Genovai Szent Katalin
Krisztust ismerte fel a szenvedőkben
Emléknapja: szeptember 15.
Olasz főnemesi család ötödik, legkisebb gyermekeként született 1447. április 5-én, Genovában. Testvéreivel együtt alapos, társadalmi helyzetüknek megfelelő neveltetésben részesültek. Katalin már gyermekkorában szívesen és sokat imádkozott, mély lelki életet élt.
Genovai Szent Katalin
Tizenhat évesen családja politikai megfontolásból férjhez adta Giuliano Adornóhoz. A szintén főnemesi családból származó ifjú a Közel-Keleten katonaként és kereskedőként szerzett tapasztalatai után tért vissza Itáliába, hogy megnősüljön. Katalinnal ellentétben a vallás és az erkölcs nem sokat jelentettek számára. Kicsapongó, léha életet élt. Katalin házasságuk első éveiben sokat szenvedett, de csendben tűrte férje magatartását. Kezdetben magába zárkózott, nem találta a helyét. Később megpróbált úgy élni, mint mások, de ez sem hozott számára megnyugvást és békét. Ellenkezőleg, a világias társasági élet bűntudatot keltett benne. Kétségbeesett állapotából végül Isten kegyelme szabadította ki.
Egyik szentgyónása során váratlanul magával ragadta az Úr végtelen szeretete. Megjelent előtte a szenvedő Krisztus, és a Szentlélek feltárta előtte lelke állapotát. Világosan látta saját nyomorúságát, a gyarlóságait és a bűneit, ugyanakkor Isten kimondhatatlan jósága és irgalma is feltárult előtte. A rendkívüli kegyelmi tapasztalat hatására Katalin kis híján eszméletét vesztette. Gyónását félbeszakítva hazarohant, és szobájába bezárkózva hosszasan siratta bűneit. Ez a természetfeletti tapasztalat mély változást indított el az életében. Ettől kezdve minden erejével kerülte a bűnt, és a szeretet gyakorlását tekintette legfőbb feladatának. Aszketikus életével igyekezett vezekelni önmaga és a világ bűneiért. Még többet imádkozott, még gyakrabban gyónt, és naponta szentáldozáshoz járult. Isten tiszta szeretete egészen áthatotta életét.
Katalin példája és imádságai hatására végül férje is megtért. Léha és erkölcstelen életmódjával szakított, és belépett a ferencesek harmadik rendjébe. Korábbi bűneit és mulasztásait – belátva azokat – vezekléssel, de különösen a felebaráti szeretet gyakorlásával igyekezett jóvátenni. Giuliano megtérése mély lelki örömmel töltötte el feleségét. Ezentúl Isten lángoló szeretete egyesítette őket. Mindketten a genovai Pammatone Kórház mellett telepedtek le, és egészen az irgalmas szeretet gyakorlásának szentelték életüket.
Katalin életének utolsó szakasza, amely férje halála után kezdődött, a nagy tisztulás, betegségek, próbatételek és kivételes misztikus élmények időszaka volt. Életét továbbra is a rászorulók szolgálata, az aszkézis és az imádság töltötte ki. Tanítványok gyűltek köré, papok, szerzetesek és világiak, akikkel közösen a katolikus szeretetszolgálat széles körű hálózatát építették ki és működtették. Apostoli buzgóságuk eredményeként kórházak, oratóriumok, különböző testvérületek és társaságok alakultak a legszegényebbek szolgálatára és a vallásos, erkölcsi élet fellendítésére. Külső tevékenységében Katalint mindvégig Isten iránti lángoló szeretete vezette. A szenvedő Krisztus arcát ismerte fel minden emberi nyomorúságban.
Katalin misztikus tapasztalatai közül legfontosabbak a tisztítótűzzel kapcsolatos látomásai, amelyeket írásba is foglalt. A tisztítótüzet a korábbi elképzelésekkel ellentétben ő nem egy helynek, hanem a lélek állapotának látja. A szenvedés, a kimondhatatlan kínok mellett hangsúlyozza a lelket átjáró végtelen örömet is. Ez a kettő, a szenvedés és a boldogság, együtt van jelen a tisztuló lélekben, és egymást nem zárják ki. Az öröm és a megelégedettség forrása Isten végtelen szeretete és az a tudat, hogy a lélek immár Isten rendjében van, és attól el nem szakadhat. A kínt ugyanakkor a szeretet gátoltsága okozza. A lélek tisztán látja saját állapotát és azt is, hogy csak a tisztítótűz képes megszabadítani mindattól, ami benne bűnei miatt a szeretet szabad áramlását akadályozza. Épp ezért önként és boldogan veti magát a tisztítótűzbe, vállalva annak minden kínját.
A kegyelem állapotában elhunyt lélek tisztulási folyamata, ahogy azt Katalin az életrajzában írja, valójában a szent saját misztikus tapasztalatának története; vagyis saját megtisztulásának példáján magyarázza el a tisztítótűzben szenvedő lelkek tisztulási folyamatát. Ezért áll az értekezés bevezetőjében: „Összehasonlítva az isteni tűzzel, amit ő (Katalin) szívében érzett, és ami lelkét megtisztította, belülről látta és értette meg, mi történik a lelkekkel a tisztítótűzben, mialatt tisztulnak, mielőtt boldog öröklétükben Isten színe előtt megjelenhetnek.”
