 178
Az imádság fontosságát hangsúlyozta Csókay András A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége veszprémi szervezete meghívottjaként Csókay András agy- és idegsebész tartott előadást június 15-én Veszprémben a Padányi Biró Márton Katolikus Iskolaközpontban A hit nem elméleti kérdés címmel. 
Az előadás a népszerű keresztény orvos egy korábban megjelent könyvének tudományos igényű, ugyanakkor élményszerű összefoglalását adta, sok példával és aktualitással. Az előadás tulajdonképpen egy hatalmas tanúságtétel volt Jézus Krisztusba vetett hitéről, az imádság fontosságáról, az egyéni elmélyedésről és a segítő hivatásról. A segítő hivatásról, melynek mindannyiunkban működnie kellene a környezetünkben, az emberek világában, ahol annyi teher, szenvedés, nyomorúság nehezedik a világra. Mindenki gyógyító valamilyen szinten, hiszen a környezetünkben rengeteg a beteg ember. Néha annyi segítség kell, hogy meghallgatjuk a bajbajutottat, hangsúlyozta Csókay András, aki mérnökemberként kezdte pályáját, építészként akart dolgozni, de nagyobb volt benne a vágy, hogy karitatív munkát végezzen, s átváltott az orvosi pályára. Így mutatta be a vendéget Udvarhelyi Olivér, a veszprémi KÉSZ vezetője. Csókay András legújabb könyvében, melynek címe Agysebészet rózsafüzérrel, ezt írja: „Egy életcélom van: állandóan igazodni az evangéliumhoz. Megpróbálom orvos és helyi tudományokat művelő társaimnak bizonyítani, hogy hitünk és értelmünk együtt az igazság lelke, az értelmünk önmagában semmit sem ér”. Európában ma nagy baj van, Európa kitalálta az egyetlen olyan vallást, mely alapjaiban is rettentő veszélyes, káros és rothasztó – mondta bevezetőjében az előadó idegsebész. Mert a nagy világvallásoknak mindegyike tiszteletben tartja az embert, az emberért van s békére törekszik. Európa ezzel szemben kitalálta a legveszélyesebb vallást, mely szerint az ember maga az Isten. Ma egy amolyan „talicska-istenben” hisznek legtöbben, aki arra megy, amerre tolják. Hisznek egy olyan istenben, aki megteremtette az univerzumot, de aztán bedobta a gyeplőt a lovak közé, mondván most már csináljatok, amit akartok. S nem hisznek abban az Istenben, aki elképesztő áldozatokat tud hozni értünk nap mint nap. Akinek a példáján a képmásnak teremtett ember szintén képes meghozni hasonló áldozatokat. Példaként említette Kiss Péter hegymászót, aki visszament, hogy megmentse társát, Erőss Zsoltot a Himaláján tragikusan végződött expedíciójukban. Kiss Péter tette egy igazi krisztusi tett volt, mutatott rá Csókay András. Ma Európában a többség a „maga módján való vallásos”, azaz az Istentől független szabad akaratát hangoztatja és érvényesíti. Kopp Mária húsz éven át vizsgált ötezer embert a boldogságkutatás keretében. Tudományos módszerekkel, észérvekkel, statisztikával kimutatta, hogy a társadalom legveszélyesebb embercsoportja a magukat a maguk módján vallásosnak mondó emberek. Csókay András megvallotta: ő is ebbe a táborba tartozott 25 évig, s mikor a bűnök mélységeiben megmerítkezett és a teljes kiégés, lelki-érzelmi-egzisztenciális csőd szélére jutott, a Szentlélekbe kapaszkodva tudott kibontakozni ebből az őrlő, lassan gyilkoló lelkiállapotból. Akkor megtapasztalta: Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba. Ez adott erőt neki a gyermekkori hitéhez való visszatéréshez, s e megtérés segítette ki magánéleti, családi és hivatásbeli válságából. A híres agysebész kitért arra is, miként gúnyolódnak az „imádkozó orvos” háta mögött sokan szakmabeliek, s miként sikerül legyőznie ezeket a helyzeteket és helytállnia, felülemelkednie a munkája során adódó éles szituációkban. Bemutatta, miként érvelhet tudományt bálványozó orvostestvérei között is, miként billentheti ki őket ateista hozzáállásukból. Megrendítő példákkal illusztrálta, hogy a Szentlélek hogy segítette gyógyíthatatlan, szenvedő betegeknek, vagy tragikus balesetben elhunytak hozzátartozóinak megtalálni a jó szót, a vigasztalót és megerősítőt, az örökkévalóságba útra indítót, amikor az orvostudomány már tehetetlen volt. Végezetül a mindannyiunkat fenyegető lelki kifáradás, kiégés veszélyeire vonatkozóan Csókay András hangsúlyozta: elmélyedésre mindig legyen időnk! Az imádságtól az agyunkban tisztulás jön létre, felfrissülés, és megszületik problémáink megoldásának módja. Pál apostol nem véletlenül mondta, pedig nem foglalkozott agykutatással, hogy: „szüntelenül imádkozzatok”. Azóta az agykutatás is bebizonyította ezt.
|
