Kedves Testvérek!

Múlt vasárnap Rio de Janeiro-ban voltam. Lezárult a szentmise és az Ifjúsági Világtalálkozó. Azt hiszem, hogy mindnyájunknak közösen meg kell köszönnünk az Úrnak azt a nagy ajándékot, amit ez az esemény jelentett Brazília, Latin-Amerika és az egész világ számára. Új állomása volt a fiatalok zarándoklatának, amelyet Krisztus keresztjével tesznek meg minden földrészen. Soha ne feledjük, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó nem „tűzijáték”, nem öncélú lelkes pillanatok, hanem egy hosszú útvonal állomásai amely 1985-ben kezdődött el II. János Pál pápa kezdeményezésére. A pápa a fiatalokra bízta a keresztet és így szólt: menjetek és én veletek jövök! És így is lett; a fiataloknak ez a zarándoklata folytatódott Benedek pápával és Istennek hála én is megélhettem az útnak ezt a csodálatos brazíliai állomását. Emlékezzünk rá mindig: a fiatalok nem a pápát követik, hanem Jézus Krisztust, hordozva keresztjét. A pápa vezeti és elkíséri őket a hitnek és a reménynek ezen az útján.

A pápa köszönetet mondott minden fiatalnak, akik áldozatok árán is, részt vettek az eseményen. Köszönetet mondott az Úrnak a többi találkozóért is: a főpásztorokkal, és Brazília hatalmas országának népével, valamint a hatóságokkal és az önkéntesekkel. Az Úr jutalmazzon meg mindenkit, akik munkálkodtak a hit e nagy ünnepének megvalósulásáért. A pápa külön hangsúlyozta köszönetét a brazíliaiaknak. Jó emberek a brazilok, egy nagy szívű nép! „Nem feledem a szívélyes fogadtatást, a köszöntéseket, a tekinteteket, a sok örömet. Nagylelkű nép; kérem az Urat, hogy bőségesen áldja meg!”

A pápa kérte a hívek imáit: a fiatalok, akik az Ifjúsági Világtalálkozón részt vettek, ezt a tapasztalatukat valósítsák meg a mindennapi életben, hétköznapi viselkedésükben, az élet fontos döntéseiben, válaszolva az Úr személyes meghívására. A mai liturgiában visszhangzanak Kohelet szavai: „hiúságok hiúsága, minden hiúság (1,2). A fiatalok különösen érzékenyek arra az ürességre, amely körülveszi őket az élet értelmét, az értékeket illetően. Sajnos, ők fizetik meg ennek a következményeit. Azonban az élő Jézussal való találkozás nagy családjában, az egyházban, örömmel, igazi élettel, mélységes jóval tölti el a szíveket; ezek a javak soha nem múlnak el és nem romlanak el: láttuk Rióban a fiatalok arcán. Ennek a tapasztalatnak azonban szembe kell néznie a mindennapok mulandóságával, hiúságával, az üresség mérgével, amely belopakodik a nyereségre és birtoklásra alapuló társadalmainkba, amelyek a fiatalokat a fogyasztói szemlélettel kecsegtetik.

„A mai evangéliumi szakasz éppen annak az abszurditására hívja fel a figyelmet, ha boldogságunkat a birtoklásra alapozzuk. A gazdag saját magának mondja: „Ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet”. De Isten így szól hozzá: Esztelen! Még ma éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? (vö. Lk 12,19-20). Kedves Testvérek! A valódi gazdagság Isten szeretete, amelyet megosztunk testvéreinkkel. Az a szeretet, amely Istentől jön és amely arra késztet, hogy megosszuk egymás között és segítsünk egymásnak. Aki ezt megtapasztalta, nem fél a haláltól, megtalálja szíve békéjét. Imádkozzunk azért, hogy megkapjuk Isten szeretetét és azt megosszuk testvéreinkkel. Ajánljuk ezt a szándékot Szűz Mária közbenjárásába” – mondta vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa.

 

források: a Magyar Kurir, a Hit Éve magyarországi honlapja, és a Bonum TV