Assziszi Szent Ferenc hitvalló stigmatizálása

Assziszi Szent Ferenc kevéssel halála előtt abban a páratlan kitüntetésben részesült, hogy megkapta az Úr szent sebhelyeit. A nagy esemény 1224 szept. 14-én, Szentkereszt felmagasztalása ünnepén ment végbe az arezzoi tartományban fekvő közel 1300 m magas Alverna-hegy ormán.


E napon a szent kunyhója előtt már kora reggel a kínszenvedés titkának szemléletébe merült. Egészen beleolvadt az Úr iránt érzett szeretet és szánalom érzésébe, mikor egyszerre egy szeráfot látott leszállani az égből hat tüzes és ragyogó szárnnyal. A szeráf gyors röpüléssel olyan közel jött hozzá, hogy jól láthatta és megkülönböztethette rajta a keresztre feszített Istenember képét.

Ferenc először megrettent a jelenés láttára; azután örömmel és csodálkozással vegyes fájdalom fogta el szívét. Örült neki, hogy Krisztus ilyen nyájas és jóságos alakban mutatja magát, de másrészt a részvét kimondhatatlan fájdalmát érezte azon, hogy így megfeszítetten látja őt. Azért is csodálkozott a látomáson, mert tudta, hogy a szenvedés gyarlósága nem fér össze a szeráfi lélek halhatatlanságával.

Az Üdvözítő azonban megmagyarázta neki, hogy azért jelent meg neki ebben a formában, hogy megértse belőle, hogy nem testi martírium, hanem lelki lángolás által kell a keresztrefeszített Krisztus hasonmásává alakulnia.

Mikor a csodálatos látomás megszűnt, a szent kezén, lábán és oldalán jól kivehetőleg feltűntek Krisztus szentséges sebhelyei, melyeket ettől kezdve egészen haláláig viselt. A kezén és lábán kiemelkedő feketés húskinövések jelentek meg, melyek a tenyéren és lábfejen a szög gömbölyű fejére, a kézfőn és talpon pedig erősen visszahajlított hegyére emlékeztettek. Ugyanígy a szent jobb oldalán egy be nem forrott lándzsaseb tárat fel, melyből gyakran vér szivárgott és az alsó ruhával együtt sokszor a csuhát is átnedvesítette.

Ez az első stigmatizálás, melyről a szentek története tud; hiteles történeti valóság, melyet ma nem-hívő tudósok sem tagadnak.



2017. szeptember 17.
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/17/
(Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)


Október 4, Assisi Szent Ferenc ünnepe.



-

„Megszólaló” szentképek – Mai szentferenci feladatok...
Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, – s a képhez íródott gondolatai: KOMOLYAN VETT HITTEL


Elgondolkodtató, hogy a Jézussal való találkozás mennyire meg tudja változtatni egy ember életét.

Assisi Ferenc vallásosnak mondta magát, meg volt keresztelve, volt elsőáldozó, meg is bérmálta a püspök, mégis hidegen hagyta a hit, s az Evangélium tanítását, melyet számára is az Egyház közvetített, nem vette komolyan. Egy istenélmény kellett ahhoz, hogy az élete teljesen megváltozzon olyannyira, hogy még a saját apja is bolondnak nézze –, pedig csupán találkozott a Mesterrel...

Manapság is sokszor találkozik a lelkipásztor hasonló helyzetekkel, amikor a szentségek, a vallásos cselekedetek, a hittan sokaknak egy szükséges „rossz”, megszokás, a nagyszülő megnyugtatása, kirakat..., s valójában nincs mögötte tartalom, pedig ahogy a régi reklámszöveg is hirdette: „Tartalomhoz, a forma!”

Assisi Szent Ferenc az egyik példa arra, hogy az Isten bárkit, bármikor meg tud szólítani és változást tud benne eredményezni, ahogy – például – az apostolok esetében. Péter és társai apjukat hagyták ott, amikor találkoztak Jézussal. Máté, a vámos asztal mellől állt fel, hogy kövessen egy idegent, aki csak annyit mondott neki: „Kövess Engem!” És ha már itt tartunk, számomra a legérdekesebb ilyen eset a nemzetek apostoláé: Szent Pál megtérése.

Ennek a változásnak a lehetősége ott van mindnyájunk életében. Megkérdezhetem magamtól: én mennyire veszem komolyan a hitemet? Mit jelent számomra a Jézussal való találkozás, főleg az Ige és az Eucharisztia által? Igaz, mondhatnák sokan, hogy „Én nem vagyok Szent Ferenc!” vagy „Nekem nem kell megtérnem, mert templomba járok, szoktam imádkozni, szentségekhez járulok”... stb. Ez talán így is van, mégis, ahogy Ferenc, nekem is komolyan kell vennem Krisztushoz való tartozásomat, nem lehetek csak vasárnapi keresztény.

Tanúságot tenni minden nap szükséges, tetteimmel, beszédemmel, életpéldámmal. Lehet, hogy engem nem hív meg az Isten olyan feladatra, mint Szent Ferencet, de arra igen, amit az apostoloknak is mondott: Tegyetek tanítványommá minden népet. Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek... Ez a ma „szentferenceinek” a feladata: rádöbbenni Jézus szeretetére, ahogy ő tette a Szent Damján-templom romjai közt, majd az Evangéliumot megismerve, életünkbe beépítve példává válni, hogy akik (lelki) sötétségben élnek, azokat Krisztus világosságára elvezessük.

Ezt tette Ferenc is. Nem tűzzel-vassal, nem kényszerítve, hanem Krisztus szeretetétől átitatva vonzotta magához azokat, akik felismerték az arca mögé elrejtőzött Megfeszített Üdvözítőt.



2019. október 4.
forrás: ujmisszio.hu/megszolalo-szentkepek-mai-szentferenci-feladatok/