Mit akarsz hát tudni?...
A Szentháromságról (Szent Ágoston)


Istent, és a lelket kívánom megismerni! Istent megismerni nem más, mint az Atya hatalmát, a Fiú bölcsességét, a Szentlélek kegyelmét, magának a legteljesebb Szentháromságnak egy, és oszthatatlan lényegét megismerni.


„A szentháromságról” Szent Ágoston alapvető teológiai műve. A Szentháromságról alkotott nézeteit fejti ki benne. A könyv első részében a különféle eretnek nézetekről bizonyítja be, hogy teljességgel valótlanok. A szentháromság egylényegű. Egyetlen isteni lényeg van, de három személy. Egyik személy sem nagyobb a másiknál, ellentétben azzal, amit az eretnekek állítanak. Az eretnekek nézeteinek cáfolatában nagy szerepet játszik Jézus, vagyis a fiú, kettős természetének hangsúlyozása. A bibliában hol isteni, hol emberi természete szerint nyilatkozik, és ennek nem tudásából keletkeznek a félreértések.

Az Atya lényegét adta a Fiúnak, amikor elküldte, hogy megváltsa az emberiséget, de a Fiú nem időbeli folyamatban született, mert Istenben nincs időbeli egymásutániság. Istenben csak az örökkévalóság van jelen. A könyv második részében arról ír, hogy hogyan kutathatjuk magát a Szentháromságot. Az ember legfőképp saját lelkében szemlélheti a Szentháromság képét. Viszont ott is csak tökéletlenül, hiszen ő maga is csak Isten tökéletlen képmása.

Sok példán keresztül mutatja be, hogy milyen formában van jelen az emberben a Szentháromság tökéletlen képe. Az értelem, a szeretet és az önmagáról való ismeret hármasságában. De evilági életünk során soha nem ismerhetjük meg teljes egészében. Most tükör által homályosan látunk, akkor majd színről színre, ahogy Szent Pál mondta.

Ugyanígy az emberi gondolkodásban is jelen van a hármasság. Könyve egy kis részletében viszont a földi dolgokban is kutatja a hármasság nyomait, de itt hangsúlyozza, hogy ezekben csak nagyon korlátozottan van jelen. A bölcsességet, vagyis az örök dolgok ismeretét mindig elébe kell helyezni a tudománynak, vagyis a földi dolgok ismeretének, mert az magasabb rendű. Érdekesek azok a fejtegetései is, amelyek azt mutatják ki, hogy magában a biblia történéseiben is sokszor megjelenik a 3-as szám motívuma, például Jézus harmadnapon támadott fel stb., továbbá részletesen elemzi a 3-as számnak a hatos számmal való összefüggéseit is ebben a fejezetben.

...


Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége. Lényegük ugyanaz és egyetlen oszthatatlan egységet alkotnak. Az Atya is, a Fiú is és a Szentlélek is Isten. Az Atya teremtette a világot és igéje volt Jézus (Jn 1,2–3). Mivel az Ige nem teremtmény, ebből következik, hogy egylényegű az Atyával. A Szentírás azt mondja, hogy a test temploma a Szentlélek: „testetek Krisztus tagja”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlanok, csak együtt tevékenykednek. Az Isteni hármasságot bizonyítani emberi ésszel nem lehet.

A Szentháromság láthatatlan. A háromság egy Isten, de nem úgy, hogy az Atya egyben Fiú és Szentlélek, hanem Atya az Atya, a Fiú az Fiú, a Szentlélek az Szentlélek, egy Isten. A gyökér, a törzs és az ágak is fa, de együttesen alkotják a fa egészét.

A Fiú az Atyától született, örökkévaló az örökkévalótól, és sosem volt Atya, hogy ne lett volna Fiú. A Fiú az Atyával egyenlő, a Szentlélektől és a Szűztől született. A Szentlélek Isten ajándéka. A Szentlélek a kapcsolat minden dolog közt, összetart, kötelékbe fűz. Mindhárom egy az Atya miatt, egyenlő a Fiú miatt és összekapcsolt a Szentlélek miatt. A Szentháromság láthatatlan. Mivel az ember Isten képe, ezért benne is van valami a hármasságból: az értelem, a magáról szerzett ismeret és a szeretet.

Az Igazságot ne a világban keressük, hanem emelkedjünk a fölé. Az értelmes lélek sohasem létezhet anélkül, hogy ne emlékezne, ne értené és szeretné magát. Nem azért Isten képmása, mert magára emlékezik, érti és szereti magát, hanem mert arra is képes emlékezni, megismerni és szeretni, aki őt teremtette. Az ember értelmével ember. Neki juttatott a láthatatlan dolgok bizonyos látása.

Isten szereti az embereket, és ez segít a feléje való törekvésben. Ha szeretettel ráhagyatkozunk, nyomban boldogok leszünk. Szeretettel kell Isten felé fordulni, és ragaszkodni kell hozzá, hogy jelenlétét élvezzük annak, aki által vagyunk, és aki nélkül nem is létezhetnénk. Ha Istent nem szeretjük a földi életünkben, akkor soha nem láthatjuk őt színről színre.

