 181
Imádkozzunk bátran, és ha kell, akkor alkudozzunk az Úrral, egészen az alkalmatlankodásig Ábrahám példáját idézve Ferenc pápa az imádságról beszélt július 1-én, a hétfő reggeli szentmiséjén, amelyet a Szent Márta-házban mutatott be Kurt Koch bíborossal, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnökével és papjaival együtt. 
A Szentatya a napi olvasmány történetéhez fűzte gondolatait, amely Ábrahám közbenjárását mondja el. A pátriárka őszintén és kitartással szól az Istenhez, hogy megvédelmezze a pusztulástól Szodoma igazait. „Ábrahám bátor ember és bátran imádkozik. Ahhoz is erőt érzett, hogy szemtől szembe beszéljen az Úrral. Mindezt kitartóan teszi, állhatatossággal. A Bibliában azt látjuk, hogy az embernek kitartóan kell imádkoznia” – állapította meg a pápa.„Amikor mi a bátorságról beszélünk, mindig az apostoli bátorságra gondolunk, amivel ők elindultak hirdetni az evangéliumot. De létezik az Úr előtti bátorság is. Ez egy olyan bátorság, mely eltökélten lép a színe elé, hogy kérjen tőle valamit. A történet kicsit megnevettet engem – mondta a pápa – mert Ábrahám egészen sajátságos módon beszél az Úrral. Olyan ez, mint egy „föníciai üzlet”, hiszen mindinkább lefelé szorítja az árat… Kitartással folytatja tovább, ötvenről lealkudja az árat tízre. Ábrahám azonban tudta, hogy még ez sem elég, mert csak egyetlen igaz van ott, unokatestvére. De ezzel a bátorsággal, ezzel a kitartással mégis továbbhaladt minden. „Időnként úgy megyünk az Úrhoz – fogalmazott a pápa – hogy kérünk tőle valamit valaki számára, aztán elmegyünk. Ez így nem imádság!” – szögezte le. „Ha azt akarod, hogy az Úr kegyelmet adjon, bátran kell Hozzá menned és bátran tenned azt, amit Ábrahám tett, méghozzá az ő kitartásával!”. Ferenc pápa Jézusra emlékeztetett, aki azt mondja nekünk: „Úgy kell imádkoznunk, mint ahogy az özvegyasszony kérlelte a bírót, úgy, mint aki éjszaka megzörgeti a barátjának az ajtaját. Kitartással, erre tanít bennünket Jézus”. „Az Úr megdicséri azt a szír-föníciai asszonyt, aki kitartással kérlelte lánya gyógyulását”. „Kitartással – ismételte a pápa – még akkor is, ha fáradtak vagyunk, még akkor is, ha ez tényleg fárasztó. Ez az imádság magatartása!”. Szent Terézre utalva azt említette meg a pápa, hogy „az imádság egy alkudozás az Úrral, és ez csak akkor lehetséges, amikor családias, bensőséges kapcsolatban vagyunk vele.” Majd ismét aláhúzta: „Tényleg fárasztó az ima, ezért is kell hozzá Isten kegyelme”. „Győzd meg az Urat, az ő érveivel! – folytatta – az az igazán szép! Ábrahám alkudozása az Úr szívére irányul, Jézus pedig hasonlóan tanít bennünket: a ti Atyátok ismeri dolgaitokat. Az Atya, miközben arra kér, hogy ne aggodalmaskodjunk, elküldi az esőt a jókra és a bűnösökre, a napot fölkelti az igazakra és a gonoszokra. Ábrahám érvelésével haladjunk előre! Most megállok egy kicsit ennél a gondolatnál – szólt a pápa –, hiszen imádkozni annyit jelent, hogy alkudozunk az Úrral, még akkor is, ha alkalmatlanok vagyunk neki”. Imádkozni azt is jelenti, hogy dicsérjük az Urat, szép dolgaiért, és kérjük, hogy küldje el nekünk azokat. Ő pedig annyira jó és annyira irgalmas, hogy megsegít bennünket. Végül a pápa arra kért mindenkit, hogy „nem kevesebb, mint öt percben a hétfői nap során a olvassuk el Bibliából a 102. zsoltárt: „Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged”. Kérjük őt egészen és közben megtanuljuk azt, amit mondanunk kell az Úrnak, kérjünk ehhez kegyelmet: „Te, aki irgalmas vagy, te, aki megbocsátasz, adj nekem kegyelmet, amint Ábrahámmal tetted, amint Mózessel tetted. Menjünk előre az imádságban, bátran, az említett szempontok szerint, melyek valóban az Isten szívéből erednek!”
|
