Október 31.- A reformáció emléknapja

A reformáció a 16. században, Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként indult mozgalom. A 15-16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata.


Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit.

Luther a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé vitairatát. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette.

A tételeket 1517 végén Lipcsében, Nürnbergben és Bázelben is kinyomtatták, Róma teljes mértékben elutasította ezeket a gondolatokat. Luthert eretnekséggel gyanúsították, 1518 elején a Domonkos-rend hivatalosan is vádat emelt ellene, majd Rómába hívatták. X. Leó pápa - féltve Bölcs Frigyes szász választófejedelemmel, Luther védnökével való jó kapcsolatát - engedélyezte, hogy csak az augsburgi birodalmi gyűlésen hallgassák ki a pápai legátus (követ) előtt. A meghallgatás eredménytelenül zárult, Luther nem vonta vissza kijelentéseit. 1521-ben a pápa kiátkozta, birodalmi átokkal sújtották, bárki szabadon üldözhette, meg is ölhette.

Luther wittenbergi szobra
Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt talált menedéket Wartburg várában, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. 1546. február 18-án halt meg. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. De a lutheri reformáció nem csak a protestáns felekezetek létrejöttét, de a római katolikus egyház megújulását is maga után vonta. Mára több évszázadnyi harcos szembenállás után a katolikus egyház és a protestáns felekezetek az ökumené szellemében testvérként tekintenek egymásra.

Magyarországon a 16. században, a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi, magyar földön 1545-ben Erdődön rendezték az első protestáns zsinatot. A század végére az ország 80-90 százaléka protestánssá vált.

A reformáció emléknapját kezdetben Luther születésnapján, november 10-én ünnepeltek, illetve halála napján emlékeztek meg a katolikus egyháztól való elszakadásra. 1667-ben a II. János György szász választófejedelem vezette szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy október 31-ét megünnepeljék. E nap hivatalos ünnep Szlovéniában és Németország egyes tartományaiban.

A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról

Genfben az egyetem előtt áll a Reformáció nemzetközi emlékműve. A köznyelvben a reformátorok falának nevezett emlékműegyüttes a kálvinista egyházaknak emléket állító építmény, emlékfal. Szoboralakjai és domborművei a református egyház legfontosabb svájci és külföldi személyiségeit ábrázolják. Alapkövét 1909-ben helyezték el Kálvin születésének 400. évfordulójára és Luther 95 tétele kiszögezésének a 400. évfordulóján avatták fel az elkészült emlékművet.

Közepén a négy főalak, a négy egykor Genfben szolgáló reformátor: Farel Vilmos (francia reformátor), Kálvin János (francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója), Béza Tódor (svájci teológus) és Knox János (skót reformátor, kálvinista teológus és egyházszervező) 5 méter magas szobra látható.

Bocskai,
a „győztes erdélyi fejedelem”
szobra a reformátorok falán
A központi szoborcsoporttól jobbra és balra kisebb, kb. 3 méter magas szoboralakok állnak, amelyek a reformációval kapcsolatban álló, azt segítő, előmozdító, református vallású történelmi személyiségeket ábrázolják, mellettük domborművek mutatják azt az eseményt, amely az illetőt a megemlékezésre méltóvá tette.

A keleti oldal utolsó szobra Bocskai Istvánt, a „győztes erdélyi fejedelmet mintázza. A felirat az 1606. évben kötött bécsi békére utal, amely által a fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni a vallásszabadságot, amely Erdélyben már fél évszázaddal korábban megvalósult. A dombormű Bocskait a kassai országgyűlésen ábrázolja, amikor a fejedelem előterjeszti a bécsi békekötés pontjait. Mögötte áll kancellárja Kótay Mihály, a másik oldalán Alvinczy Péter kassai prédikátor. Előtte a mágnások (többnek szerepel a neve a domborműn), majd a (szepesi) városok képviselői állnak, az utolsó köztük az egyik Thököly, aki szepesi gróf volt.

A dombormű két oldalán Bocskai Kassán tett kijelentése szerepel, amely szerint a hit, a lelkiismereti szabadság és a régi törvények értékesebbek a magyar nép számára az aranynál. A dombormű fölé bevésett latin nyelvű felirat a bécsi békéből idéz néhány sort. Ezek utalnak a vallásszabadságra és arra a kívánságra, hogy Magyarországot született magyarok kormányozzák. Bocskai szobra is, mint a fal legtöbb szobra, Landowski lengyel szobrász alkotása. A magyarországi református egyház az emlékmű felállításának a céljaira adományt küldött; a svájciak adománya után ez volt a legnagyobb.



2017. október 29.
forrás: turul.info/napok/reformacio





Best of Reformáció 1. – Luther Márton

Luther egy jelenség volt. Az a fajta figura, aki, ha valahol megjelent, megváltozott a helyiség atmoszférája, és minden szem rá szegeződött. Kemény, őszinte, rendkívül intelligens és határtalanul bátor volt.


