 106
Erdő Péter: Nem lehetünk úgy keresztények, hogy figyelmen kívül hagyjuk a keresztény hagyomány történelmi továbbadását A CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) és a KEK (Európai Egyházak Konferenciája) vegyesbizottsága február 4. és 6. között Varsóban tartja éves találkozóját. A bizottsági ülést Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, a CCEE elnöke nyitotta meg. 
Köszöntötte Emmanuel francia metropolitát, a KEK elnökét; Angelo Bagnasco bíborost, a CCEE alelnökét; a jelen lévő püspököket, papokat, a vegyesbizottság tagjait. Köszönetet mondott varsói vendéglátójuknak, Józef Michalik Przemysl-i érseknek, a CCEE alelnökének, valamint a lengyel püspöki konferencia tagjainak.A vegyesbizottság idei fő témája: a keresztény hit és vallás jelenléte a változó Európában. Erdő Péter bíboros elmondta, hogy ennek fényében vizsgálják majd az új keresztény mozgalmakat és azt, hogy ezek milyen kihívásokat jelentenek egyházaik számára. Bevezetőjében Európa vallási helyzetéről, valamint az Egyház és a politikai erők kapcsolatáról elmélkedett. Erős szekularizáció jellemzi ugyan a földrészt, mégis nagyon sok ember szükségét érzi annak, hogy a vallásnak helye legyen az életükben. Van, aki megelégszik egy pillanatnyi érzéssel, mások keresik a valóság mélyebb vallási magyarázatát. A CCEE elnöke az európai emberek hagyományos egyházakhoz való viszonyulásának két jellemző formáját emelte ki. Az egyik a liberális szekularizmus, azaz radikális laicitás. A másik magatartás az, amely felhasználja a kontinens keresztény hagyományát politikai szinten. A napi politika azonban a legtöbb európai ország szekularizált társadalmából adódóan ma nehéz helyzetben van. E politikának a főszereplői jogosan érzik annak veszélyét, hogy a választóik elveszítik keresztény identitásukat. Az Egyházhoz fordulnak és olykor kritizálják a hierarchiát vagy a papságot, azzal vádolva őket, hogy nem vesznek részt kellő elkötelezettséggel a napi politikában. 
Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy milyen összetett kérdésről van szó. Ha a katolikus hitből fakadó konkrét erkölcsi következtetéseket, társadalmi tanításokat akarjuk képviselni, ahhoz meg kell élni hitünk alapját, a Jézussal való személyes és közösségi találkozást; bizonyosnak kell lennünk az alapvető hitigazságokban. Nem lehetünk úgy keresztények, hogy figyelmen kívül hagyjuk a keresztény hagyomány történelmi továbbadását.A Jó Hír továbbadása a konkrét Egyházon keresztül történik, amely nem önkényesen, hanem végsősorban az Egyház alapítója, azaz Jézus Krisztus akarata szerint szerveződött. Tehát megpróbálni napi politikai okokból megváltoztatni az Egyház alapvető struktúráját és az Egyház tanításának legitimitását, csak erkölcsi eredményeket várva – csapdába esést jelentene. A mostani helyzetben a radikális szekularizmus legfeljebb eltűri, ugyanakkor nem tudja alapvető elemnek tekinteni a vallást, különösképpen a kereszténységet és a hagyományos egyházakat. Másrészről azonban van néhány politikus, aki szeretné magát tartani a keresztény hagyományhoz, de azt gyakran úgy alakítják, ahogy az leginkább megfelel egy meghatározott politikai tervnek. Ezért az Egyháznak és a keresztényeknek mindig figyelniük kell az idők jeleit a hitük kritériumai szerint, és bátrabbaknak kell lenniük, ha nem is szükségszerűen a napi politikában. Annyira bátraknak kell lennünk, hogy néha még a napi politikától, a napi lehetőségtől is eltérjünk egy olyan emberség nevében, amelyet Jézus Krisztus személyén, tanításán és misztériumán keresztül ismerünk meg a maga teljességében. 
Erdő Péter megállapította: nehéz világban élünk, ahol radikális módon kell meglátnunk és érvényre juttatnunk a hitünkből fakadó elvárásokat. Csak ezt követően lehet a különböző vallási csoportoknak oly kedves érzelmi vonatkozásokat is figyelembe venni. Ez nem azt jelenti, hogy a vallásosság pszichológiai, érzelmi szintje nem értékes, csak azt, hogy az Egyház és a hívő ember végső célja nem ezen a szinten van.A különféle vallási mozgalmak sokszor nagyon vonzóak és könnyen átélhető, erős érzéseket ébresztenek, amelyek azonban nem a keresztény örökségben gyökereznek. A CCEE elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény egyházak képviselői felelősséggel tartoznak, hogy az élő Isten jó hírének fényét ébren tartsák. Az Egyház célja az emberek, a lelkek üdvössége, de a teljes boldogságra csak a halál utáni életben jutunk el. Ebben a világban az evangéliumi életelvek szerint kell felelősen munkálkodnunk, de itt nem találhatjuk meg a teljes boldogságot. Az egyházaknak Krisztus örömhírét kell hordozniuk, amely a remény Európa és az egész emberiség számára – zárta gondolatait Erdő Péter bíboros a CCEE és a KEK vegyesbizottsági ülése megnyitóján. A CCEE és a KEK vegyesbizottságának ülése február 6-án várhatóan közös nyilatkozattal ér véget.
