Örmény pátriárka: Nem korszerűtlen a kereszténység

Nem fél attól, hogy teljesen kiirtják a közel-keleti kereszténységet, és reménykedik abban, hogy a kegyetlenkedéseket nem különböztetik meg egymástól a világ népei – az örmény katolikus pátriárkával, XIX. Nerszész Péter-rel budapesti látogatása alkalmával beszélgettünk.

– Szépen hangzik, hogy a magyarországi örmény katolikusok Erdő Péterhez fordultak, hogy jöjjön ide a pátriárkájuk, erre pedig fogja magát a 75 esztendős XIX. Nerszész Péter, repülőre ül, és meg sem áll Budapestig. Miért jött valójában?

– Valóban nem „véletlenül” jöttem ide. Nekem mint az örmény katolikusok elöljárójának kötelességem, vagy mondjuk így, szokásom, hogy végiglátogatom a közösségeket szerte a világon. Régóta követem az erdélyi, illetve magyarországi örmény katolikusok életét.

Már régóta szerettem volna idejönni, de csak most nyílt erre alkalmam. Erdő Péter bíboros úrral tartom a kapcsolatot, és valóban ő hívott engem most Magyarországra levélben. És ismert, ebben az évben emlékezünk meg az örmény genocídium századik évfordulójáról is, ami szintén erősítette, hogy most jöjjek. A bíboros úr egyetértett azzal is, hogy a népirtás legyen a fókuszban.

Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Libanoni székhelyű örmény egyház

301-ben született az örmény egyház – mások szerint 314-ben, amikor Grigor misszionárius, „a megvilágosító” püspöki megbízatást kapott a kappadókiai Cezárea helytartójától. Ő volt tehát az első spirituális vezető. 608-ban hivatalosan is elváltak a Rómától, azon egyházak közé tartozva, amelyek nem fogadták el a kalkhédoni zsinat valamennyi ökumenikus döntését. (A 451-es zsinaton egyébként az örmény pátriárka nem tudott részt venni, mert az ország Perzsiával állt háborúban, és bár a hadszíntéren vesztesekké váltak, a perzsa tűzimádó vallást nem kellett felvenniük.)

Az örmény egyház a történelem során több részre szakadt. A zsinatot követően nagy része, a koptokhoz és a nyugati szírekhez hasonlóan, elkülönült Bizánctól és Rómától. Ezt a hagyományt folytatja az Örmény Apostoli Egyház, amelynek központja Ecsmiadzinban található.

A 12. századtól erősödött meg az örmény katolikus mozgalom, ám a teljes örmény egyház Rómával való újraegységesítésének terve több száz év küzdelme után kudarcot vallott. Az örmény katolikusok végül 1740-ben saját katolikosz-pátriárkát választottak Apraham Ardzivján személyében, aki Róma iránti hűségből felvette a Péter (Bedrosz) nevet.

A jelenlegi örmény katolikus pátriárka, XIX. Nerszész Péter (teljes nevén: Nerszesz Bedrosz Tarmuni) Kairóban született 1940-ben. 1958-tól a római XIII. Leó Örmény Kollégium szeminaristája volt, közben a Pápai Gergely Egyetemen filozófiát és teológiát tanult. 1965-ben pappá, majd 1990-ben püspökké szentelték. 1965 és 1999 között Egyiptomban szolgált, majd 1999 októberében megválasztották az Örmény Katolikusok Kilikiai Házának katolikosz-pátriárkájává. Ezt a hivatalt tizenkilencedikként tölti be, elődeihez hasonlóan kettős nevet választva, amelyből az egyik mindig Péter. (Magyar Kurír, MNO)

*
Hogy az örmények örmények maradhassanak, mindig vándorolniuk kellett az évszázadok során. Mint Nerszész Péter fogalmaz, ez az I. századtól a mai napig igaz rájuk, így most is. Ezt Európa jóléti államai nem hallják, ma már nem lehet általánosságban keresztény Európáról beszélni, az életvitel sem utal erre a katolikus vezető szerint. Példaként említi az alkotmányból kihúzott kereszténységet Franciaország esetében. Ma az örmény katolikus egyház vezetője a libanoni Bejrútban székel.
– Említette a száz éve történt szörnyű népirtást: egyet nem értés van a világban arról, hogy miként nevezzék az eseményeket. Ugye Törökország hallani sem akar arról, hogy genocídium történt. Hogyan érez, amikor egyesek nem képesek szembenézni történelmi tényekkel?

