggiore őrzi legjobban az alapítási formáját.

A legjobban ez a római bazilika őrizte meg eredeti formáját 1600 év alatt

1250 tájt írta a trentói Bertalan ferences testvér azt a legendát, mely közel ezer év távlatából emlékezik egy kedves történetre. Az Úr 365. esztendejének augusztus hava 5. napján egy János nevű római patrícius álmot látott, melyben azt hallotta, hogy a legforróbb hőség, a római ferragosto idején hó esik majd az Urbs egyik halmán, az Esquilinus dombon. A derék patrícius megosztotta az álmát Libériusz pápával és amikor Róma népe egy csodás havazás miatt fellármázta őket, a helyszínre siettek.

A hófoltok egy épület alapfalait rajzolták meg, mire kijelölték a leendő templom formáját. Innen ered az elnevezés, mellyel csak a második évezredben nevezték el a templomot: Sancta Maria ad Nives, magyarul Havas Boldogasszony. Ezzel a névvel aztán az egész keresztény világon templomokat építettek a Szűzanya tiszteletére. Magyarföldön méltán a leghíresebb a Szeged-Alsóvárosi Havas Boldogasszony ősi gótikus temploma, mely ferences testvérek gondozásában nagy szolgálatot tett Isten népe szolgálatában, főként a török hódoltság idején.

Az ásatások meglepő eredményt mutatnak

A római Santa Maria Maggiore bazilika alatt végzett régészeti ásatások a közelmúltban érdekes részletekre világítottak rá. Mindenekelőtt meglepetést keltett, hogy a templom mostani, vagyis az eredeti alapfalain túl nem találtak más olyan nyomokat, mely megerősítette volna a legenda szerint a 352 és 366 közt szolgáló Libériusz pápa által emelt első Mária templom létezését. Viszont fény derült arra, hogy máig állnak az eredeti bazilika alapfalai, melyeket az ötödik század elején építettek. A régészeti kutatások és a történelemi források más magyarázattal szolgálnak, melyek szerint a valóság sokkal összetettebb, de ugyanolyan szép és hittel teli tartalomra utal. Róma első Mária templomának a neve a források szerint az első évezredben Ecclesia Sanctae Dei Genetricis, a Szent Istenszülő temploma, rövidebben Ecclesia Sanctae Mariae, Szűz Mária temploma.

A Jeromos féle martírológium adata: templomszentelés 434-ben

Ha pontosan nem is tudjuk a templom építésének a kezdetét, felszentelésének napját biztosan rögzíti a Martyrologium Hieronymianum, a Szent Jeromosnak tulajdonított martirológium, melynek szír forrású törzse a negyedik század végén keletkezett, de a későbbi századokban (6. század) kiegészítették azt. A martirológium egy liturgikus kalendárium, mely többnyire rövid és megbízható adatokkal szolgál a keresztény vértanúkról és szentekről, valamint a nekik szentelt templomokról. Nos, a Jeromos féle martírológium azt írja, hogy III. Szixtus pápa – tehát a korábban említett vértanú pápa név-utóda – szentelte fel az Ecclesia Sanctae Mariae-t, Szűz Mária templomát. Évszámot a forrás nem jelöl meg, csak azt írja, hogy augusztus 5-én, vasárnap történt a felszentelés. Viszont könnyen ki lehet nyomozni, hogy mikor esett augusztus 5-e a későantik korban éppen vasárnapra: 434-ben! Vagyis pontosan a 432 és 440 közt uralkodó III. Szixtus pápa idejében.

Alexandriai Szent Cirill püspök beszéde a 431-es Efezusi Zsinaton: Szűz Mária, ki nem alvó lámpás, szüzesség koszorúja, igaz tanítás királyi pálcája, örökre ép templom vagy!

Három évvel a 431-ben tartott híres Efezusi zsinat után, mely Krisztus valóságos istenségének a kihangsúlyozására Szűz Máriát a Theotokosz, Istenszülő névvel illette. Ennek latin átírása a korábban említett Genetrix templomtitulus. Róma tehát 434-ben új Szűz Mária templomot kapott, melynek azonban elsősorban krisztológiai jelentősége van. De hadd mondja el ezt nekünk egy zsinati résztvevő, maga Alexandriai Szent Cirill püspök, méghozzá a 431-es efezusi zsinaton mondott beszédével, mely az Istenszülő Szűz Mária dicsérete:

„Örömmel tölt el a szentek gyülekezete, mert látom ezt a boldog és lelkes közösséget, amely a Szent és Istenszülő mindenkor Szűz Mária hívására készséges szívvel gyűlt itt egybe. Bár sok szomorúságom volt, de a szent atyák látása megvigasztal. Most Dávidnak, a zsoltárosnak édesen csengő szava teljesedett rajtunk: Íme, már mi olyan jó, és mi oly édes, mint az, ha a testvérek együtt laknak? (Zsolt 132, 1). Fogadd tehát hódolatunkat, titokzatos Szentháromság, aki az Istenszülő Szent Szűz Mária templomába hívtál össze bennünket.

