A szentmisét ünnepi vesperás előzte meg, amelyet Kálmán Peregrin ferences atya, a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatója vezetett.

Ő köszöntötte Bábel Balázs érseket, aki bevezetőjében hangsúlyozta: ünneplésünket legméltóbban hálaadásunkkal fejezhetjük ki, amikor népünkért imádkozunk. Homíliájában felidézte a nap liturgikus szentjének, Kapisztrán Szent Jánosnak alakját, aki 500 évvel ezelőtt ugyanúgy a magyarság mély szabadságvágyának szimbóluma volt, mint az '56-os hősök.

Az érsek emlékeztetett: a forradalom előestéjén Budapesten előadták Tamás Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát, amely tele volt áthallásokkal: a régi zsarnokok alakja áttevődött az akkori jelenre, amelynek - Weöres Sándor szavaival - „emberevő bálványai előtt” élt az ország.

Felidézte a nemrég boldoggá avatott Sándor István mártír szalézi szerzetes alakját, akinek sorsa jól jellemzi az ' 56 előtti kort. "Egy kis nép nagy harcára figyelt a világ" - mondotta, példaként idézve XII. Pius pápát, aki november 2-án üdvözölte a forradalmat, és Montini bíborost, a későbbi VI. Pált, aki érsekként körmenetet tartott a magyar népért.

Megemlékezett Albert Camus „A magyarok vére” c. kiáltványáról is. „Ugyanakkor nagyon nehéz ez az ünnep” - fogalmazott: mert évtizedekig ellenforradalomként emlegették, az ifjúság úgy nőtt föl, hogy nem ismerte az igazságot. Vannak, akik ma is így emlegetik. Mások megtagadták a forradalom idején vallott eszméiket, amnézia ült a társadalomra is, mintha minden elfelejtődött volna, '89 után pedig sokan újra köpönyegforgatóvá lettek.

Az igazi szabadság, amely a magyar nép óhaja volt, még ma is sok szempontból várat magára: egy fogyatkozó, sokszor közönyös, hitét nehezen vállaló, békétlen nép képét látjuk, ahol - üres, elhagyott házak formájában - hiányoznak az élni akarás jelei, és bántóak az elhangzó szavak. „A szó fegyelmével kell kezdeni!” - idézte Bábel érsek Ferenc pápát, hangsúlyozva, hogy Isten áldása csak úgy kísérheti népünket, ha ki-ki maga is mindent megtesz saját hitének erősítéséért.

A szentmisét követően a hívek a kegyszoborhoz járulhattak, a ferencesek pedig imaórát vezettek a magyarság lelki megújulásáért. Az imaóra idején a bazilika két mellékoltáránál a ferences atyák közbenjáró imát végeztek, és személyes áldást adtak mindazoknak, akik ezt kérték. A szerzetesek a közbenjáró imában mindenkinek saját élethelyzetére vonatkozóan kérték a szentkúti Szűzanya segítségét, az áldás során pedig Isten erősítő kegyelmét.

 

források: a Magyar Kurir, a Hit Éve magyarországi honlapja, és a Bonum TV