– Meg kell különböztetni az idén április 12. előtti és utáni helyzetet. Előtte 21 ország ismerte el a genocídiumot, és még az Egyesült Államok bizonyos részei is. Április 12-én aztán Ferenc pápa kijelentette, hogy a száz évvel ezelőtti eseményeket népirtásnak kell nevezni. Pontosan úgy fogalmazott, hogy azok az országok, államférfiak, akik passzívak ezzel kapcsolatban, nem foglalnak állást a kérdésben, azok bűnrészessé válnak. Ez a mondat beindított egy olyan folyamatot, hogy nagyon sokan csatlakoztak az elismerő országok táborához. Ilyen volt Bolívia, Ausztria, Németország, de még az Európai Unió is kiállt a kérdésben. Barack Obama amerikai elnök pedig – csakúgy, mint Olaszország – felszólította Törökországot, hogy ismerje el a genocídiumot.

– Ha már a római eseménynél tartunk, ön is ott volt az „örök városban”, amikor Ferenc pápa a fentieket mondta. Másról is beszéltek akkor? Például arról, hogy hogyan közelíthetnék a római és az örmény rítuskülönbségeket, szertartáselemeket egymáshoz.

– Eredetileg úgy volt, hogy a római szentmisén, amelyen Ferenc pápa az örményekről beszélt, egy örmény szertartású mise lesz, amelyet én mutatok be, a Szentatya pedig elnökölt volna rajta.
Az én szándékom viszont az volt, hogy ne „csak” egy örmény szentmisét tartsunk, hanem minden örményhez, sőt az egész világhoz szólót, így jobb lenne, ha Ferenc pápa mutatná be a szentmisét, és erre meghívnánk nemcsak az örmény katolikusokat, hanem az apostoli főpapokat is.

Végül Ferenc pápa egy három bíborosból álló tanácskozó testületet kért fel arra, hogy segítsenek ebben a kérdésben dönteni. Helyt adtak a kérésemnek, így Ferenc pápa misézett, és meghívták az örmény „római” katolikus egyház vezetőjét, II. Garegint, valamint I. Aramot, aki a kilikiai örmény katolikus egyház vezetője.

Én hívtam meg rajtuk kívül az örmény köztársasági elnököt, Szerzs Szargszjant, valamint a diaszpóraminisztert és más, egyházi vezetőket. Ferenc pápa a szentmisén voltaképpen csak megismételte Szent II. János Pál pápa 2001-es szavait: a másfél millió örmény az ottomán birodalom által 1915-ben zajlott mészárlása népirtás volt, a XX. század első népirtása.
Ferenc pápának semmi baja a török kormánnyal, az elkövetett igazságtalansággal viszont igen. Nemzettől és vallási csoporttól függetlenül.

Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Kapóra jött az Iszlám Államnak

A szíriai örmények leginkább Aleppóba koncentrálódtak, ami korábban prosperáló kereskedelmi központ volt, de Kamisliban és Damaszkuszban is éltek. A Basár el-Aszad elleni felkelés négy éve tört ki, erre a konfliktusra telepedett rá a fanatikus Iszlám Állam iraki és levantei szárnya. A területről az aleppói örmények mindent hátrahagyva menekültek el.
– Ön ugye nem Örményországban él, hanem Libanonban, gyakorlatilag az „iszlám tenger” partján. Hogyan látja a katolikus emberek, közösségek helyzetét, jövőjét a térségben?

– Azt tudni kell, hogy Libanon az arab térség egyetlen olyan országa, amely kereszténynek mondható, és amelynek az elnöke az alkotmány szerint maronita keresztény mindig. A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy az iszlám szunnita áramlata most mindenhol uralkodni szeretne, viszont a síita áramlat egyre erősödik, és Irán támogatja.

Ez a kettő irányzat egymás ellen harcol; ha ebből kivonulnának a keresztények, akkor ezek folyamatosan vérontást produkálnának. A keresztényeknek itt béketeremtő szerepük van. A kérdést nem megkerülve: ez a terület, a Közel-Kelet, ahol a kereszténység megszületett, és évszázadokon át őrződött, ott egészen biztosan mindig meg fog maradni a kereszténység.

A pátriárkát a Hír TV is meglátogatta, részletek a Hírvilág című magazinműsor második felében!


– Itt, Európa közepén sokan nem ennyire derűlátóak. Mintha a korszerűtlenség gondjával küzdene a kereszténység itt, Nyugaton, az emberek nem mindig érzik érvényesnek a tanítását az ő hétköznapjaikban. Ön mint vallási vezető hogyan látja az örmény katolikus vallás gyakorlóit e téren?

