 114
XVI. Benedek pápa homíliája Hamvazószerdán Hamvazószerdán megkezdődik a negyvennapos böjti időszak, amely elvezet bennünket az Úr Húsvétjának öröméig, az Élet halál feletti győzelméig. Egy ősi római hagyományt követve gyűltünk össze az Eucharisztia ünneplésére – kezdte homíliájában XVI. Benedek pápa. E hagyomány szerint az első nagyböjti stáció az Aventinus-dombon lévő Santa Sabina-bazilika. 
A mostani körülmények azonban azt sugallták, hogy a vatikáni bazilikában gyűljünk össze. Ma sokan eljöttünk Péter apostol sírjához azért is, hogy kérjük közbenjárását az egyház előrehaladásáért ebben a sajátos pillanatban, megújítva hitünket a Legfőbb Pásztorban, Krisztus Urunkban.A Szentatya köszönetet mondott mindenkinek péteri szolgálata végéhez közeledve, különös tekintettel a római egyházmegye híveire és imájukat kérte. A szentmise olvasmányaiból kiindulva a pápa idézte Joel próféta szavait: „Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva” (2,12). Teljes szívünkkel, azaz minden gondolatunkkal és érzéseinkkel térjünk vissza Istenhez. Az Úrhoz való visszatérés a kegyelem révén lehetséges, mert Isten műve és annak a hitnek a gyümölcse, amelyet irgalmasságába vetünk. „A szívetek szaggassátok meg, ne a ruhátokat!” – visszhangozza Isten szavait a próféta (2,13). Valóban, napjainkban is sokan készen állnak arra, hogy „megszaggassák ruhájukat” botrányokkal és igazságtalanságokkal szemben, amelyeket „természetesen” mások követnek el, de csak kevesen állnak készen arra, hogy saját szívükbe, lelkiismeretükbe tekintsenek és megvizsgálják szándékaikat, hagyva, hogy az Úr átalakítsa, megújítsa és megtérítse őket. Az Istenhez való visszatérésre való felszólítás nem csak az egyénekre, hanem a közösségre is vonatkozik. A közösségi dimenzió alapvetően fontos eleme a hitnek és a keresztény életnek. Krisztus azért jött el, hogy „Isten szétszórt fiait összegyűjtse” (Jn 12,32). Az egyház az a közösség, amelyben Jézus összegyűjt bennünket: a hit szükségszerűen egyházi természetű – hangsúlyozta a pápa. Fontos erre emlékezni és ezt megélni a nagyböjtben: mindenki legyen tudatában annak, hogy a bűnbánati úton nem egyedül, hanem az egyházban sok testvérével együtt halad végig. Joel próféta végül a papok imájára utal, akik könnyekkel szemükben így fohászkodnak: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?” (vö. 17). Ez az ima a hit és a keresztény élet tanúságtételének jelentőségére irányítja figyelmünket. Fontos, hogy kinyilvánítsuk az egyház arcát, amelyet oly sokszor eltorzítanak. A pápa különösen az egyház egysége elleni csapásokra gondolt, az egyház testének megosztottságaira. A nagyböjti időszakban éljük meg intenzívebben az egyházi közösséget, leküzdve az individualizmust és az egymással való versengést. Ezzel alázatos és értékes jelzést adunk azoknak, akik távol állnak a hittől, vagy közömbösek a hittel szemben. „Itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2) – idézte a pápa Pál apostol szavait. Jézus, az ártatlan, aki nem ismerte a bűnt, vállára vette a bűn terhét, osztozva az emberiséggel a halálban, vállalva a kereszthalált. A számunkra felkínált kiengesztelődésnek rendkívül magas ára van: a Golgotán felállított kereszt, amelyre felfüggesztették Isten emberré lett Fiát. Megigazulásunk gyökere ebben van: Isten alámerült az emberi szenvedésbe, a gonosz mélységébe. Az Istenhez való visszatérés „teljes szívünkkel” a nagyböjti időszakban