2018.
február 14.


biblia


„Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel"
Hamvazkodás egy amerikai hadihajón valahol az Indiai-óceánon


Hamvazószerda
a nagyböjt ünnepélyes kezdete, innentől számítva lesz teljessé - nem számolva a vasárnapokat, amelyeken az egyház soha nem böjtölt - a szent negyvenes szám.

A nagyböjtnek az a célja, hogy előkészítsen minket húsvét ünneplésére, ennek megfelelően két jellegzetessége van, egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és az arról való megemlékezésnek az ideje, másrészt a töredelemnek ideje is.

A két szempont szervesen összefonódik, hiszen a keresztséget mindig meg kell hogy előzze a megtérés, a bűnbánat.
Mivel a kereszténység állandó megtérés az Úrhoz, a bűnbánat témája található mindjárt a nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán.

A hamuval való meghintés már az Ószövetségben a bűnbánat jele volt, a hamu ugyanis kifejező jelképe a földiek mulandóságának, és így természetes voltánál fogva magában is alkalmas, hogy bűnbánatra intsen.
A hamvazás szertartása az őskereszténység idején eredetileg csak a nyilvános bűnösöknek szóló rítus volt.

A nyilvános vezeklők bűnbánati ruhát öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és az ősszülők paradicsomi kiűzéséhez hasonlóan őket is "kiűzték" a templomból.

Csak nagycsütörtökön fogadták őket vissza, hogy az egyház közösségében ünnepelhessék a húsvétot.
Amikor a 10. században megszűnt ez a nyilvános vezeklésű bűnbánattartás, akkor lett általános valamennyi hívő számára a hamvazkodás.

A 12. századból való az az előírás, hogy az előző év szentelt barkaágainak elégetéséből vegyék a hamvazáshoz szükséges hamut.

hamvazás

Hamvazószerdától Húsvétig

Hamvazószerda (idén február 14.)

Ez a nap a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. A 7. századtól vált szokásossá a bűnbánati felkészülés.

Ezen a napon az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s avval rajzolja a keresztet a hívek homlokára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

A nagyböjt

A nagyböjt tartalmának jobb megértéséhez háromezer évet vissza kell lépnünk a történelemben. A zsidók Egyiptomban, rabszolgasorsban éltek. Isten azonban kiszabadította őket rabságukból. Erről az eseményről minden évben a pászkavacsorán emlékeznek meg. A szabadulás szó számukra sokat jelent. Tudják, hogy a rabság egy öröklődő állapot. Ha Isten nem szabadítja meg őseiket, ők ma is a rabság gyümölcseit fogyasztanák. Átélik, hogy Isten őket is megszabadította a fogságból.

Ahogy a zsidók az egykori szabadulást saját szabadulásukként élték meg, úgy méginkább a keresztények jobban megélik a saját szabadulásukat a bűntől. A Sátán és a bűn elleni harc példáját tárja elénk az egyház nagyböjt I. vasárnapján.

A húsvéti szent idő Krisztus megváltó életművének az azt betetőző szentséges kínszenvedésnek időszaka. Urunk halálig menő engedelmességének gyümölcseiből legelőször Ő maga részesült, amikor feltámadásával, mennybemenetelével és mennyei trónfoglalásával megdicsőítette őt az Atya. – Azután érdemeinek erejében részesítette Egyházát is, amikor elküldte szent Lelkét, majd a „húsvéti szentségek” által a kegyelmek kiosztását megkezdte és a történelem végéig folytatja.

A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hívők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére.” (LK 109.)

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánatot, a megtisztulást, az áldozatot és a könyörgést fejezi ki, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Lényege, a lelki megtisztulás, a péntekenkénti böjt kiterjesztése az egész időszakra, felkészülés a keresztények legnagyobb ünnepére, a húsvétra.

A nagyböjt a keresztények számára az a bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

A húsvétot megelőző böjt kezdetben csak nagypénteken és nagyszombaton volt szokásban, de az I. sz.-ban 336-tól már magában foglalta a húsvétot megelőző hetet. – A negyvennapos böjt a IV. sz.-tól fokozatosan alakult ki. A római egyházban a VII. sz. elején vált szokássá a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt. Ezt a szokást II. Orbán pápa 1091-ben iktatta törvénybe.

A középkori alapítványi és kolostori templomokban a nagyböjt az alleluja-temetéssel vette kezdetét, s ezt hetvened-vasárnap előtti szombaton tartották. A nagyböjt kezdete azonban általában hamvazószerda volt, amit a farsang utolsó napja a „húshagyó kedd” előzött meg.
Gyakoriak voltak a nagyböjtben tartott missiók, melyeket idegen papok tartottak. Ilyenkor mindenkinek illett gyónni és áldozni, s a gyónás előtt a haragosoknak kibékülni, egymástól bocsánatot kérni.

Magyarországon a kereszténységgel együtt vezették be azt az egyetemes egyházi előírást, amely a farsang végétől húsvétig tartó időszak, a nagyböjt valamennyi napját absztinenciával (az állati eredetű élelmiszerektől való tartózkodással), ezenfelül pedig az időszakot a vasárnapok kivételével valóságos böjttel (jejunium, a jóllakás korlátozásával) megtartani rendelte.

Elsősorban a nagyböjt volt az ideje a különböző népi ájtatosságoknak, főként a fájdalmas olvasó végzésének is.

Mivel a vasárnapokat az egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta a nagyböjt szerdai nappal kezdődik, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig az előírt böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki, (a hamvazószerdától számított töredék hétből (4 nap) és hat teljes hétből (36 nap) áll). Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe.


2018. február 14. — Hamvazószerda
Nagyböjt kezdete, a nap liturgikus színe: lila


A mai nappal, az Egyház életében új időszak kezdődik: a nagyböjt. Bár a böjti fegyelem külső formájában gyökeresen megváltozott, de lelki tartalmában megkívánja a bűnbánatot, az őszinte megtérést és a kiengesztelődést. Magunkra vesszük a mulandóság külső jelét, hamut szórunk fejünkre, hogy lélekben teljesen megújuljunk.