 117
Sokezer hívő köszöntötte XVI. Benedeket a vasárnapi Úrangyala imádságon Február 17-én, vasárnap délben a Szentatya a szokáshoz híven megjelent dolgozószobája ablakában, hogy a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot. A térhez vezető utakat már kora reggeltől fogva megtöltötték a világ minden részét képviselő zarándokok. Különösen sokan érkeztek Lengyelországból és Spanyolországból. Hatalmas feliratokon olvashattuk: „Köszönjük Szentatyánk, szeretünk téged!” 
A pápa beszédében utalt rá, hogy az elmúlt héten a hagyományos hamvazószerdai szertartással beléptünk a nagyböjti időszakba, amely a megtérés, a bűnbánat ideje és felkészít húsvétra. Az egyház minden tagját arra szólítja fel, hogy lélekben megújuljon, hogy ismét határozottan Isten felé forduljon, elutasítva a büszkeséget, az önzést és szeretetben éljen.A hit évében nagyböjt különösen alkalmas arra, hogy ismét felfedezzük az Istenbe vetett hitet, mint életünk és az egyház életének alapvető szempontját. Ez mindig harcot, spirituális küzdelmet jelent, mert a gonosz szelleme természetesen szembeszáll megszentelődésünkkel és arra törekszik, hogy letérítsen bennünket Isten útjáról. Ezért nagyböjt első vasárnapján minden évben az evangéliumi szakasz Jézus megkísértéséről szól. Jézust, miután a Jordán folyóban megkapta messiási „felruházását”, mint a Szentlélek „Felkentje”, ugyanaz a Szentlélek elvezette a pusztába, hogy ott az ördög megkísértse. Nyilvános működése kezdetén Jézusnak le kellett lepleznie és vissza kellett utasítania a Messiás hamis álarcait, amelyeket a kísértő felkínált neki. Ezek a kísértések egyben az emberi lelkiismeretet is minden időkben lépre csalják hamis képekkel. Csalárd módon előnyös és hatékony, sőt jó ajánlatnak álcázzák magukat. 
Máté és Lukács evangelisták Jézus három megkísértését mutatják be, amelyek csak sorrendben különböznek egymástól. Központi magvuk minden esetben Isten manipulálása saját céljaink számára: az, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a sikernek vagy az anyagi javaknak. A kísértő alattomos: nem taszít közvetlenül a rossz irányába, hanem egy látszólag jó felé irányít. Elhiteti, hogy az igazi valóság a hatalom és mindaz, ami kielégíti az elsődleges szükségleteinket.Ezáltal Isten másodlagossá, eszközzé válik, végül irreális lesz, már nem számít, és végül eltűnik az emberi látóhatárról. Az élet döntő pillanataiban, de végül is minden pillanatban válaszút előtt állunk: önmagunkat, vagy Istent akarjuk-e követni? Egyéni érdekeinket, vagy az igazi Jót, amely valóban jó? – tette fel a kérdést beszédében XVI. Benedek pápa. Utalt az egyházatyák tanítására, miszerint a kísértések részét alkotják Jézus alászállásának emberi létünkbe, a bűn és következményeinek mély szakadékába. Ezt az alászállást Jézus a végsőkig megtette, egészen a kereszthalálig és az Istentől való végletes távolság pokláig. Jézus az a kéz, amelyet Isten nyújtott az embernek, az elveszett báránynak, hogy üdvözítse. Szent Ágoston tanítása szerint Jézus átvette tőlünk a kísértéseket, hogy nekünk adja győzelmét. Ne féljünk tehát mi sem attól, hogy vállaljuk a gonosz elleni küzdelmet: az a fontos, hogy Vele, Krisztussal, a Győztessel együtt hajtsuk végre küzdelmünket. Végül XVI. Benedek pápa Máriához fohászkodott: éreztesse velünk isteni Fia hatalmának jelenlétét, hogy ellenszegüljünk a kísértéseknek Krisztus Szavával és így Istent tegyük életünk középpontjába. Az Úrangyala elimádkozása után a pápa a világnyelveken is köszöntötte a zarándokokat, összefoglalva nagyböjt első vasárnapján elhangzott tanítását. Minden nyelven köszönetet mondott a híveknek lelki közelségükért, és kérte további imáikat. Olaszul üdvözölte Gianni Alemanno római polgármestert és a Capitolium küldöttségét, külön kifejezve köszönetét a szeretett város minden lakójának. „Maradjunk együtt az imában!” – ez volt a Szentatya utolsó kérése, majd bejelentette, hogy vasárnap este – a Római Kúria tagjaival együtt – megkezdi szokásos nagyböjti lelkigyakorlatát.
|