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) vegyes bizottsága éves találkozójának záróközleménye A két szervezet vegyes bizottsága február 4. és 6. között Varsóban tanácskozott a keresztény hit és vallás jelenlétéről a változó Európában, valamint az új európai keresztény mozgalmakról. 
A résztvevők olyan kérdéseket vitattak meg, amelyeket különféle vallási csoportok és mozgalmak tettek fel a keresztény egyházaknak. A témával már a Charta Ecumenica, a CCEE és a KEK 2001 április 22-én aláírt közös állásfoglalása is foglalkozott. E dokumentumban a két szervezet kifejezte, hogy komolyan kívánják venni mások kritikus szándékú kérdéseit, és igyekeznek azokat közösen, megfelelő módon megvitatni velük. Hozzátették: különbséget kell tenni, mert vannak közösségek, amelyekkel dialógusra és találkozásra kell törekedni, és vannak, amelyektől keresztény szempontból óvakodni kell (vö. Charta Ecumenica, 12).A varsói találkozó résztvevői tudományos adatokat kaptak az ilyen mozgalmakról, köztük az (új-)pünkösdi csoportokról, és megvitatták, mi indítja az embereket arra, hogy ezekhez csatlakozzanak. Eszmét cseréltek arról, hogyan lehet kezelni ezt az összetett problémát evangelizációval és az egyházi élet megújulásával. Különös aggodalmuknak adtak hangot az Európába érkező bevándorlók helyzetével kapcsolatban, akik a nagy európai egyházakban nem érzik otthon magukat, és valamely új vallási mozgalomban keresnek menedéket. E jelenség szélesebb, globális összefüggéseiről is szó esett; utaltak az eklekticizmusra, a vallási kötődés elbizonytalanodására, illetve arra, hogy a közösségi média hogyan változtatja meg az emberek kötődéseit és viszonyulásait. A CCEE és a KEK tagjai közösen imádkoztak a veszélyeztetett helyzetben élőkért. Aggódva említették, mennyire veszélyes és bizonytalan a közel-keleti és az észak-afrikai helyzet. Amennyiben a tartós igazságosság és béke és a cél, az egész régióban az építő szándékú párbeszéd az egyetlen út – állapították meg. A fentiekre való tekintettel a résztvevők az evangelizáció sürgősségéről tárgyaltak. A CCEE az új evangelizációról, a hit évéről és a II. Vatikáni Zsinat 50. évfordulójáról tájékoztatta a jelenlévőket. Beszámoló hangzott el az evangelizációról szóló római szinódusról is. A KEK képviselői a szervezet közgyűlésének előkészületeit ismertették, amelyet 2013. július 3. és 8. között tartanak Budapesten, Mire várunk? – a KEK és küldetése a változó Európában címmel. A találkozón az 1959-ben alapított, 115 egyházat és 40 társult tagszervezetet tömörítő szervezet szerepét és küldetését vizsgálják. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája tagjai megerősítették: elkötelezetten keresik az egyházak közötti egységet, hogy mind hatékonyabban tehessenek tanúságot Jézus Krisztusról, és hirdethessék őt Európa népeinek. Szívélyes, baráti légkörben, több imádságos alkalom keretében jövő évi találkozójuk előkészületeit is megkezdték, amelyet 2014. február 17. és 19. között tartanak majd. Február 5-én a lengyel püspöki konferencia épületébe is ellátogattak. A találkozó február 6-án múzeumlátogatással zárult.
Erdő Péter bíboros az európai keresztény mozgalmakról A CCEE és a KEK vegyes bizottságának februári ülésén az egyik központi kérdés az volt, hogy az új, európai keresztény mozgalmak kihívást vagy inkább lehetőséget hordoznak magukban. Ezekhez a mozgalmakhoz összesen közel 20 millió ember tartozik kontinensünkön. Erdő Péter bíboros a SIR-nek adott interjút a témával kapcsolatban. 
