XVI. Benedek pápa békevilágnapi üzenete
December 14-én a Szentszék sajtótermében bemutatták és közzétették XVI. Benedek pápa üzenetét, amelyet 2013. január elsejére, a 46. béke világnapra írt.
A dokumentum egyfajta rövid szintézise az egyház társadalmi tanításának, továbbá kézikönyv a katolikusok szociális és politikai elkötelezettségéhez. A pápa a nyolc boldogság programját kínálja fel a világban dúló gonosszal szemben, mint a véres konfliktusok, az újabb háborús fenyegetések, a feszültségek és ellentétek gócpontjai. Ezek okai a gazdagok és szegények közötti egyre növekvő szakadék, az önző és individualista gondolkodás, a szabályok nélküli pénzügyi kapitalizmus.
A terrorizmuson és a nemzetközi bűnözésen túl, veszélyeztetik a békét azok a fundamentalizmusok és fanatizmusok is, amelyek kiforgatják a vallás valódi természetét. Továbbra is fennáll az éhínség drámája: az élelmezési válság sokkal súlyosabb a pénzügyi válságnál – hangsúlyozza a pápa. Növekszik a vallásszabadság elleni erőszak. Sajnos az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is megsokszorozódnak a vallási intolerancia epizódjai, különösen a keresztények ellen. A pápa továbbá emlékeztet rá, hogy lábbal tiporják az élethez, a családhoz való jogot és általában véve az emberi jogokat.
Ezzel a helyzettel szemben a pápa arra szólít: éljük meg az evangéliumi nyolc boldogságot, hogy igazságra, szabadságra, szeretetre és igazságosságra épülő társadalmat építhessünk. Azok, akik Istenre és ígéreteire bízzák magukat, gyakran naivnak vagy olyannak tűnnek a társadalom szemében, mint aki távol él a valóságtól. Éppen ellenkezőleg, akik mellőzik Istent az életükből, azok tévednek, ha azt hiszik, hogy emberi erőkkel építhetik a békét. Isten nélkül ugyanis végül mindig előtérbe kerülnek a hatalom és a nyereség kritériumai, vagyis maga a bűn minden formájában: önzés, erőszak, kapzsiság, hatalmi és uralmi vágy, intolerancia, gyűlölet és igazságtalan társadalmi struktúrák.
Az Én Isten fölé helyezi magát. Ezért a béke előfeltétele a relativizmus diktatúrájának felszámolása. Le kell küzdeni továbbá azt a teljesen autonóm erkölcsiséget, amely kizárja az Isten által az emberi lelkiismeretbe írt természetes erkölcsi törvény elismerését. Csak így valósítható meg a béke, amely már nem álom, nem utópia és nem hamis béke. Az igazi béke Isten ajándéka és az ember műve. Béke Istennel, egymással, felebarátainkkal és az egész teremtett világgal.
A pápa olyan új gazdasági modellt javasol, amely átveszi az utóbbi évtizedek mechanizmusainak helyét, amelyek a legnagyobb nyereséget és fogyasztást tűzték ki célul individualista és önző szempontok szerint. A személyek értékét az határozta meg, hogy mennyire felelnek meg a versenyképesség igényeinek.
A fejlődés új modellje alapuljon a testvériségen és a javak megosztásán, az ingyenességen és az ajándékozás logikáján. Ehhez az kell, hogy sajátunknak érezzük mások szükségleteit és másokat is részesítsünk saját javainkból, túljutva egyéni érdekeinken. Ez a modell csak akkor valósítható meg, ha elismerjük, hogy Istenben egyetlen emberi családot alkotunk.
XVI. Benedek pápa erőteljes szavakkal bírálja a jelenlegi gazdasági rendszereket: a gyökeres liberalizmus és a technokrácia ideológiái azt a meggyőződést akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a gazdasági növekedés a mindenképpen megvalósítandó cél, még annak árán is, hogy megfogyatkozik az állam szociális funkciója, szétszakadnak a polgári szolidaritás szociális hálói, valamint megcsorbulnak a társadalmi jogok és kötelességek.
A társadalmi jogok között ma a munkához való jogot fenyegeti a legnagyobb veszély. A munkát és a dolgozók jogi helyzetének igazságos elismerését egyre kevésbé értékelik azzal az indoklással, hogy a gazdasági fejlődés leginkább csak a piacok korlátlan szabadságától függ. A munka ezáltal pusztán a gazdasági és pénzügyi mechanizmusoktól függő variáns.
