Az Istennel való személyes kapcsolat tesz minket is örök értékűvé
Látássérültek szentmiséje a Szent Anna-templomban
Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be a látássérülteknek a Batthyány-téri Szent Anna-plébániatemplomban.
A Szent Anna-plébánia végzi Budapesten a látássérültek lelki gondozását, amely Lékai László bíboros kezdeményezésére indult el 1977-ben. A felnőtt látássérülteknek minden hónap második vasárnapján tartanak közös szentmisét.
Szentbeszédében Erdő Péter bíboros az evangéliumban hallottakra - Mária látogatása Erzsébetnél - (Lk 1,39-45) utalva kiemelte: ez az esemény nagyszerű dolgokat árul el magáról az emberről. Az anyák, a csecsemők, a magzatok érzékenységéről, arról hogy a fogantatásától kezdve halhatatlan lélekkel megajándékozott ember léte kezdetétől fogva különös módon is kapcsolatban van a Teremtővel, részese az üdvösség nagy történetének. Nincs csecsemő, fogyatékkal élő ember, idős, beteg, haldokló, akiben az emberség csodálatos módon személyes kapcsolatban ne volna Istennel. Ez a kapcsolat tesz minket is örök értékűvé, ez hordozza magában az örök boldogság ígéretét
A szentmise előtt Fehér Anna nővér mutatta be a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona harmincöt éves történetét, a bemutatót pásztorjáték követte.
A látássérült gyermekek lelki gondozása Fehér Anna gyógypedagógus vezetésével 1982-ben kezdődött, a Szent Anna-templom helyiségeiben alakult meg a látássérült gyermekek Szent Anna Otthona.
Ma a gyermekek gondozása már jobb körülmények között, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája, és Általános Iskolája épületében történik.
Erdő Péter bíboros szentbeszéde a látássérültek szentmiséjén
A Budapest-Batthyány téri Szent Anna-plébániatemplomban, advent 4. vasárnapjának előestéjén, december 22-én.
Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangélium különös oldalról világítja meg a Messiás közeledését. Mária látogatását beszéli el Erzsébetnél. Jézus édesanyjának szíve alatt érkezik Erzsébethez és Keresztelő Jánoshoz, aki még szintén nem született meg.
Szűz Mária az angyali üdvözlet után indul el Erzsébetet meglátogatni. Az angyal ugyanis az örömhír igazolására jelként említi, hogy Erzsébet, Mária idős rokona szintén gyermeket vár, pedig meddőnek tartották az emberek.
Mária tehát elindul, hogy a jelet meglássa, és meggyőződjön Isten nagy tetteiről.
A találkozás valóban meghozza az angyali üzenet igazolását, hiszen Erzsébet Máriát kegyelemmel teljesnek nevezi, és Ura édesanyjának. Beszámol róla, hogy méhében felujjongott a magzat Mária közeledtére.
A magzatok ujjongása titokzatos dolog. Nem csupán fizikai mozgás. Talán nem is tudjuk pontosan, hogy mennyire és milyen módon részesednek édesanyjuk érzelmeiben, hogyan élik meg a környezet hatásait. Mindenesetre már a Lukács evangélium keletkezésének korában is voltak olyan Szentírás magyarázók, akik a magzatok ujjongásáról beszéltek. A Kivonulás könyvének 15. fejezete győzelmi éneket tartalmaz, melyet „Mózes Izrael fiaival együtt” énekelt az Úrnak (Kiv 15,1). Erről a közös énekről mondták, hogy még a magzatok is együtt énekelték a néppel anyjuk méhében.
Erre a dicsőítő énekre vonatkoztatták a zsoltár szavait: „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok” (Zsolt 68,27). A 68. zsoltár az Úr diadalmenetének leírása. Ha benne megéneklik az üdvösség történetét, ha a Kivonulás könyvének 15. fejezete szintén dicsőítő ének, hálaadás Isten nagy tettéért, az Egyiptomból való szabadulásért, akkor Erzsébet méhében a magzat ujjongása is az üdvösség történetének nagy eseményét jelzi.
Szent Ambrus a Lukács evangéliumhoz fűzött magyarázatában az anyák és magzataik ujjongásának jelentését kutatja. Szerinte Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a kegyelmet. Erzsébet a természet rendje szerint hallott, a magzat Keresztelő János pedig titokzatos módon ujjongott. Erzsébet Máriának, János pedig az Úrnak a jövetelét érezte meg. „A nő az asszonyét, a gyermek pedig a gyermekét”. Az asszonyok Isten kegyelméről beszélnek, a magzatok „belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az anyákból áradó kegyelemben nyilvánul meg”.
A közeledő Messiás történetének ez a bensőséges eseménye nagyszerű dolgokat árul el magáról az emberről. Az anyák, a csecsemők, a magzatok érzékenységéről, arról hogy a fogantatásától kezdve halhatatlan lélekkel megajándékozott ember léte kezdetétől fogva különös módon is kapcsolatban van a Teremtővel, részese az üdvösség nagy történetének. És nincs csecsemő és nincs fogyatékkal élő ember és nincs idős, beteg, haldokló, akiben az emberség csodálatos módon személyes kapcsolatban ne volna Istennel. Ez a kapcsolat tesz minket is örök értékűvé, ez hordozza magában az örök boldogság ígéretét.
Jézus közeledtével, így karácsony előtt figyeljünk újra erre a titokra: most megint azzal találkozunk, akitől az életünket kapjuk, aki gondoskodik rólunk, aki hív minket magához, aki értelmet ad egész életünknek, ahogyan értelmet és nagyszerű küldetést adott Keresztelő Szent Jánosnak is. Ámen.
