A feltámadás különös ereklyéje

Manoppello lakosai mindig is vélték, hogy a templomukban lévő Krisztus Arckép csodálatos módon rögzítődött a kendön, amely a sírban Jézus fején volt és a feltámadás tanúja lett.

Heidelburgban, az Evangélikus Teológiai Egyetem Új Testamentum szakon, Klaus Berger professzor, a mai kor legismertebb Biblia szakértője,sok könyv szerzöje, azt írja a német Focus kiadásában , hogy a manoppelloi Jézus Arckép az Evangéium elsö oldala. Az Evangélium szövegét megelözi ez a feltámadási kép (...).

Zsidó hagyomány szerint, ahhoz, hogy valamit bizonyítsunk bíróság elött, kettö tanú szügséges. Itt is két tanúnk van – János és Péter, de két bizonyíték is, két darab vászon: A Torinoi Lepel és a Manoppelloi Arckép. Ez tehát a feltámadás két tárgyi bizonyítéka. A feltámadás valóság, nem telológiai metafora, erröl beszél a manoppelloi kép.

Zsidó hagyomány szerint a sebes és véres test temetése sok vászonkendő használatát igényelte. A haldokló Krisztus orráról és szájáról bőven folyt a vér.Valaki a kereszt alatt állók közül egy vászon kendöt nyomott az Ö arcához. Olyan erös vérzés volt ez, hogy az összehajtott kendöt többször szoritották a halott arcához. Vérfoltos és vérsavós, 855 x 525 mm –s lenvászon kendö a mai napig megmaradt és a VIII.sz.-tól Spanyolország legrégebbi kincstárában örzik, Oviedoban.

Tudományos kutatások megállapították hogy ez a len anyag az I.sz.-ból való. Ez a Sudario, vagyis kendö, amellyel a haldokló arcát törölték a zsidó hagyomány szerint. Az oviedoi kendön a vérfolt elhelyezkedése megegyezik a Torinoi Lepel vérfoltjaival. Mindkét vásznon AB vérccsoportú vér található, amely egy embertöl származik. Jézus testét a keresztröl való levétele után legelöször 4 m vászonnal csavarták be (sindon). Ezt azért tették, mert a zsidó hagyomány szerint nem nyúlhattak csupasz kézzel a halott testéhez. A halott szája nem maradhatott nyitva, ezért egy másik kendövel rögzítették (pathil), amelyet Dél – Franciaországban, Cahors-ban őriztek.

Ezt követöen a gyolcsban lévő testet széles vászon csíkokkal (othanie) körbetekerték, keresztbe átkötötték és kívül, belül bőven átitatták illatos olajokkal.

Az igy, bábszerűen betekert Jézus- testet sírba tették, fejére téve a felbecsülhetetlen értékű, másik kendöt.

Szent János Evangéliumában az üres Krisztus sír vászonjairól olvasunk.

,,Péter és a másik tanitvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanitvány gyorsabban futott, mint Péter és hamarabb ért a sírhoz. Benézett s látta a gyolcsot de nem ment be. Nem sokkal késöbb Péter is odaért, bement a sírba és ö is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendöt, amellyel a fejét befödték.

Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanitvány is bement, aki elöször ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” (Jn 20,5-8)

A görög nyelv kiváló ismeröje Antonio Persili: Sule tracce del Risorto (Tivoli 1988) cimű könyvében felhasználva a szövegmagyarazók és egyházátyák munkásságát (Cyryl Jerozolimski, Cyryl Aleksandryski) javasolja a korrrektúrát Szent János evangéliumának (20,5-8.) részleténél: ...” látta az otthagyott gyolcsot meg a kendöt, amellyel a fejét befödték és amely nem a gyolcs közt volt, hanem külön, leemelve, a betekert fej alakjában.”

Péter apostol, látván az érintetlen gyolcsot, amelyen áthatolt az imádott Jézus teste, hitt a feltámadásban, bár még nem látta a Feltámadottat. A feltámadás alatt Jézus embersége felmagasztalódott. „Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” (Kol 2,9)

A sír gyolcsai, amelyek a halott Jézus testét körültekerték, feltámadása után összeestek, mert üresek lettek, amikor a feltámadott Test áthatolt rajtuk. A fejkendő alakja azonban megmaradt, hiszen vérrel és illóolajokkal volt átitatva és a kiszáradás után megkeményedett. Úgy vélik, hogy míg Jézus testét gondosan gyolccsal tekerték be, a kivételes tisztelet kifejezéseként, fejét drága, keleti selyemből készült kendővel takarták be. Ez a különös ereklye ma Manoppelléban található.