Isten nem vezethető le az emberi értelemből, mert az esetleges, időbeli és múlandó. Mivel az én a véges lélek öntudata, ezért képtelen önmagából örök érvényű, abszolút igazságot létrehozni, azaz olyan igazságot, mely akkor is fennáll, ha az azt elgondoló én nem létezik. Ezért kell feltételezni az emberi értelem fölött álló magasabb tudást és észt, az örök isteni igazságot. Az ember számára Isten az illuminatio révén teszi felfoghatóvá az igazságot, azaz az isteni megvilágosodás által sajátítható el a tudás.

A teremtmények nagyságából, szépségéből meg lehet ismerni azok teremtőjét.



2016. május 22.
Balla Lóránt
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/2376-vezercikk/4388-mit-akarsz-hat-tudni


„Minden, ami Atyámé, enyém is”
Szentháromság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 16,12–15)


A mai olvasmányok Isten legmélyebb misztériumába vezetnek bennünket: a Szentháromság titkának kereséséhez. A Szentháromsághoz, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dinamikus szeretetkapcsolatához, melyben teljessé válik a húsvét lényege, Krisztus értünk vállalt kereszthalála, a Feltámadás, a Szentlélek eljövetele, s az Egyház megszületése.

Krisztus ebben a szeretetkapcsolatban úgy jelenik meg, mint engedelmes Fiú, aki az ember számára föltárja Isten titkát. Az embernek, akit a bűn következtében megkötött a halál bilincse. A reménytelenségben ellenben Krisztus engedelmessége ismét Életet ajándékoz neki, Isten Életét.

„Minden, ami Atyámé, enyém is.” (Jn 16,15a) – Jézus több alkalommal beszél tanítványainak az Atya és a Fiú között meglévő tökéletes egységről. Kijelentéseiben az általa megtapasztalt kapcsolat tükrében mutatja be az Élet Istenét, a Teremtőt, akit mi is Atyánknak hívunk. A szavakon túl ugyanakkor tanít a kapcsolat megélésére is, az imádságban megnyilvánuló odafordulásra, melyben vele együtt mondhatjuk: Mi Atyánk! (Mt 6,9).

Jézus sohasem csak szavakkal tesz tanúságot az Atyáról, hanem mindig teljes lényével, odaadottságával is. Ez a kapcsolat indítja az engedelmességre, mely azonban nem a tekintélyen, hanem a szereteten alapul. Ebből forrásozik a legnehezebb órákban, a szenvedésben, az elhagyatottságban kimondott igen, a mellettünk, a mi életünkért meghozott döntés. S ebben a szeretetkapcsolatban látjuk meg az ember méltóságának lényegét, Istenhez fűződő kapcsolatának valódi természetét.

„Isten a szeretet” (1Jn 4,7) – Jézus egész földi működése alatt a szeretetre tanít. Saját példáján keresztül mutatja meg Isten valódi arcát, a szenvedélyes szeretetet, s a szenvedésben kinyilatkoztatott szeretetet. S ezzel együtt az Isten és ember között helyreállított kapcsolat ígéretét adja: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Azaz, ha megtartjuk parancsait, szeretjük őt, s ez által az Atya szeretetét is befogadjuk.

Az ígéret nemcsak a tanítványoknak, hanem nekünk is szól. A mai Evangéliumban olvassuk, hogy Jézus megígéri az „Igazság Lelkét”, aki elvezet minket a teljes igazságra. A Szentlélek az Atya és a Fiú közötti kapcsolatban, Isten szeretetében részesít minket, azaz az Élet ajándékában. Ez kapcsolatot kíván, mely sokkal inkább jelenti a benne létezés tapasztalatát, mint lényegének megértését.

A hit igenjével látjuk be, hogy létünk ebben a Szentháromságos kapcsolatban áll fenn, életünk ennek felel meg, s ebben leljük meg emberi méltóságunkat. Fölismerjük, ráeszmélünk és elfogadjuk ezt az ajándékot. Fölismerjük, hogy Isten gondoskodik rólunk, akarata jó, az Életet jelenti: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Ha Isten akaratának engedelmeskedünk, akkor nem egy elvont valóságnak, hanem személyének engedelmeskedünk, mert szeretjük Őt. Lelke által bennünk él, s képesek vagyunk a Lélek szerint cselekedni, életre váltva a Szentlélek ajándékait: a Bölcsesség, az Értelem, a Jótanács, a Tudomány, a Lelki erősség, a Jámborság és az Istenfélelem Lelkét.

Mindenek belátása és megtapasztalása nemcsak az örök életben, hanem már itt és most lehetővé válik számunkra. Így a szentháromságos kapcsolat földi példáját látjuk a család életében, a szülők és gyermekek egymás közötti viszonyában. Akkor, amikor a család köteléke adja a viselkedés alapját, s a törődésben és gondoskodásban a gyermekek isteni tulajdonságokat váltanak ki a szülőkből, Isten szeretetének jeleként.

A Szentháromság titka Isten misztériuma, melynek megértése a hit megfoghatatlan ajándéka. Mégis, Isten Lelke által lehetőséget kapunk arra, hogy szentháromságos életet éljünk, mert ismerjük a Fiút és szeretjük az Atyát. S ez által Életet nyerünk benne.

2016. május 22.
Udvardy György/Magyar Kurír
forrás: magyarkurir.hu/hirek/-minden-ami-atyame-enyem-is