A pápa ezzel szemben leszögezi: elsődleges célkitűzés a foglalkoztatottság és a munkahely megőrzése mindenki számára. Ezért szükség van új foglalkoztatási politikákra, főleg azért, hogy jövőt biztosítsanak az új nemzedékeknek.
A Szentatya béke világnapi üzenete rámutat annak a szükségességére, hogy a monetáris, pénzügyi és kereskedelmi piacokat etikai struktúrákra kell felépíteni. Úgy kell megszilárdítani, összehangolni és ellenőrizni őket, hogy ne okozhassanak kárt a szegényeknek.
A jelenlegi élelmezési válság összefügg a mezőgazdasági alapanyagok árainak szélsőséges ingadozásával, egyes gazdasági szakemberek felelőtlen magatartásával, továbbá azzal, hogy a kormányok, valamint a nemzetközi közösség nem ellenőrzik megfelelő módon a kérdéses területet. A pápa már a múltban is javasolta az agrárszektor fellendítését, mint az új gazdasági modell egyik fontos pontját, sürgetve az agrárvilág támogatását.
XVI. Benedek pápa továbbá erőteljes felhívást intéz az élet tiszteletben tartására a fogantatás pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig. Aki békét akar, az nem tűrheti, hogy merényleteket és bűntényeket kövessenek el az élettel szemben. Akik nem értékelik eléggé az emberi életet, akik támogatják az abortusz liberalizálását, talán nem ébrednek tudatára annak, hogy ezáltal hamis békére törekszenek.
A felelősség elöli menekülés, egy védtelen és ártatlan lény elpusztítása soha nem eredményezhet boldogságot vagy békét. Hogyan képzelhető el a béke megvalósítása anélkül, hogy védelmeznék a leggyengébbek élethez való jogát, kezdve a születendő élettől?
A házasság természetes struktúráját is el kell ismerni és elő kell mozdítani, mint egy férfi és egy nő életközösségét, szemben azokkal a kísérletekkel, amelyek a házasságot jogilag egyenértékűvé kívánják tenni gyökeresen más jellegű élettársi kapcsolatokkal, amelyek valójában megkárosítják a házasság intézményét, hozzájárulnak széthullásához, elhomályosítják sajátos jellegét és a társadalomban betöltött pótolhatatlan szerepét.
Senki sem hagyhatja figyelmen kívül a család, mint a társadalom alapsejtjének döntő szerepét népesedési, etikai, pedagógiai, gazdasági és politikai szempontból. Védelmezni kell a szülők jogait és elsődleges szerepüket gyermekeik nevelésében, elsősorban erkölcsi és vallási téren. A családban születnek és növekednek a béke munkásai, az élet és a szeretet kultúrájának jövőbeli előmozdítói.
Ezek az alapelvek nem hitigazságok – szögezi le XVI. Benedek pápa -, hanem bele vannak írva magába az emberi természetbe, felismerhetők az értelem által, tehát közösek az egész emberiség számára. Az egyház, miközben ezeket az alapelveket előmozdítja, nem vallási tevékenységet folytat, hanem minden személyhez szól, vallásukra való tekintet nélkül.
A békével szemben különleges feladat hárul a kulturális, iskolai és egyetemi intézményekre. Jelentős mértékben hozzá kell járulniuk nem csak a vezetők új nemzedékeinek képzéséhez, hanem a köz-, nemzeti és nemzetközi intézmények megújításához is.
Mindenki kötelessége, hogy előmozdítsa a béke kultúráját, a tisztelet, a becsületesség és a szívélyesség légkörét. Meg kell tanítani az embereknek, hogy szeressék egymást és neveljék egymást a békére, éljenek egymás iránti jóindulattal, nem puszta toleranciával. Szükség van még a megbocsátás pedagógiájára, arra, hogy nemet mondjunk a bosszúállásra, a rosszat győzzük le a jóval, mint amilyen az együttérzés, a szolidaritás, a bátorság és a kitartás.
Mindez nem utópia, hanem lassú folyamat, amely feltételezi a spirituális evolúciót, a magas rendű értékekre való nevelést, az emberi történelemről alkotott új nézetet.
Az egyház meggyőződése, hogy sürgető szükség van Jézus Krisztus új hirdetésére. Ő a népek átfogó fejlődésének, valamint a békének is az első és legfőbb előmozdítója. Jézus tanítása, a nyolc boldogság szerint pedig az a béke munkása, aki a másik javát, a lélek és a test maradéktalan javát keresi ma és holnap.
