Szűz Mária Szent Neve

Szűz Mária neve napja. 1683. szeptember 12-én szabadult fel Bécs városa a török támadás alól, s ennek tiszteletére rendelte el Boldog XI. Ince pápa ezt az ünnepet, bár már korábban is megvolt a nyoma itt-ott.

A Szűzanya számunkra valóban a felszabadítást, a megmenekülést jelenti, hiszen őáltala áradhatott az isteni kegyelem Jézusban ránk. Ezért is kell, hogy különös szeretettel és hálával forduljunk feléje. Ez azonban azt is jelenti, hogy hálánk kifejezéseként valami rendkívüli, ugyanakkor mégis természetes ajándékkal kedveskedjünk neki nevének ünnepén.

Ez a „természetesen rendkívüli” ajándék pedig nem lehet más, mint az, hogy elhatározzuk, igyekszünk méltók lenni ahhoz a kitüntetéshez, amely azért ér bennünket, mert az Ő gyermekének nevezhetjük magunkat. Nem kell tehát valami hatalmas dolgot tennünk köszöntésére, nem kell lehoznunk a csillagokat, „pusztán” keresztény, Krisztust követő módon kell élnünk, mert ezzel szerezhetünk igazi örömet Neki, s üdvösséget magunknak.

Mária nevének tiszteletétől annak külön ünneppé válásáig nagyon hosszú vezetett az egyháztörténelemben. Az első hely, akinél megtaláljuk Szűz Mária nevének tiszteletét, Canterburyi Szent Anzelm (+1109), akit nagyhatású teológusként, filozófusként, a szellemtörténet, a „skolasztika atyjaként” is tisztelünk.

Sok Mária-imádsága közül kiemelkedik az, amelyben kifejezetten Mária nevéhez imádkozik: „Én, méltatlan, azt az egyet kérem, azért az egyért könyörgök a Te szeretett Fiadnak nevében: add meg nekem, nyomorultnak édességes neved folytonos és örök emlékezetét! Legyen nekem édes ételem, lelkemnek mézes eledele! Legyen velem a veszedelmek közepette, legyen velem a szorongásokban, legyen velem, ha szívem kedvre derül!”

Mária neve napja öröm az egyházban, ünnep a csíksomlyói kegyhelyen, a kegyhely Asszonyának, a székely nép jó Máriájának ezrek ajkán szól az ének és az ima: Mária drága neve, iránytűnk, vezércsillagunk, bátorítónk, tikkasztó fáradságunkban üdítő forrásunk, csüggedésünkben biztatónk, bátorítónk! Mária-élményének legalapvetőbb jegye a bizalmasság és a közvetlenség. Ezért nem csak a külsőségekben és a régi szép szokásokban megmaradó Mária az, aki a mi őseinket felemelte, lelkesítette, akiért nem sajnálták a hosszú utat, gyaloglást, virrasztást, kemény fekhelyet.

Számunkra ma is a tiszta, a jóságos, a csodálatos, az anyai, az eleven, az élő Mária Ő.




Milyen tisztelet illeti meg Szűz Mária nevét?

Néhány gondolat az ünnepre Badalik Bertalan O.P. könyvéből:

A nevek az értelem jelei azoknak a személyeknek jelzésére, akiknek hasonmása az értelemben lakozik. Más szóval a név az értelem világában mintegy (bizonyos értelemben) azonos a név által jelzett személlyel. Ha pedig a név és az általa jelzett személy a mondott értelemben azonos, akkor a névnek is ugyanaz a tisztelet jár, mint magának a személynek.

Ezt a bölcseleti elvet a Szűz Anyára alkalmazva így kell mondanunk: az Isten Anyja nevét, mint magát a Szűz Anyát, ugyancsak kiváló vallási tiszteletben kell részesítenünk, azzal a különbséggel, hogy amíg a Szűz Anyának kijáró tisztelet absolut, addig a nevének kijáró tisztelet relativ, viszonylagos, mert értéke nem önmagában van, hanem Szűz Máriától, akit a név jelez. Így aztán a tisztelet külső kifejezése magának a név viselőjének, a Boldogságos Szűznek szól.

Ezért írja Szent Bonaventura: "Mivel Szűz Máriának a neve olyan kiváló, hogy kiválóbb puszta teremtménynek nem járhat, ezért nemcsak egyszerű, hanem kiváló vallási tisztelet illeti; ez a név annyi, mint Isten Anyja; ez viszont olyan méltóság, hogy nemcsak az emberek, hanem az angyalok is különös tisztelettel illetik."

Mária szentséges nevének külön ünnepével először 1513-ban Guenca nevezetű spanyol egyházmegyében találkozunk. Az egyházmegye II. Gyula pápától engedélyt kapott, hogy Mária szentséges nevét ünneppel ülje meg. S érdekes megjegyezni, hogy Jézus Szent Nevének ünnepét a Szentszék még nem engedélyezte. Boldog XI. Ince pápa, buda felszabadítója rendelte el az egész Egyházban annak emlékére, hogy 1683. szeptember 12-én a törököknek nem sikerült Bécs városát bevenni. Ezzel a dátummal kezdődött meg a törökök kiszorítása a Duna-medencéből.




Szűz Mária Szent Neve

Isten mindannyiunkat néven nevez, nevünkön szólít - teszi ezt akkor is, amikor mi a bűn által eltávolodtunk tőle. Meghívása örök és visszavonhatatlan - legfeljebb a mi válaszunk lehet végérvényes nem.

Máriát Isten nevén szólította Gábor angyal által, és Mária kimondta az igent Isten meghívására.

Megtudta Mária, hogy ő kegyelemmel teljes, tehát bűn nélkül való. Ez a kijelentés nem indíthatta arra, hogy nemet mondjon.

Viszont amikor hittanórán megtanuljuk: Isten jónak teremtett minket, a keresztségben eltörölte az eredeti bűnt, és a szentségek által táplál, éltet minket, akkor annak tudatában kellene élnünk, hogy Isten meghívására nem mondhatunk nemet.

Isten meghívása örök és nem veszti érvényét. Válaszunkkal ne késlekedjünk: adjuk át magunkat neki, aki minket akart, létbe hívott, hogy „uralkodjunk” a teremtett világon. Uralmunk pedig Isten dicsőségére és az alázat tudatában létezhet.

Mária megdicsőült, hiszen Isten felvette a mennybe testével együtt. Igenje miatt. Igenje és kitartása miatt. Mária a kánai menyegzőn ezt mondta: „Tegyétek, amit mond”. Nem saját magát helyezte középpontba, hanem tudta, hogy kiválasztottsága Jézus miatt történt meg.

Egy pap sem önmagát produkálja, hanem élete arról tanúskodik: „Tegyétek, amit mond!” Mária nem volt büszke igenjére, nem hangoztatta igenjének gyümölcseit. Alázatban megmaradt Isten szolgálóleányának, aki azt tette, amit Fia, és az ÖRÖK ATYA FIA mondott.




BIBLIA

Üdvözlégy, Mária, aki megtanítasz minket az alázatra!
Nevedben tiszteljük azt, aki minket halálunk óráján is képes megsegíteni.
Imádkozzál tehát érettünk, bűnösökért.


— Áldott vagy, áldott vagy Te az asszonyok között! —