Szent Ambrus (340 k. – 397)
december 7.

„Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre” – írja Szent Pál a korintusiaknak. Szent Ambrus püspök és egyháztanító – akinek emléknapját ma ünnepli a katolikus egyház – hozzáteszi, hogy ilyen tükör lehet az elmélkedés, az olvasás és a kutatás is.


„Mivel tehát az igazak azt kapják fizetségül, hogy látják Isten arcát és a világosságot, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9), igyekvésünknek mostantól az legyen a célja, hogy közelítsen a lelkünk Istenhez, közelítsen az imádság, kapcsolódjék Őhozzá a vágyunk, ne különüljünk el tőle! S ha ez megtörtént, elmélkedéssel, olvasással, kereséssel kapcsolódjunk Istenhez, ismerjük meg Őt, amennyire képesek vagyunk! Itt ugyanis csak rész szerint ismerünk, mivel itt tökéletlen, ott tökéletes minden, itt a kicsinyek vannak, ott az erősek. Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre (1Kor 13,12).” (Szent Ambrus, De bono mortis 11,49)

Ambrus korának egyik leghíresebb szónoka volt, nyilvános megszólalásai ünnepi eseménynek számítottak, homíliáit nem csak keresztények hallgatták. Ágoston megemlíti, hogy megtérése előtt, a milánói császári udvar „szóvivőjeként” gyakran hallgatta Ambrus vasárnapi prédikációit, és ezek hatására lassan kezdett eltávolodni a Szentírás manicheista értelmezésétől, mert meglátta a betűk teste mögött az isteni kinyilatkoztatás lelkét, értelmét.

Az utókor Ambrus beszédeit szerkesztett formában ismeri, mivel a püspök nagy gonddal maga dolgozta át a szóban elhangzottakat írott szövegekké. Tudatában volt az áthidalhatatlan, lényegi különbségnek a hangzó szó közvetlen hatása és az írott szöveg olvasói befogadása között. Írásai ezért olykor szokatlanul mívesek, és igencsak próbára teszik olvasójukat. Egyes tudós latinisták egyenesen „manieristának” nevezik Ambrus stílusát.

Saját munkájára is alkalmazható irodalomelméleti elve szerint a beszédművészet eszközeivel szerkesztett szövegek végeredménye és célja maga Isten Igéje, amely a megértésben mintegy közvetlenül „kiárad” az olvasóra. Minden valódi megértés találkozás Isten Igéjével, ami különösen igaz a Szentírás esetében, hiszen annak nem csupán szellemi lényege Isten Igéje, hanem szövegteste is sajátosan az Ige teste. E találkozásra készíthetnek fel azok az írott szövegek is, amelyek a Szentírás megértését segítik.

Az olvasó azonban nem érkezhet készületlenül a találkozásra. Csak ha előbb a megértés vágya és az imádság által valamiképpen már Istenhez kapcsolódott, az értelme akkor ragadhatja meg, vagy inkább, akkor ölelheti át a Szentírás értelmét az elmélkedés, az olvasás és a kutatás révén. Ahogyan ugyanis az Énekek éneke menyasszonya keresi a vőlegényt, akit hol megpillant, hol szem elől veszít, a Szentírás olvasója úgy keresi a szövegek értelmét, Logoszát, s éppen úgy vágyakozik a megértésben egyesülni az Igével, amint a menyasszony vágyakozik arra, hogy vőlegénye bevezesse hálókamrája mélyére.



2017. december 7.
Heidl György/ Pécsi Egyházmegye
forrás: katolikus.sk/szent-ambrus/




A méhészek téli napja
Milánó püspöke

December 7-én a méhészek nem tétlenkednek, hanem kaptárjaikat tisztogatják, rendezgetik, hogy felkészüljenek a jövő évre. Az ősi mesterség követői a középkorban Szent Ambrust választották védőszentnek, akit a festményeken sokszor kaptárral ábrázolták.


A középkorban vált Szent Ambrus a méhészek és a mézeskalácsosok patrónusává. Legendája szerint azért kapta az istenek mézes italára, az ambróziára utaló nevét, mert újszülött korában méhek szálltak arcára és bölcsőjébe egy kaptár mézet rejtettek el. A fiatal, keresztény családból származó előbb Rómában tanult retorikát, majd politikai pályára lépett, követve ezzel apját. Tehetségének köszönhetően fiatalon egyszerre két itáliai tartomány kormányzását bízták rá, Milánó központtal. Életében akkor következett be gyökeres változás, amikor őt kérték fel, hogy lássa el a térség püspökségének irányítását.

Állítólag a választás napja december 7-re esett, ezért ezen a hideg téli napon emlékezünk meg róla. A korábban nagyhatalmú politikus teljesen megváltozott: szétosztotta vagyonát és teológiát kezdett tanulni. Egész életében teljes erővel küzdött az egyház egységéért és az eretneknek tartott ariánusok ellen, ahol lehetett, ott elvette templomaikat és elűzte a vidékről is őket.

Szent Ambrus a kaptárral
Méhészek napja

Szent Ambrus napja inkább a méhészetről, mint a késő ókori szent ünnepéről szól. A modern cukorgyártás megindulása előtt a falvak és a városok lakói jóformán csak mézzel édesítették ételeiket és italaikat, ezért számukra nagyon fontos volt, hogy mindig bőséges termést biztosítsanak. A méz a karácsonyi ünnepek egyik fő ízesítőjének számít, talán éppen ezért is fontos volt még advent előtt megtisztelni e mesterség követőit egy ünnepnappal.

A méhészek december 7-én nagyon alaposan átnézik a kaptárokat, megfigyelik, hogy az áttelelő méhcsaládokkal minden rendben van-e. Úgy tartják, hogy attól függ a jövő évi bőséges mézelés. A mesteremberek valószínűleg a szent neve miatt választották védőszentnek Ambrust, az Ambrózia (Ambrus) az istenek szent italát juttatta eszükbe. Régen, a magyar falvakban misét tartottak tiszteletére és áldomást is ittak. A két háború között még a fővárosban is megünnepelték és templomi zászlók alatt felvonulást tartottak.

A régi kalendáriumban úgy tartották számon december 7-ét, hogy aznap hagyományosan mézes teát kell inni. Sok háztartásban ezen a napon sütöttek mézeskalácsokat és egyéb édes finomságokat, melyek a karácsonyfát, vagy éppen az ünnepi asztalt díszítették.




forrás: alfahir.hu/m%C3%A9h%C3%A9szek-t%C3%A9li-napja-20111207