Köszöntünk, Istenszülő Szűz Mária, az egész földek drága kincse, ki nem alvó lámpás, a szüzesség koszorúja, az igaz tanítás királyi pálcája, örökre ép templom; köszöntünk téged, mert befogadtad azt, akit az egész világ nem fogadhat be; anya vagy és szűz, s általad jön az Úr nevében (Mt 21, 9) az, akit áldottnak mond a szent evangélium.

Köszöntünk téged, aki a Mérhetetlent és Felfoghatatlant szűzi méhedbe zártad; általad dicsőítjük és imádjuk a Szentháromságot; általad ünneplik és tisztelik a drága szent keresztfát az egész világon; általad ujjong az ég, örvendeznek az angyalok és főangyalok; miattad futamodnak meg a gonosz lelkek, és bukott le az égből a kísértő sátán; általad vétetik fel a bűnbe esett ember a mennybe; az oktalan bálványimádásba süllyedt emberiség általad jut el az igazság megismerésére; általad lesz osztályrésze a keresztség a hitre térőknek; általad van okunk az örömre; általad alakultak meg az egyházak a földkerekségen, és általad térnek meg a nemzetek.

Hogyan is folytassam még tovább? Általad kaptuk Isten egyszülött Fiát, aki ragyogó fényessége lett azoknak, akik sötétben és halálos homályban ülnek (Lk 1, 79); általad jövendöltek a próféták; általad hirdették az apostolok az üdvösséget a nemzeteknek; általad támadnak fel a halottak; általad uralkodnak a királyok. És mindezt a Szentháromság műveli általad.

Vajon méltóképpen magasztalhatná-e valaki az emberek közül a legdicséretesebb Máriát? Ő anya is és szűz is; a csodák csodája ez, amely engem bámulatba ejt, és magával ragad. Ugyan ki is tilthatja meg az Építőmesternek, hogy a maga alkotta templomban lakjék? És ki vetheti szemére Istennek, hogy saját szolgálóleányát választotta anyjának?

Nézzétek, az egész világ hogyan örvendezik! Tiszteljük tehát, és imádjuk az Egységet, valamint féljük és tiszteljük az osztatlan Háromságot; dicsérjük és ünnepeljük a mindenkor szűz Máriát, Isten szent templomát, és az ő Fiát, a szeplőtelen Jegyest, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké.
Amen”

Ne feledjük: Szent Cirill püspök az efezusi Szűz Mária templomban mondta el ezt a beszédet 431-ben, melyet a helyi kisázsiai hagyomány szerint Szűz Mária és Szent János, a szeretett tanítvány ottani tartózkodása emlékére építettek. A Mária-templom építésének oka Róma kifosztása: Legyen a Szűzanya a Város védnöke!

A római Havas Boldogasszony templom hagyománya úgy tudja, hogy III. Szixtusz pápa az Efezusi zsinat tiszteletére emeltette az új Mária templomot, mégpedig a régi, Libériusz pápa-féle első templom átépítésével. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen nagyméretű bazilikát, melynek hossza 87 méter, mindössze bő két év alatt, 431 és 434, között nem lehetett felépíteni. Viszont 434-ben Szixtus pápa felszentelte, ahogy a templom eredeti mozaikokkal díszített diadalívén a Krisztus trónus alatt, Péter és Pál apostolok – a két helyi vértanú szent – alakja közt fut a felirat: Xystus Episcopus Plebi Dei, Szixtus püspök Isten népének (ajánlja).

Hol itt az igazság? Róma földjében! Erről szólnak a kutatások és a források. Ha nem tudtak ilyen hatalmas és ilyen fölséges pápai bazilikát emelni két év alatt, akkor azt korábban kezdték építeni és így nyilván nem az efezusi zsinat Istenszülő címének a tiszteletére.