Az ülésen elhangzottakból kiderült, hogy az Európában zajló szekularizációs folyamaton belül is érezhető egy egyértelmű vallási igény, és hogy vannak olyan mozgalmak, amelyek a maguk módján kielégítik ezt az igényt – állapította meg a bíboros. Nagyon különböző közösségekről, főként pünkösdi és evangéliumi keresztény csoportokról van szó. Néhány országban, például Kelet-Európában ezek a felekezetek úgy közelítik meg az embereket, hogy munkát ajánlanak nekik, segítenek az életkörülményeik rendezésében. Az emberek pedig elfogadják olyan áron is, hogy viszonzásul fizetésük egy jelentős részét mint adományt a közösségnek adják.Ezeknek a mozgalmaknak a sikere a bíboros véleménye szerint nem kizárólag az Isten iránti szükséglethez kötődik. Sokkal inkább egy olyan azonnali szükséglet tükröződik ebből, mint az, hogy valaki jól akarja érezni magát, rendkívüli lelki élményt szeretne, vagy egyszerűen csak független akar lenni egy történelmi vallástól. A mi hitünk azonban Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódik, akitől megkaptuk az isteni kinyilatkoztatás teljességét. A mi vallásunk nem filozófikus vagy érzelmi vallás, hanem történelmileg a kinyilatkoztatásból ered. Egyrészt elmondható, hogy az emberek nehezen vállalkoznak egy elkötelezettebb vallási életre, másrészt fontos megérteni, miben áll ez az elkötelezettség. Hiszen aki kész a havi fizetésének 25 százalékát odaadni, az is valamilyen módon elkötelezi magát. Ugyanakkor az is igaz, hogy az új közösségekből sokan el is mennek. A statisztikák egyértelműen nagy fluktuációt mutatnak, ami a történelmi egyházakra nem annyira jellemző. Sokan hagyják el ezeket a közösségeket különböző okokból: észreveszik például, hogy amiről beszéltek nekik, amit ígértek, az nem valósul meg; vagy mert meghal a vezető vagy az alapító. Ezekben a mozgalmakban a vallási vezető rendkívül nagy szerepet játszik, és amikor meghal, nem marad sok minden utána, és úgy tűnik, mintha az alapított mozgalom irányt vesztene, elhalna. 
Amiről most beszélünk, azok közvetlen, azonnali vallási élmények. Számos ilyen csoportban végeznek gyógyítást, prófétálást, ördögűzést. A mi Egyházunkban is jelen vannak ezek, de nem ennyire látványosan. Az említett példákból viszont látszik, hogy nagy vonzerejük van, mert az emberek az azonnali élményeket és benyomásokat keresik.Ma olyan kultúrában élünk, amelyben az a fontos, hogy jól érezzük magunkat. A többség ezt keresi, egyre inkább előtérbe kerül a „feeling”, az érzés kultusza, amelynek spirituális és vallási vetülete is lehet. Ennek viszont nem szükségszerűen feltétele a logikus tartalom. Nekünk azonban nem kell szégyellnünk hitünk logikusságát, mert ez azt fejezi ki, hogy meggyőződésünk megalapozott. Ezzel összefüggésben Erdő Péter kiemelte a Katolikus Egyház új evangelizációs elkötelezettségét: segíteni minden keresztény öntudatra ébredését, átadni a mai kor emberének az evangéliumot, a hitünkből fakadó örömteli tapasztalatokat, élményeket. Mindezt a közösségeinken vagy a zenén, a művészeten, a táncon keresztül. Új nyelvezeteket is kell találnunk, valamiképpen megragadva azt, hogy az emberek fogékonyak az audiovizuális dolgokra. Az új mozgalmak ösztönzést is adnak a történelmi egyházaknak. Ez mondható el a Katolikus Egyházon belül létrejött mozgalmakat illetően is, amelyek olyan egyházélményt mutatnak be, amelyben több az öröm, a missziós lendület, de mindig szoros és mély közösségben maradnak az Egyház egészével. A Katolikus Egyházban a mozgalmak alapítói nagyon jól értik ennek a kötődésnek a szükségességét. Ha ez a kapocs meggyengül, eltűnik a tartalom, meginog a közösség lelkülete és szerkezete is. Elveszik a legdrágább dolog: a kegyelemhez való kapcsolódás. És ennek feljegyezhető következményei vannak szociológiai szinten is – mutatott rá. A varsói találkozón a keresztény egyházak képviselői hangsúlyozták, hogy missziósabbnak kell lenniük. A bíboros elmondta: még ha nincs is közöttük teljes közösség, szükségét érzik, hogy szolidárisak legyenek a misszióban. „A konkrét formáját még meg kell találnunk, de újra Jézus Krisztust kell adnunk és elmondanunk Európának, és ezt egyre inkább együtt kell tennünk”.
|
