 146
Bergoglio bíboros nézetei a családról és az emberi életről Az emberi személy védelmében és a városi élet elembertelenedése kapcsán tett határozott állásfoglalás Buenos Aires, 2013. március 15. Jorge Scala (Zenit.org) 
Ezekben a napokban szinte már közhely arról beszélni, hogy Ferenc pápa az első amerikai születésű egyházfő, hogy ő az első argentin és az első jezsuita, akit Róma püspökének választanak. Mindezek a jelzők azonban csak a megválasztásának pillanatáig voltak igazak rá. A péteri szolgálat kegyelméből ugyanis Jorge Maria Bergoglio minden katolikusok – és bizonyos értelemben minden más emberi lénynek is atyja lett. Ebben az értelemben elmondható, hogy most már sem nem amerikai, sem nem argentin, sem nem jezsuita; ugyanis Krisztus földi helytartójaként személye túlemelkedik mindezen sajátosságokon.Mindazonáltal olvasóink számára érdekes lehet megismerni egyes, Buenos Aires érsekeként tett megnyilatkozásait, különös tekintettel a családdal, az emberi élettel és annak méltóságával kapcsolatos megnyilvánulásaira. Van egy számomra különösen jelentőségteljesnek látszó egybeesés: 2012. március 13-án az Argentin Köztársaság Legfelsőbb Bírósága igazságtalan ítéletével legalizálni rendelte az abortusz kérvényre történő elvégzését. Pontosan egy évre rá, 2013. március 13-án a bíborosi testület Péter Székére emeli Argentína bíboros prímását. Mintha a Szentlélek simogatása lenne… Az elmúlt évben annak apropóján, hogy Buenos Airesben a közkórházak aláírták az abortusz végrehajtását lehetővé tevő megállapodást, Bergoglio bíboros világosan kifejtette, hogy „a család szükséges adottság, melynek köszönhetően a személy tudomásul veszi és megtanulja értékelni saját méltóságát: a családunk adott nekünk életet, a család fogad el minket értékesnek a létünk okán… A nélkül, hogy a család elfogadja a személy önmagából fakadó méltóságát, a társadalom nem képes felfogni ezt az értéket a határhelyzetekben. Csak egy édesanya és egy édesapa képes örömmel, büszkeséggel és felelősséggel kimondani: szülők leszünk, megfogant a gyermekünk. A tudomány erre kívülről tekint, és úgy elemzi az emberi személyt, hogy nem az annak lényegét képező méltóságot helyezi a középpontba.” A bíboros konklúziója szerint az abortusz soha nem megoldás. Figyelemmel kell lennünk, társul kell szegődnünk, megértőnek kell lennünk annak érdekében, hogy megmentsük mindkét életet: a születendőt, melyet mint a legkisebb és legvédtelenebb emberi lényét kell tiszteljük, megteremtve minden lehetőséget arra, hogy megszülessen, és azután pedig a megszületett embert, akinek érdekében kreatívnak kell lennünk, hogy megtaláljuk azokat az utakat, amelyek őt az életének a teljességére vezetik. Ismert, hogy pasztorális tevékenységében mennyire kiemelt helyen kezeli a legszegényebbeket és a legvédtelenebbeket, azokat, akiket emberi méltóságukban megaláztak. Közismerten önmegtartóztató életmódja – melyet kizárólag saját magára nézve tart kötelezőnek – a példa erejével támasztja alá mindezt. Életmódjával koherens a Ferenc név választása is. Egyik, különösen ismertté vált beszédében, melyben a mai Buenos Aires-ben élők nehézségeit elemezte, szólt az utcagyerekekről, a rabszolga kereskedelemről, az emberi testtel való visszaélésről, illegális manufaktúrákban zajló munkahelyi kizsákmányolásról, és azt a következtetést vonta le, hogy a szekularizált és a posztmodernizmustól elbódított megapoliszokban „jobban vigyáznak egy kutyára mint az emberi személyre”… Azokról pedig, akik nőkkel és gyereklányokkal kereskednek – akiket rabszolgatartóknak hívott – azt mondta, hogy „azért jönnek a szabad városokba, hogy rabolhassanak, hogy emberi életeket olthassanak ki, gyerekeket adhassanak el, családokat rombolhassanak szét, nőket zsákmányolhassanak ki”. Bergoglio bíboros beszélgetőtársait mindig arra kéri – legyen szó magánbeszélgetésről vagy interjúról –, hogy imádkozzanak érte. Ferenc pápa most még inkább, mint korábban bármikor érdemes a fiúi szeretetünkre és az imádságunkra. A spanyol szöveg alapján fordította: Puskás Balázs
|