Van ugyanis egy esemény, mely fényt derít a titokra. Ez pedig egy szörnyű trauma, Róma elfoglalása és leigázása 410-ben, amikor Alarich gótjai feldúlták az Örök Várost. Rómát sokszor feldúlták, de ez volt az első, az alapítást követő megerősödés után. 410. augusztus 24-én foglalták el Alarik vizigót király (ur. 395-410) harcosai Rómát, az „Örök Várost”, mely 800 évvel Brennus gall vezér betörése után esett újra áldozatul a barbár hadak pusztításának. Közel 800 éven át hódító idegen katonák nem léptek a Forum Romanum Szent Útjára, a Via Sacrára. Most egy világ omlott össze a rómaiakban, mégpedig a város bevehetetlenségébe vetett hitük.

A császárkor régi istenei már nem segítenek, de a konstantini fordulattal 313-ban elismert kereszténység még nem hatotta át egészen a régi birodalmat. 410. augusztus 24-én a Város északi Só-Kapuja, a Porta Salaria megnyílt a vizigótok előtt, így ismét barbár hódítók özönlötték el Róma utcáit. Alarik harcosai azonnal megkezdték a fosztogatást, feltörték a császárok sírjait, kifosztották a pogány és keresztény templomokat és mérhetetlen zsákmányt szereztek. Miután az Örök Várost ebben az időben – az ostromok eredményeként – rendkívül súlyos éhínség sújtotta, a gótok „csak” három napig dúltak Rómában, majd Dél-Itáliába vonultak, hogy Szicíliából és Afrika partvidékéről élelmet szerezzenek maguknak.

Róma püspöke a szenátus, a római nép helyébe pedig Isten népe lép, Isten Anyjával!

Róma a gótok után gazdátlanul maradt. Egyetlen erő maradt a városban, az Ecclesia: Róma püspöke a diakónusokkal, a papok és a hívek. Ez az erő azonban spirituális hatalom volt, legföljebb karitász segítséggel tudott a városlakók segítségére sietni. Ekkor, ebben a seblázban, tehát 410 után kezdik el építeni Róma első Mária templomát. Paradigmaváltás történik. Eddig a kereszténnyé lett császárok voltak az új kultusz támogatói, de a Nyugat-Római császárság gyakorlatilag megszűnt, jóllehet formailag fennmaradt 476-ig. Viszont 410 után Róma püspöke, az Episcopus Urbis lép a hiányzó erő helyébe és fog templomépítkezésekbe.

Nem is messze egymástól, egyszerre több templom is születik. Az Esquilinus dombon lakott az első században Pudens szenátor, akit a hagyomány szerint Pál apostol keresztelt meg, két lánya pedig, Praxedis és Pudentiana, egy-egy róluk elnevezett titulus-templomot hagyott az utókorra. A negyedik században a környék elnéptelenedett, a régi római családok elhagyták itteni ősi házaikat, csak az Ecclesia maradt. A Szent Pudentiana templom máig látható szentélyapszisát ekkor készítik, egyetlen hatalmas üzenettel.

Róma elbukott, de áll a Kereszt, Krisztus keresztje. Jeruzsálemben, a Golgotán emelt Szent Sír – Feltámadás bazilikában őrzött Krisztus kereszt lett az új erő és az apszismozaik közepén, irdatlan nagy trónuson áll a Crux gemmata Christi, Krisztusnak drágakövekkel ékesített keresztje. A Kereszt-Krisztus mellett pedig Péter és Pál alakjai, de immár ők az Urbs új szenátorai, fehér tógában! Ezek között a régi tituláris templomok közt emeltek egy újat, egy elhagyott régi patrícius ház alapjaira és szentelték fel annak a tiszteletére, akit alexandriai Szent Cirill említett beszéde oly kiválóan magasztal. Ő a Theotokosz, az Istenszülő Mária!

A dedikációs felirat Xystus Episcopus, Plebi Dei, Szixtus püspök Isten népének (ajánlja) kettős változást jelent: Róma püspöke – Péter utóda – lép a Szenátus helyébe, míg a római népet Isten népe váltja fel. A jól ismert SPQR rövidítés, Senatus Populusque Romanus, a Szenátus és a Római Nép helyett a Püspök és Isten népe. Ennek a Krisztus vére által szerzett új népnek lett az Anyja az efezusi Theotokosz.

Elolvadt a hó, de Krisztus keresztje ma is áll. Új erők döngetik Róma földjét napjaikban is, de Krisztus keresztje áll, tövében a hűséges és fájdalma Anyával, a mi drága Havas Boldogasszonyunkkal.

Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, Havas Boldogasszonyunknak a közbenjárására üdvözüljünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

2021 augusztus 8.
írta: P. Vértesaljai László – Vatikán
forrás: vaticannews.va/hu/vatikan/news/2021-08/santa-maria-maggiore-havas-boldogasszony-roma-vednokseg-isten.html