REJTÉLYES LÉPCSŐ

Santa Fé (jelentése: Szent Hit) New Mexico, USA.
Egy több, mint 130 éves csoda, mely évente 250 000-nél is több
látogatót vonz magához.
E látnivaló, nem más, mint a Loretto Kápolna



E kápolnát a „lépcsője” különbözteti meg a többitől. A kápolna a XIX. században épült. Amikor elkészült, akkor vették észre a szerzetesek, hogy nincsen lépcsőfeljárat a kórusnak fentartott emelvényhez.

A szerzetesek 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez, tudván azt, hogy Ő ács volt. Az utolsó nap egy idegen kopogtatott a bejárati ajtón, mondván azt, hogy ő ács, és megfogja építeni a lépcsőt.

Ő megépítette a lépcsőt egyedül. Senki nem értette meg, hogy a lépcső hogyan áll minden központi támasz nélkül. Az ács egyáltalán nem használt szeget, sem enyvet. Dolga végeztével nyomtalanul eltűnt, még munkabérre sem tartott igényt.

Úgy hírlik, hogy az ács maga volt Szent József akit Jézus küldött a szerzetesek megsegítésére.

Azóta úgy tartják, hogy ezek a lépcsők „csodák”, és zarándokok helyévé vált.

3 rejtély tevődik fel:
  1. Az ács személye
  2. A mérnökök és a tudósok semmi magyarázatot nem találnak arra, hogy a lépcső „áll”, minden központi tartó oszlop nélkül.
  3. A faanyag eredete, mivel a lépcső olyan fábol készült, amely sehol sem található a világon.
Még van egy érdekesség: a szerkezet 33 lépcsőből áll, ami Jézus életkorát jelenti.



forrás: ironkate.eoldal.hu/cikkek/mindenfele-vicek-vacak/a-rejtelyes-lepcso___.html





Ki építette a titokzatos Lorettoi lépcsőt?

Az amerikai új-Mexikóban található Santa Fe városa különös kápolnával büszkélkedhet. A Lorettói kápolnát ugyanis a legendák szerint maga, Szent József építette...


Santa Fe városának neve azt jelenti: Szent Hit - ez érdekes momentuma a történetnek, hiszen a kápolnát 1873-87-ig építették, és a csoda (amely végeredményképp hitük gyümölcse volt) csak eztán következett be.

A helyi püspök, Jean-Babtise Lamy a városba érkező apácák munkáját szerette volna azzal segíteni, hogy kápolnát és iskolát építtetett nekik egy csapat francia építész segítségével. Az apácák ugyanis nem csupán a hitüknek éltek, hanem komoly társadalmi munkát vállaltak a városban: tanítottak, gyógyítottak és segítették az elesetteket.

A munkák végeztével az építészek különös „bakira” lettek figyelmesek: elfelejtettek lépcsőt építeni a templom hátsó részében, az emeleten elhelyezkedő karzat elé. Mivel a templomban már elvégezték az utolsó simításokat, nem igen volt lehetőség arra, hogy a szűk helyre még egy lépcsősort is bepréseljenek, a hely végső kialakítása ezt egyszerűen nem tette lehetővé. Adva volt tehát egy csodaszép, új kápolna, egy hasznavehetetlen karzattal.

Az apácák és a püspök csalódottak voltak, hogy nem gondoltak egy ilyen fontos lépésre, mint a lépcső kialakítása, de bíztak benne, hogy a Jóisten majd megsegíti őket, és valamilyen sugallat vagy álom formájában üzenni fog nekik, hogyan oldhatnák meg ezt az apró kellemetlenséget. Szent Józsefet is segítségül hívták, aki ács volt, és hitték, hogy meghallgatja őket. Hitük erősnek bizonyult, mert 9 nap elteltével csoda történt...

A segítség mindig imával érkezik

... a 10. napon, kora reggel valaki bekopogott a kápolna ajtaján. Szép arcú, fehér hajú, mosolygós öregember állt a küszöbön, kezében faládával. A hiányzó lépcsőt jöttem megépíteni, mondta, és szó nélkül nekilátott a munkának. Nem voltak segédei, sem különösebb szerszámai; mindössze egy kalapácsot, fűrészt és egy hosszú mérőfát használt.

Teltek-múltak a hónapok, és a kápolna kövén egyre szaporodtak a lépcsők és a korlátot összekötő farudak. Aztán az öreg fogta a részecskéket, és szó szerint lépésről-lépésre összerakta a lépcsőt. Amikor elkészült az utolsó fok is, gondos szemekkel végignézte a művét, majd csendben, fizetség nélkül, észrevétlenül elhagyta a kápolnát.


Másnap volt nagy álmélkodás. Az emberek nem győztek a lépcső csodájára járni. Olyan pici helyen elfért, amelyről korábban sosem gondolták volna, hogy lépcső állhat, mégis kecses volt, elegáns, finoman megmunkált, mondhatni éteri-kinézetű. De nem csak ez volt a lenyűgöző benne, hanem az is, hogy a fában nem láttak szögeket, sem tartópántokat.

Hiába keresték, nem volt benne egy árva vasdarab sem. De akkor mi tarthatta össze a lépcsőfokokat és a korlátokat? Mi volt az, aminek segítségével olyan lépcsőt emelt a jóságos öreg, amely ellentmond a fizika minden törvényének? Nincs központi támasza, nem látni ragasztási nyomokat, és a falhoz sem rögzítették.

Az emberek megszámolták a lépcsőket: épp 33 volt, mint Krisztus kora, amikor itt hagyta a világot... A lépcső két teljesen szabályos, 360 fokos kört zárt be, és úgy illeszkedett a szűk kis helyre, mintha mindig is ide tervezték volna.

Csoda vagy szakértelem?

Az igazságot senki sem tudja. A lorettói lépcső mára valódi zarándokhellyé vált, hívők ezrei keresik fel, hogy megcsodálják Szent József keze munkáját - mert, hogy a város lakói őt azonosították a jóságos fehér áccsal. S hogy mi a bizonyíték arra, hogy valóban Jézus földi édesapja jött le a mennyekből? Maga a lépcső, amely szinte lebeg a földszint és a karzat felett. Selymes korlátai olyan fából készültek, amelyet azóta sem tudtak beazonosítani egyetlen Földi fafajtával sem. Aki pedig egyszer látta a lépcsőt, többé nem kételkedik az Isten és az égi segítők erejében.

Építészek egy szűk csoportja azonban kételkedik - sokak szerint azért szkeptikusak csupán, mert nem találnak magyarázatot egy több, mint százéves lépcső rejtélyére. Ők viszont megesküsznek arra, hogy a lépcső öntartó, hisz spirál alakú - ezért nem rogyik össze, és azért nem látni összefogató vasakat, mert a lépcső belseje profin megmunkált fa-csapokat rejt...



Ordódy Eszter , 2012. szeptember 12.
forrás: decens.hu/ki-epitette-a-titokzatos-lorettoi-lepcst.html