Genovai Katalin 1510. szeptember 15-én hunyt el. A tisztítótűzről szóló értekezése a későbbi korok több neves teológusára, többek között Szalézi Szent Ferencre is nagy hatással volt.
1737-ben avatta szentté XII. Kelemen pápa.
Olasz főnemesi család ötödik, legkisebb gyermekeként született 1447. április 5-én, Genovában. Testvéreivel együtt alapos, társadalmi helyzetüknek megfelelő neveltetésben részesültek. Katalin már gyermekkorában szívesen és sokat imádkozott, mély lelki életet élt.
Genovai Szent Katalin
Egyik szentgyónása során váratlanul magával ragadta az Úr végtelen szeretete. Megjelent előtte a szenvedő Krisztus, és a Szentlélek feltárta előtte lelke állapotát. Világosan látta saját nyomorúságát, a gyarlóságait és a bűneit, ugyanakkor Isten kimondhatatlan jósága és irgalma is feltárult előtte. A rendkívüli kegyelmi tapasztalat hatására Katalin kis híján eszméletét vesztette. Gyónását félbeszakítva hazarohant, és szobájába bezárkózva hosszasan siratta bűneit. Ez a természetfeletti tapasztalat mély változást indított el az életében. Ettől kezdve minden erejével kerülte a bűnt, és a szeretet gyakorlását tekintette legfőbb feladatának. Aszketikus életével igyekezett vezekelni önmaga és a világ bűneiért. Még többet imádkozott, még gyakrabban gyónt, és naponta szentáldozáshoz járult. Isten tiszta szeretete egészen áthatotta életét.
Katalin példája és imádságai hatására végül férje is megtért. Léha és erkölcstelen életmódjával szakított, és belépett a ferencesek harmadik rendjébe. Korábbi bűneit és mulasztásait – belátva azokat – vezekléssel, de különösen a felebaráti szeretet gyakorlásával igyekezett jóvátenni. Giuliano megtérése mély lelki örömmel töltötte el feleségét. Ezentúl Isten lángoló szeretete egyesítette őket. Mindketten a genovai Pammatone Kórház mellett telepedtek le, és egészen az irgalmas szeretet gyakorlásának szentelték életüket.
Katalin életének utolsó szakasza, amely férje halála után kezdődött, a nagy tisztulás, betegségek, próbatételek és kivételes misztikus élmények időszaka volt. Életét továbbra is a rászorulók szolgálata, az aszkézis és az imádság töltötte ki. Tanítványok gyűltek köré, papok, szerzetesek és világiak, akikkel közösen a katolikus szeretetszolgálat széles körű hálózatát építették ki és működtették. Apostoli buzgóságuk eredményeként kórházak, oratóriumok, különböző testvérületek és társaságok alakultak a legszegényebbek szolgálatára és a vallásos, erkölcsi élet fellendítésére. Külső tevékenységében Katalint mindvégig Isten iránti lángoló szeretete vezette. A szenvedő Krisztus arcát ismerte fel minden emberi nyomorúságban.
Katalin misztikus tapasztalatai közül legfontosabbak a tisztítótűzzel kapcsolatos látomásai, amelyeket írásba is foglalt. A tisztítótüzet a korábbi elképzelésekkel ellentétben ő nem egy helynek, hanem a lélek állapotának látja. A szenvedés, a kimondhatatlan kínok mellett hangsúlyozza a lelket átjáró végtelen örömet is. Ez a kettő, a szenvedés és a boldogság, együtt van jelen a tisztuló lélekben, és egymást nem zárják ki. Az öröm és a megelégedettség forrása Isten végtelen szeretete és az a tudat, hogy a lélek immár Isten rendjében van, és attól el nem szakadhat. A kínt ugyanakkor a szeretet gátoltsága okozza. A lélek tisztán látja saját állapotát és azt is, hogy csak a tisztítótűz képes megszabadítani mindattól, ami benne bűnei miatt a szeretet szabad áramlását akadályozza. Épp ezért önként és boldogan veti magát a tisztítótűzbe, vállalva annak minden kínját.
A kegyelem állapotában elhunyt lélek tisztulási folyamata, ahogy azt Katalin az életrajzában írja, valójában a szent saját misztikus tapasztalatának története; vagyis saját megtisztulásának példáján magyarázza el a tisztítótűzben szenvedő lelkek tisztulási folyamatát. Ezért áll az értekezés bevezetőjében: „Összehasonlítva az isteni tűzzel, amit ő (Katalin) szívében érzett, és ami lelkét megtisztította, belülről látta és értette meg, mi történik a lelkekkel a tisztítótűzben, mialatt tisztulnak, mielőtt boldog öröklétükben Isten színe előtt megjelenhetnek.”
Genovai Katalin 1510. szeptember 15-én hunyt el. A tisztítótűzről szóló értekezése a későbbi korok több neves teológusára, többek között Szalézi Szent Ferencre is nagy hatással volt.
1737-ben avatta szentté XII. Kelemen pápa.