a kereszt révén valósul meg. Követnünk kell Krisztust azon az úton, amely a Kálváriához vezet – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa. Ezen az úton lépjünk ki önzésünkből, bezártságunkból és készítsünk helyet Istennek, aki átalakítja szívünket. Hallgassuk még kitartóbban Isten Szavát. A nagyböjti gyakorlatok közül alapvetően fontos a mózesi törvény szerint az alamizsna, az ima és a böjt. Jézus elítéli a vallási álszentséget, azokat a magatartásformákat, amelyek mások tetszését akarják kivívni. Krisztus valódi tanítványai nem önmagukat, vagy a „nagyközönséget” szolgálják, hanem az Urat. Tanúságtételünk akkor lesz egyre hatékonyabb, ha nem saját dicsőségünket keressük és tudatában leszünk annak, hogy az igazak jutalma maga Isten, az, hogy egyesülünk Vele itt lenn a földön a hit útján, az élet végén pedig a Vele való szemtől szembeni találkozásban, az örök békében és világosságban. Térjünk vissza Istenhez teljes szívünkkel! – senki ne legyen süket erre a felhívásra, amelyre a hamvazás szertartása is buzdít bennünket – mondta homíliájában Hamvazószerdán XVI. Benedek pápa.
Bertone bíboros szavai a pápához a hamvazószerdai pápai szertartás végén A Szent Péter bazilikában megtartott ünnepi szertartás végén Tarcisio Bertone bíboros fordult rövid beszéddel XVI. Benedekhez. A jelenlevők közül sokan könnyek között hallgatták a vatikáni államtitkár szavait. 
Bertone bíboros beszéde elején megállapította, hogy nagy meghatódottsággal és mély tisztelettel fogadta az egyház és az egész világ a pápa döntését, hogy lemond szolgálatáról, mint Róma püspöke, Péter apostol utóda. Majd őszintén megvallotta, hogy a jelenlevők szívén ezen az estén a szomorúság fátyla lebeg.Ezekben az években a pápa tanítása az egyházra és a világra nyitott ablak volt, amely átengedte Isten igazságának és szeretetének sugarait, hogy megvilágosítsa utunkat elsősorban akkor, amikor az égen összegyűlnek a fellegek. Megértettük, hogy Isten és az egyház iránti szeretete ösztönözte e döntés meghozatalára megmutatva ezáltal lelke tisztaságát, szilárd és igényes hitét, az alázat és a szelídség erejét, valamint nagy bátorságát, amely élete és szolgálata minden lépését jellemezte – jegyezte meg Bertone bíboros államtitkár. Ezt követően felidézte a pápa és a római egyházmegye szeminaristáinak találkozóját, amikor a Szentatya hangsúlyozta, hogy a keresztények tudják, miénk és Istené a jövő, és hogy az egyház fája mindig újra nő. Az egyház mindig megújul, mindig újjászületik. Az egyházat szolgálni abban a szilárd meggyőződésben, hogy nem a miénk, hanem Istené, hogy nem mi építjük, hanem Isten; és nyugodtan elmondva: „Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük." (Lk 17,10); valamint teljesen Istenre bízni magunkat; mindez nagy tanítás, amelyet ezzel a döntéssel nekünk, az egyház pásztorainak és Isten egész népének ajándékoz – emelte ki a pápához szóló beszédében Tarcisio Bertone bíboros. Az Eucharisztia hálaadás Istennek. Ezen az estén köszönetet mondunk az Úrnak azért az útért, amelyet az egyház megtett XVI. Benedek vezetésével. Egyben szívünk mélyéről nagy szeretettel, meghatódottsággal és tisztelettel köszönetet mondunk a pápának azért, hogy az Úr szőlőskertjében dolgozó egyszerű és alázatos munkás ragyogó példáját állította elénk, aki minden pillanatban meg tudta valósítani azt, ami a legfontosabb: elvinni Istent az emberekhez és elvinni az embereket Istenhez.
|