– A Közel-Keleten, illetve Libanonban nem merülnek fel ilyen problémák, persze nem zárnám ki, hogy egy-két ember nálunk is így gondolkodik. Nagyon általános, hogy az emberek mélyen kötődnek a vallásukhoz, a hitükhöz. Hogy Európában felmerül, hogy nem eléggé korszerű a kereszténység? Erre a válaszokat maga Ferenc pápa adja meg, folyamatosan arra hívva fel a figyelmet, hogy ez egy nagyon helytelen gondolkodás. Hogy különböző országok nem veszik bele az alkotmányukba a keresztény gyökereket, az is hiba, erről is állandóan beszél a Szentatya. Helytelen közelítés azt látni, hogy nem korszerű a kereszténység.

Ruházat

A Nerszész Péter mellén látható fém jelvényt minden örmény katolikus püspök viseli, fején viszont a katolikus pátriárka saját fejfedője látható. Pásztorbotként kettőt használ, egyet a szertartások során, a másikat pedig egyéb mozgások idején. Pásztorbotot egyébként az örmény katolikus egyházban az archimandrita rangtól fölfelé lehet viselni, azt pedig szerzetespapok érhetik el, ha tesznek archimandrita vizsgát. Az első bot fején kígyófej van, a mózesi történetre utalva. Képünkön a pátriárka civil megjelenése látható.
– Azért az látványos, hogy akár Keletre, akár Nyugatra nézünk, a vallási vezetők megjelenése régi hagyományokat őriz. Le szokta venni néha ezt a viseletet? Vagy ez tilos? Kérem, mutassa be, mi van önön!

– Az évszázadok során kialakult az egyházban és a szerzetesrendekben, hogy a rájuk jellemző ruhát hordják. Ha meglátják őket az emberek, rögtön tudják, hogy egyikük ilyen rendi vagy amolyan egyházhoz tartozó. A ruhát minden nap hordani kell. Magunkra fordítva a szót, amikor 1742-ben hivatalosan is kialakult az örmény katolikus egyházi hierarchia, akkor vált el a mi ruhánk az örmény apostoliakétól. Utána változott a mi ruházatunk, hogy meg lehessen különböztetni minket egymástól. Az örmény apostoliaknak csúcsos fejfedőjük van, nekem pedig ilyen, amit most lát. De én is minden nap hordom ezt. Libanonban is azonnal bárki tudja, hogy ki az, aki örmény pap, ki az, aki szír pap, kopt vagy maronita. Általában a keleti egyházak konzervatívak, és megőrzik ezeket a ruhákat, és utódaikra rá is hagyományozzák a vezetők.

XIX. Nerszész Péterrel örmény nyelven beszélgettünk, az ezt lehetővé tévő Zsigmond Benedeknek köszönettel tartozunk.

Magyarok, örmények, erdélyiek

Magyarországon mintegy ezer éve él örmény kisebbség, amely aktívan segítette a magyarokat az idegen hatalmak elleni harcokban, és tevékeny részt vállalt a kulturális életben. A mostani az első alkalom, hogy magas rangú örmény egyházi vezető érkezik hazánkba. A 11. században megjelenő első örmények a Balkán felől érkeztek, és templomokat építettek hazánk különböző vidékein. 1243-ben IV. Béla király telket adott nekik Esztergomban. A legjelentősebb szerepet kétségtelenül az erdélyi örménység játszotta: ők a 17. században telepedtek le hazánkban, és 1685-ben örmény katolikusok lettek.

Erdélyben négy városban (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz) kilenc örmény templomot építettek, amelyek ma is állnak; valamint számos könyvtárat, iskolát, árvaházat működtettek. 1848–49-ben pedig a szabadságharcosok, így az aradi vértanúk között is számos örmény tisztet találunk (utóbbiak: Kiss Ernő és Lázár Vilmos). A 19–20. században sok művészt és más értelmiségit adott hazánknak az örmény kisebbség. A magyarság is hozzájárult az örmény kultúrához: az első jó minőségű örmény betűket Misztótfalusi Kis Miklós öntötte az amszterdami örmény nyomda számára. Ma mintegy 60-70 örmény katolikus család van Magyarországon, mintegy 200 ember. (Magyar Kurír, MNO)


2015. május 25.
szerző: Bucsy Levente
forrás: mno.hu/belfold/ormeny-patriarka-nalunk-nem-korszerutlen-a-keresztenyseg-1287802