Jusztiniáni Szent Lőrinc
Ünnepe: szeptember 5
Ezt a szeptemberi napot az egyházban Jusztiniáni Szent Lőrinc ünnepének tartják. Szent Lőrinc II. Szixtusz pápa tanítványa és könyvtárának őrzője volt, kiváló képességekkel és nemes jellemmel.
Már fiatal korában is különösen nagy gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Legendája szerint, neve Lőrinc (Laurentius) azt jelenti, „akinek babérja van” (lauream tenens), azaz a győztes, utalva arra a győzelemre, amit mártírhalálával aratott.
Valeriánus császár keresztényüldözése idején II. Szixtusz pápa Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza szét a szegények között. Amikor üldözői Lőrinctől követelték a kincseket, ő türelmet kért, mialatt szétosztotta a vagyont, majd három nap múlva szegényekkel, koldusokkal, betegekkel körülvéve jelent meg, és őket mutatta be, mint az egyház legnagyobb kincseit. Ezen megharagudva a császár előbb megkorbácsoltatta Lőrincet, majd utasítására 258. augusztus 10-én elevenen megégették.
Lőrinc vértanú a szegények, a diákok, a könyvtárosok, továbbá minden tűzzel kapcsolatos foglalkozás – így a serfőzők, üvegfúvók, szakácsok, cukrászok, fogadósok – védőszentje.
E naphoz többféle hiedelem kötődik, melyeket a régi generációk a mezőgazdaság szempontjából rendkívül fontos időjáráshoz kapcsoltak.
Lőrinc napját sokan rontó napnak tartották (tartják). „Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni, belepisil a dinnyébe és körtébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű” -tartja a népi mondás, ha e napon hideg az idő.
Népi megfigyelések alapján azt mondják, ha Lőrinckor olyan sok eső van, hogy a kerékvágásban áll a víz, akkor sok bor lesz abban az évben. Nem véletlen hát, hogy Lőrinc napját a vincellérek is tisztelték. A napsütéses, szép időnek örültek ekkor, mert az hosszú, szép őszt, bőséges gyümölcstermést jelent.
Nem véletlenül született az a régi kalendáriumi regula, miszerint:
Ünnepe: szeptember 5
Ezt a szeptemberi napot az egyházban Jusztiniáni Szent Lőrinc ünnepének tartják. Szent Lőrinc II. Szixtusz pápa tanítványa és könyvtárának őrzője volt, kiváló képességekkel és nemes jellemmel.
Már fiatal korában is különösen nagy gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Legendája szerint, neve Lőrinc (Laurentius) azt jelenti, „akinek babérja van” (lauream tenens), azaz a győztes, utalva arra a győzelemre, amit mártírhalálával aratott.
Valeriánus császár keresztényüldözése idején II. Szixtusz pápa Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza szét a szegények között. Amikor üldözői Lőrinctől követelték a kincseket, ő türelmet kért, mialatt szétosztotta a vagyont, majd három nap múlva szegényekkel, koldusokkal, betegekkel körülvéve jelent meg, és őket mutatta be, mint az egyház legnagyobb kincseit. Ezen megharagudva a császár előbb megkorbácsoltatta Lőrincet, majd utasítására 258. augusztus 10-én elevenen megégették.
Lőrinc vértanú a szegények, a diákok, a könyvtárosok, továbbá minden tűzzel kapcsolatos foglalkozás – így a serfőzők, üvegfúvók, szakácsok, cukrászok, fogadósok – védőszentje.
E naphoz többféle hiedelem kötődik, melyeket a régi generációk a mezőgazdaság szempontjából rendkívül fontos időjáráshoz kapcsoltak.
Lőrinc napját sokan rontó napnak tartották (tartják). „Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni, belepisil a dinnyébe és körtébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű” -tartja a népi mondás, ha e napon hideg az idő.
Népi megfigyelések alapján azt mondják, ha Lőrinckor olyan sok eső van, hogy a kerékvágásban áll a víz, akkor sok bor lesz abban az évben. Nem véletlen hát, hogy Lőrinc napját a vincellérek is tisztelték. A napsütéses, szép időnek örültek ekkor, mert az hosszú, szép őszt, bőséges gyümölcstermést jelent.
Nem véletlenül született az a régi kalendáriumi regula, miszerint:
„Lőrinc napja, ha szép,
Sok a gyümölcs, és ép.”
forrás: facebook.com/groups/276308919187149/
