Üzenetében a Szentatya emlékeztet, hogy II. János Pál pápa 1992. május 13-án alapította meg a világnapot azzal a szándékkal, hogy a betegek, az egészségügyben dolgozók, a keresztény hívek és minden jóakaratú ember számára legyen jó alkalom az imára; arra, hogy felajánlják szenvedésüket az Egyház javára.

A világnap arra is emlékeztet, hogy ismerjük fel beteg testvérünkben Krisztus Szent Arcát. Krisztus szenvedésével, halálával és feltámadásával üdvözítette az egész emberiséget.

XVI. Benedek a világnap alkalmából különösen közeli érzi magát minden egyes beteghez, szenvedőhöz. Mindnyájukhoz jusson el a II. Vatikáni Zsinat atyáinak biztató szava: „Nem vagytok magatokra hagyatva, nem vagytok értéktelenek: Krisztus hívott meg benneteket, hogy legyetek tiszta képmásai” – hangsúlyozza a Szentatya.

Üzenetével a pápa elkíséri a betegeket és szenvedőket ezen a spirituális zarándokúton, amely Lourdes-ból, a remény és a kegyelem helyétől és jelképétől elvezet a bajorországi Altötting kegyhelyére:

Lukács evangéliumából az Irgalmas Szamaritánus alakját ajánlja figyelmükbe: a példabeszéd beleilleszkedik a mindennapi életből vett képek és elbeszélések sorozatába, amellyel Jézus rámutat Isten minden ember iránti mély szeretetére, különös tekintettel a betegekre és szenvedőkre.

Az Irgalmas Szamaritánusról szóló evangéliumi szakasz a következő szavakkal zárul: „Menj és tégy hasonlóképpen” (Lk 10,37). Ezzel az Úr megjelöli a tanítványok számára, hogy milyen magatartást tanúsítsanak testvéreik iránt, főleg, ha szükséget szenvednek. Intenzív imakapcsolatban az Úrral, végtelen szeretetéből kell merítenünk az erőt, hogy az Irgalmas Szamaritánushoz hasonlóan, minden nap konkrétan törődhessünk a testi-lelki sérültekkel, a segítséget kérőkkel, akkor is, ha idegenek és nincstelenek. Ez nem pusztán az egészségügyi dolgozókra, a betegek körében tevékenykedő lelkipásztorokra érvényes, hanem magukra a betegekre is, akik a hit távlatában élhetik meg nehézségeiket – hangsúlyozza a Szentatya.

„Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett” – idéz üzenetében Spe salvi kezdetű enciklikájából Benedek pápa.

Egyes egyházatyák az Irgalmas Szamaritánus alakjában magát Jézust látták, a rablók kezébe került emberben pedig Ádámot, az útját tévesztett és saját bűne által megsebzett emberiséget. Jézus Isten Fia, aki jelenvalóvá teszi az Atya szeretetét, a hűséges, örökkévaló, korlátok és határok nélküli szeretetet. Jézus egyben az, aki szolgai alakot öltve kifosztja, megalázza magát, hogy hasonló legyen az emberekhez (Fil 2,6–8), magára vállalja a fájdalmat egészen odáig, hogy alászáll a poklokra, ahogy a Hiszekegyben valljuk, és reményt, világosságot hoz. „Isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodjék” (Fil 2,6), hanem irgalommal telve lehajol az emberi szenvedés mély szakadékába, elhozva a vigasztalás olaját, a reménység borát.

A hit éve legyen jó alkalom arra, hogy még fokozottabban végezzük a karitatív szolgálatot egyházi közösségeinkben, hogy mindnyájan irgalmas szamaritánusként viselkedjünk testvéreinkkel – buzdít a Szentatya.

Felidézett néhány olyan személyt az egyház történelmének számtalan alakja közül, akik ápolták a betegeket és érvényt szereztek a szenvedésnek mind emberi, mind spirituális szinten: ilyen volt a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Lisieux-i Szent Teréz, a „szeretet tudományának szakértője”; Tiszteletreméltó Luigi Novarese pap, a betegek apostola, aki gyakran elkísérte a betegeket a Mária kegyhelyekre, főleg Lourdes-ba. Raoul Follereau egész életét a leprások ápolásának szentelte a világ legtávolabbi vidékein, kezdeményezve többek között a lepra elleni küzdelem Világnapját. Kalkuttai Boldog Teréz anya minden napját szentáldozással kezdte, azután rózsafüzérrel a kezében szolgálta az Urat a szenvedőkben, főleg azokban, akiket senki sem szeretett, senki sem ápolt. Szent Anna Schäffer szintén példaadóan egyesítette saját szenvedését Krisztuséval, betegágyán teljesítette missziós küldetését.

Az evangéliumban kiemelkedik Mária alakja, aki szenvedő Fiát a legvégső áldozatig elkísérte a Golgotán. Soha nem veszítette el a reményt, hogy Isten győzedelmeskedik a rossz, a fájdalom és a halál felett. A hit és a szeretet ugyanolyan ölelésével fogadta be Isten Fiát születésekor a betlehemi barlangban, majd kereszthalálakor. Az isteni hatalomba vetett szilárd bizalmát Krisztus Feltámadása világítja meg, amely reményt ad a szenvedőknek és megújítja azt a bizonyosságot, hogy az Úr mellettünk áll és vigasztal bennünket – emeli ki üzenetében XVI. Benedek pápa. A pápa végül elismerő, bátorító szavakkal fordul a katolikus egészségügyi intézményekhez, a polgári társadalomhoz, az egyházmegyékhez, a keresztény közösségekhez, a szerzetesekhez, akik a betegek pasztorációjában kötelezték el magukat és az önkéntesekhez.

A betegek XXI. világnapját az altöttingi Szűz Mária közbenjárásába ajánlja a Szentatya: „kísérje el a szenvedő emberiséget, amely enyhülést és szilárd reménységet keres. Segítsen mindenkit, aki az irgalmasság apostolkodásában kötelezte el magát, hogy Irgalmas Szamaritánusként szolgálják beteg és szenvedő testvéreiket”.

 

források: a Magyar Kurir, a Hit Éve magyarországi honlapja, és a Bonum TV