Katolikus szerzők, akik a „tévtanításairól” írnak, ma vulgaritása miatt szokták kritizálni. Ő valóban ilyen volt. Nem Isten tökéletes szolgája, hanem gyarló, emberi és gyönge. Élete utolsó 25 évében, törvényen kívüliként élt, vérdíjjal a fején, de ez nem akadályozta meg a szolgálatban. Kivételes személyiségéről árulkodik, ahogyan néhány levelében abbéli meglepettségéről ír, hogy még mindig életben van. Megbékélt a halál közelségével.

Ha Lutherre gondolunk, rögtön a reformáció jut eszünkbe. De ne higgyük, hogy Luther tervezte az egyház megreformálását! Ahogy ő írja: véletlenül történt. A reformáció spontán öngyulladásként lobbant fel és söpört végig a keresztény világon. Szükségszerű és elkerülhetetlen volt, és nem Isten egyetlen szolgája állt a hátterében.

Híres Luther sokszor közönséges stílusa, felesége nagyszerű házi söre, Asztali beszélgetésekként megjelent, baráti italozások alkalmával lejegyzett beszédei. Szintén ismerjük legfontosabb tanításait – a kegyelem általi üdvözülésről vagy épp a predestinációról –, de most vessünk egy pillantást Luther néhány ritkábban emlegetett tanítására!


     Tudtad-e Lutherről?     

1483-ban, a mai Németország területén született parasztszármazású, de viszonylag jól szituált családban. Tanulmányaiban nagyon sikeres volt, ezért apja a jogász pályát szánta neki. 1505-ben azonban Luthert egy halál-közeli élménye a lelkészi pályára vezette: úton vissza az egyetemre hatalmas vihar támadt, és Luthert félelem fogta el. Ekkor felkiáltott Szent Annához és ígéretet tett, hogy pap lesz. A kolostorban töltött évei nem voltak zökkenőmentesek. Egy római útja során szembesült az egyház korruptságával és erkölcstelenségével, ez elszomorította. Wittenbergben folytatta tanulmányait. Kiváló eredményeket ért el, és egyre világosabbá váltak számára az egyház tévtanításai. Doktori címet szerzett és teológia professzor lett.

1517-ben X. Leo pápa új búcsúcédulák árusítását hirdette ki, hogy fedezzék a Szent Péter Bazilika felépítését. Ezen felmérgesedve Luther megírta a ma ismert 95 pontját, melyet levélben elküldött püspökének, és a hagyomány szerint a wittenbergi várkapura is kiszegezte. Ma ehhez az eseményhez, 1517. október 31-hez kötjük a reformáció kezdetét.

Az, hogy a Biblia tanítását a római egyház tanítása fölé helyezte, 1520-ban Luther kiközösítéséhez vezetett a római katolikus egyházból. A pápa eretneknek nyilvánította és betiltotta írásait.

Bár körözött személy volt, bujdosás közben lefordította németre az Új Testamentumot, majd egyre sikeresebb, növekvő egyházat alapított, a Lutheránust.

1525-ben feleségül vette Katharina von Borát, akivel hat közös gyerekük született.

1533-tól 1546-os haláláig a wittenbergi teológiai egyetemen dékánként szolgált. Ez idő alatt számos betegség gyötörte. A betegségek fájdalma, illetve az üldözött lét nehézségei olykor írásaiból is visszatükröződnek.



5 tanítás Luthertől:
  1. Luther tanítása szerint bármelyik keresztyén hirdethet igét szószékről, ehhez nem kell felszentelt papnak lennie. Úgy hitte, hogy Isten bárkinek kinyilatkoztathatja igazságát, és így bármelyik megkeresztelkedett keresztény képes lehet helyesen magyarázni a Szentírást. Gondoljunk erre legközelebb, amikor képzetlenségünk és hiányos tudásunk miatt utasítunk vissza egy szolgálatot. Helyette inkább imádkozzunk Isten vezetéséért!
  2. Nem ért egyet azzal a véleménnyel, mely szerint az öngyilkosok feltétlenül elkárhoznak, mivel szerinte ilyenkor az ördög keríti őket hatalmába.
  3. Luther biztos receptje a kísértésekkel szemben az, hogy azokat kiverjük a fejünkből és nem töprengünk rajtuk. Helyette valami egész máson kezdjünk el gondolkodni!
  4. Neki köszönhetjük azt az elgondolást, mely szerint, bármi legyen is a hivatásunk, munkánkat Isten dicsőségére kell végeznünk. Addig a keresztény életre leginkább csak egy váróteremként tekintettek a mennyország előtt, Luther tanításainak hatására azonban keresztyének sokasága elhivatott lett munkája iránt, és ma is úgy tanít, főz, takarít, épít, javít vagy ír, mintha a munkaadója – közvetve – maga az Úr Isten lenne.
  5. Üldöztetése és betegségei ellenére Luther pozitívan látta a világot és úgy gondolta, már itt a Földön is sokkal több a jó, mint a rossz. A Föld életet adó növényei, a hasznos állatok, a tűz és a víz megannyi előnye… Bár sok a szomorúság és a fájdalom ebben a világban, de már ma is Isten nagyszerű teremtményei vesznek körül bennünket.