János apostol hat görög szó közül, amelyek meghatározzák a látás tényét, az eiden szót használta – „látta és hitt” (Jn 20,8) Ez a szó azt fejezi ki, hogy nem csak látjuk, de értjük is. Szent János ezzel akarta kiemelni, hogy amikor meglátta az érintetlen gyolcsokat, megértette, hogy Jézus teste titokzatos módon áthatolt a gyolcsokon, tehát Jézus biztosan feltámadt. Szent János rögtön hitt Jézus feltámadásában.

A feltámadó Jézus, szenvedésének, halálának és feltámadásának különleges jelét hagyta ránk a sírban lévő gyolcson:Testének mását.

Ennek a gyolcsnak, másként halotti lepelnek a hossza 436 cm, szélessége 110 cm. A leplen a test elejéről és hátuljáról, három dimenziós, negatív foto rögzítődött.

A vérfolt nyomok AB vércsoportú, de pozitív fotóként találhatók. A kép anatomiailag kiváló minőségű, és ezt a jelenkori tudomány nem képes megismételni. A test titokzatos módon hatolt át a gyolcson, nincsen szakadás nyoma, a véres hegek és a szövet strukturája érintetlen állapotban van.

II. János Pál Szentatya így beszélt a Torinoi Lepelről: „Húsvét különös tanúja: Szenvedésének, Halálának és Feltámadásának.” (1980.04.03.) „Hívő ember számára lényeges az, hogy a Lepel az Evangélium tükre. (...) A Lepel különös jel, visszavezet Jézushoz, az Atyai igaz szóhoz...” (1998.05.24.)

A feltámadó Jézus arcának képmását is ránk hagyta a Manoppelloi Leplen.

Nagyon valószínű, hogy Krisztus feltámadása alatt titokzatos sugárzás keletkezett, amely rögzítette az arc képét az átlátszó, vékony, keleti selyemből készült kendőn, melyet a halott Jézus fejére helyeztek. Tudósok szerint egy és ugyanaz a sugárzás idézte elő a halott Jézus testének elejéről és hátuljáról keletkezett képet.

Mindez arra mutat, hogy a Megtestesült Isten, kettő megrázó isteni Arcképet hagyot ránk, egyiket a Torinoi Leplen, másikat a Manoppelloi Kendőn.

Az emberi történelem csúcspontja, melyben végbement a végleges győzelem a Sátán, a bűn és a halál felett. Isten Fia, igazi emberi testet öltve magára, mint Isten, megtehette, hogy az egész emberiség bűnét befogadja.

„Bár a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,4)

Minden egyes ember történetének összes bűnét és halálát átvette. Bár bűn nélküli volt, de megtapasztalta, mennyire szörnyű szenvedést jelent a bűn. A legnagyobb szenvedésében, a legnagyobb rossz megtapasztalásában, kereszthalálában, Jézus mindvégig engedelmeskedett Atyjának, ezáltal legyőzte a bűnt és a halált, elnyerve Atyjától a feltámadott élet ajándékát.

A Manoppelloi Kendőn és a Torinoi Leplen a halott test képe nem azáltal keletkezett, hogy a test a vászonnal közvetlen érintkezett, hanem ez Isten csodálatos beavatkozása Jézus Krisztus felámadása alatt.

Krisztus emberségének megdicsőülése folyamatát, annak leírását kaptuk meg a Torinoi Leplen rögzítődött képpel, a halott Jézusról. A testből már sugározni kezd a titokzatos energia, amely hihetetlen precizitással rögzíti a vásznon az egész test képét, negatív foto alakjában.


A Manoppelloi Kendőn az élő Krisztus Arc vonásai rögzítődtek, pozitiv kép alakban, de még a megdicsőülés előtt, hiszen az arcon sebhelyek és duzzanatok láthatók.

Amikor először látjuk a Manoppelloi Arcképet, csalódást érezhetünk, mivel nem olyan szép látvány, mint amilyenre számítottunk. Tudatában kell lenni annak, hogy a feltámadó Jézus arca még nem a megdicsőült arc. A Feltámadott –nak szépsége felülmúlja az összes elképzeléseinket. Látni fogjuk Őt és végtelenül örülni fogunk, de csak a Mennyben. A manoppelloi kép a halálból az életbe való átmenet pillanatát mutatja. A szenvedésben és kereszthalálban meggyötört Jézus testén átalakulás ment végbe, aki saját akaratából: „Nem volt sem szép, sem ékes, (hiszen láttuk) a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia (...) olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” (Iz 53,2-3)

A Manoppelloi Arc tehát a szenvedés nyomaival, a megdicsőülés folyamata, teljes átváltozásban: „ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.” (1Kor 15,53)

A Manoppelloi Isteni Arckép azt a benyomást kelti, mintha fénnyel festették volna; változtatja az arc kifejezését attól függően, hogy milyen szögből nézzük és milyen a világítás minősége. Az arc teljes szépségét csak természetes napfényben láthatjuk.