2017. október 29.
Molnár-Kovács Dorka
forrás: turul.info/napok/reformacio





Reformáció 500. - Válasz néhány felvetésre

Az alább a válaszaink olvashatók néhány olyan felvetésre, amelyeket október 31-én protestáns hozzászólóinktól kaptunk. A visszajelzéseket minden kedves hozzászólónknak tisztelettel köszönjük!


„A reformációban nem a szétszakadást ünnepeljük, hanem a megújulást, az eredeti alaphoz való visszatérést.”

A reformáció nem megújulást jelentett, hanem szakítást. A jószándékot nem vitatjuk az ünnepükben, tévedésnek tartjuk viszont azt, mert képzelt dolgot ünnepel, a valóság feletti gyász helyett. Nem emberi gyász ez: a mi Urunk a szenvedése előestéjén imában gyászol, ami minket is erre kötelez. Az induló képünk erre kíván ráébreszteni - ha valakit sokkol is, terápia ez, gyógyító szándékkal.

„Luther eredetileg nem akart egyházszakadást, hanem az egyházon belül akart reformokat”

Ha egy matematikus konokul azt tanítja, hogy a felettesei korruptak és 2+2=5, még ha az első igaz is, a második miatt lehetetlen a katedrán maradnia. Az a valósággal szakítást jelent, aminek figyelmeztető nyilvánvalóvá tétele csupán, amikor a matematikusok kitaszítják maguk közül. Az illető ha új iskolát alapít is, önámítás vagy képmutatás azt hirdetnie tovább, hogy a szakításért nem ő felel. Különösen, ha előre tudja, hogy az állításainak és figyelmeztetéseknek ez a szükségszerű vége.

„Az egyháznak nagy szüksége volt a megújulásra”

Hogy az Egyháznak miben és milyen megújulásra volt szüksége, külön vita tárgya lehet. A szakításhoz vezetett protestáns tételek tévtanítások, az Egyházat pedig kezdettől tévtanítások sora elleni küzdelem újította és erősítette. Ez legkevésbé a tévtanítók érdeme. Minden zsinat, minden dogma egy-egy válasz tévtanításokra, mert a katolikus hit nem zsinatokon kifundált tételek halmaza, hanem Igazság, ami van és objektív, és amit kimondani sem kell, amíg nyilvánvaló és el nem torzítják. Minden tévtanítás tragédia, amire lelkek mennek rá, különösen ha szakításig vezet.

„Történt azóta nagyon sok csúfság a felekezetek között, mindkét oldal részéről. Mégis, hiszem, hogy működhet közöttünk normális hangvételű, építő párbeszéd.”

Minden bűn Isten és emberszeretetből megbánást és bocsánatkérést kíván. A párbeszéd őszinte és belátó igazságkeresés nélkül szócséplés. A sértődés az emberi gőgé, és az igazságkeresés akadálya - de ezért a sértődést kell visszafogni, nem az igazságkeresést, ami sajnos lehet fájó. Nincs szándékunk sérteni, de ezért nem is törődünk azzal, ki hogyan sértődik meg. A mosolydiplomácia nem visz üdvösségre, minden tévút viszont kárhozatra vezet. Igazság csak Egy van. Éppen ezért az a fontos, hogy ami kérdésekben NEM értünk egyet, mi az igazság.




2017. október 29.
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2017/11/01/



-

Íme a Luthert és a reformációt ünneplő vatikáni bélyeg látványterve

Nem kis meghökkenést keltett, amikor a Vatikán postabélyegek kiadásáért felelős hivatala idén januárban bejelentette, hogy a reformáció 500. évfordulójának emléknapjára, október 31-ére, új bélyeg kiadására készülnek Luther Márton és a reformáció tiszteletére.

A tegnapi napon a Vatikánban meg is történt a bélyeg látványtervének nyilvános ismertetése. A látványterv az alábbi képünkön látható:

A bélyeg november 23-án kerül forgalomba

Az 1 eurós névértékű bélyeg Luthert Krisztus keresztje alatt térdelve ábrázolja, kezében a Szentírással, amit a kereszten függő Krisztusnak ajánl fel. A kereszt jobb oldalán eközben Luther munkatársa, Philipp Melanchthon térdepel. Ő, hasonló mozdulat közben, a kezében az Ágostai Hitvallást tartja.

A kereszt és a térdeplő „reformátorok” hátterében Wittenberg városának látképe látható.

Vatikán állam bélyegeire mostanáig szentek képei kerültek. Ez első precedens, hogy a Vatikán az Egyház által kiközösített személyeket, és az Egyházzal való szakítás eseményét tiszteli meg egy hivatalos bélyegével.


2017. november 01
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2017/11/01/