A kép legrégebbi megnevezése: acheiropoitos, ami azt jelenti, hogy nem ember által festett kép, hanem magának az Istennek alkotása. A Manoppelloi Arckép a valódi Isten Arcot mutaja meg. Isten meghagyta nekünk a megtestesülésről, a halálról és a feltámadásról az igazság képét. E kép által egyértelműen igazolta, hogy valóban testet öltött, valódi ember lett, magára vállalta szenvedéseinket és bűneinket, valóban meghalt és feltámadt, hogy felszabadítson bennünket a bűntől és az örök haláltól, azért, hogy bevezethessen bennünket a mennyei, teljes boldogságba.

A Manoppelloi Arckép valóban szokatlan, igazi ereklye a Feltámadott Úrtól.

Legfontosabb feladata, rámutatni mindenki számára a Feltámadott Személy valóságos jelenlétére az Eucharistia titkában.

Aqvinoi Szent Tamás így írt: „Eucharisztikus Hostia, lepeli kenyér, amelyben Isten rejtőzik.” Legnagyobb kincsünk az Eucharisztia, hiszen maga Jézus az, Aki szeretne velünk osztozni az örök élettel, gyógyítani testünk és lelkünk sebeit.

Az Úr Jézus Szent Fausztina nővérnek azt mondta: „Egyesülni akarok az emberi lelkekkel. Gyönyörűség számomra összekapcsolódni a lelkekkel. Tudj róla, leányom, hogy amikor az emberek szívébe betérek a Szentáldozásban, kezeim telve vannak kegyelemmel, amit a lelkeknek akarok adni. De ők nem figyelnek rám, egyedül hagynak engem és mással foglalkoznak. Ó,annyira szomorú vagyok, hogy a lelkek nem ismerték fel a Szeretetet. Úgy viselkednek velem, mint valami élettelen dologal.” (Napló 1385)

Isten Arcképe a Torinoi Leplen, a Manoppelloi Kendőn, de elsősorban az eucharisztikus Ostyában mindenkit meghív a napi, kitartó imádságra , hódolatra az Úr Arcképe előtt, a teljes elmélyüléshez – írja II. János Pál pápa – de ehez csak a kegyelem által jutunk el. Csak a csend és az imádság teremt megfelelő alapot ahhoz, hogy elérjük az érettséget az összetartó titok megismerését.

Szent János evangelista felemelő, meggyőző szövege kifejezi: „S az Ige testté lett és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14) (Novo millenio ineunte levél.)

Meisner bíboros Kölnből, elolvasva az „Isteni Arckép. Manoppelloi Lepel” című könyvet, így írt: „Legjobban az a tény hatott meg engem, hogy a manoppelloi arckép pontosan azonos a torinoi leplen lévő képpel. A torinoi a szenvedés által – ez pedig a húsvéti győzelem erejével festett kép. A könyv mottója: „Isten él, Krisztus feltámadt!”

Ezek miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet. Nagy ajándék ez, az új évezred számára... Breviáriumomban van egy kicsinyített manoppelloi Arckép. Mielőtt elkezdek imádkozni, mindig rátekintek Jézus szemére. Ő egyenesen belenéz a szíveinkbe. Jézus nem úgy néz ránk, mint egy nyomozó, vagy rendőrtiszt, hanem az Ő tekintete az Isten és ember találkozása. Ez a tekintet a legrövidebb út Isten és ember találkozásának. Be kell vallanom, hogy az igazság megértéséhez nagyon segített nekem a Manoppelloi Lepellel való találkozás. Amikor ránéztem erre a titokzatos lepelre, amely annyira vékony, hogy messziről egyáltalán nem látni, ahhoz, hogy megnézzem, kartávolságra kellett megállnom – mély meghatódottságot éreztem...

A Manoppelloi Jézus Arcképe nagyon mélyen tükröződött a lelkemben.



Szerző: ks. Mieczysław Piotrowski TChr
forrás: szeressetekegymast.org/nr/latott_es_hitt/a_feltamadas_kulonos_ereklyeje.html#