Túl könnyű olyan okot találni, hogy miért ne menjünk misére. Bizonyára mindnyájan tudnánk legalább egy olyan nyomós érvet találni, ami indokolja, hogy kihagyjuk a misét, de a szentmise az Istentől kapott legnagyobb ajándék. A mai cikkben megnézzük, melyek a tipikus kifogások, és ajánlunk néhány ötletet, hogyan válaszoljunk ezekre.
„Kedves Barátaim!
Soha nem köszönhetjük meg eléggé az Úrnak azt az ajándékot, amelyet az Eucharisztiában nekünk adott. Ez nagyon nagy ajándék, és ezért olyan fontos, hogy vasárnap misére menjetek. Ne csak imádkozzatok a szentmisén, hanem vegyétek magatokhoz a kenyeret, amely Jézus Krisztus teste, Krisztusé, aki megment minket, megbocsát nekünk, és egyesít minket az Atyával. Ez csodálatos dolog. És azért megyünk minden vasárnap misére, mert ez az Úr feltámadásának napja. Ezért annyira fontos nekünk a vasárnap.”
Ferenc pápa
|
15 tipikus kifogás a mise elmulasztására
1. A templom tele van ítélkező képmutatókkal
Egy Szent Ágostonnak tulajdonított mondás szerint „a templom nem a szentek szállodája, hanem a bűnösök kórháza”.
Természetesen a templom nincsen tele tökéletes emberekkel. Bár mindannyian megpróbálunk olyanná válni, mint Jézus, bűnösök vagyunk. Csak Jézus tökéletes és Ő a fő oka annak, hogy misére megyünk. Kegyelmét és könyörületét keresve jövünk el Isten házába. Azért megyünk misére, mert szükségünk van a megbocsátásra, melyet egyedül Jézus adhat meg nekünk. Ne hagyd, hogy mások cselekedetei távol tartsanak attól, hogy megtapasztald ezt a kegyelmet, könyörületet és szeretetet a saját életedben.
Bár sok hiba van az egyházban, a katolikus hit sok csodálatos gyümölcsöt is terem. A történelem folyamán az egyház hűségesen szolgálta a szegényeket, az özvegyeket, a betegeket, a bebörtönzötteket és másokat. Katolikusok milliói törekszenek arra, hogy hitükkel jó és szent életet éljenek. Azokra figyelj, akik jót cselekszenek, és ne azokra, akiknek a hite nem őszinte.
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” (Mt 7,1-3)
2. Ha Isten mindenütt jelen van, miért kell a templomba mennem, hogy Vele legyek?
Szent Maximilian Kolbe mondta: „Ha az angyalok valamiért féltékenyek lehetnének az emberre, akkor annak egyetlen oka lehetne: a szentáldozás.” Erőteljes gondolat, amely kifejezi, milyen nagy ajándék az Eucharisztia. Bár Isten mindenütt jelen van, lejön az égből, hogy az Eucharisztia formájában fizikailag is belépjen a testünkbe. Ezt a fajta közelséget sehol máshol a világon nem tapasztalhatjuk meg.
„A szentáldozás a legrövidebb és legbiztosabb út a mennyországba. Van más út is: az ártatlanság, de ez a kisgyermekeké; a vezeklés, de ettől félünk; az élet megpróbáltatásainak hősies elviselése, de amikor ezekkel szembesülünk, sírunk és azt kérjük, hogy szabadítson meg minket Isten. A legbiztosabb és legrövidebb út az Oltáriszentség.” – X. Piusz pápa.
3. A mise annyira unalmas!
Találkoztál már olyan valakivel, aki szenvedélyesen beszélt valamiről, ami téged egyáltalán nem érdekelt? Ő aztán órákon át képes volt beszélni a kémiáról, a sportról, a klasszikus zenéről, vagy bármi másról. Gyakran ezeket a dolgokat unalmasnak találjuk, mert nem igazán értjük a téma összetettségét. Ha nem érdekel minket a futball, nem szükséges időt szánnunk arra, hogy megértsük. Arra azonban igenis időt kell szánnunk, hogy megértsük a mise lényegét, mert az üdvösségünk múlik rajta. Minél többet tanulmányozzuk, és minél inkább elkezdjük megérteni a mise nagyszerűségét és örömét, annál izgatottabbak leszünk, hogy milyen szép a hitünk és a hagyományaink. Az unalmat úgy is megelőzhetjük, ha tevékeny részt vállalunk a misében. Jelentkezz felolvasónak, a kórusba vagy egyéb feladatra. Ha a templomban szolgálatot vállalsz, az segít abban, hogy jobban értékeld a Szentmisét.
„A mise hosszú” – mondod, és én hozzáteszem: „Mert a szereteted rövid”. – Szt. Josemaria Escriva.
4. Nem áldozhatok, akkor meg miért vesződjek a misére járással?
Bár az Eucharisztia a mise központi mozzanata, nem ez az egyetlen jótéteménye a vasárnapi szentmise meghallgatásának. Jézus az Ige. (Jn 1,14) Amikor misére megyünk és az Igét halljuk, akkor Krisztust halljuk. A lelkünk az Igéből táplálkozik, hasonlóan az Oltáriszentség vételéhez. Táplál minket, és ha jelen vagyunk a misén, növekszünk szentségben. Nem csak azzal a vággyal megyünk misére, hogy ajándékokat kapjunk, hanem hogy magunkat adjuk ajándékképpen az Úrnak. Az eucharisztia görög szó, amely hálaadást jelent. Amikor misére megyünk, megköszönjük Istennek mindazt, amit értünk tett és majd tenni fog.
Ha a szíved arra vágyik, akkor lelki áldozás részese lehetsz. Szt. Alphonsus Liguori imája segíthet:
„Jézusom, hiszem, hogy jelen vagy a legáldottabb Szentáldozásban. Mindennél jobban szeretlek, és leghőbb vágyam, hogy lelkembe fogadjalak. Mivel most nem vehetlek magamhoz, jöjj szívembe legalább lélekben. Megölellek, mintha már itt lennél, és teljesen egyesülök Veled. Soha nem engedd, hogy elszakítsanak Tőled. Ámen.
5. Ha a gyerekeimmel megyek misére, az olyan, mint egy birkózó meccs. Zajosak, összevissza rám másznak, nem bírnak nyugodtan ülni. Miért kínlódjak?
„Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,14-15.)
Saját frusztráltságunk nem tarthat minket, illetve a családunkat távol a szentmisétől. Igen, valóban nehéz zajos kisgyermekekkel misére menni. Ezt nem tagadjuk. A vasárnap reggelek nem könnyűek, de amikor gyermekeinket az Úrhoz visszük, a legnagyobb ajándékot adjuk nekik, amit csak adhatunk. Szülőként az a feladatunk, hogy Istenhez vezessük, és a hitre neveljük gyermekeinket. (KEK 2226) Az a feladatunk, hogy megtanítsuk őket imádkozni, és segítsünk nekik felismerni, hogy ők Isten gyermekei. A végső cél az, hogy gyermekeinket elvezessük az örök életre a mennyországban. Ez a szentmise látogatása nélkül lehetetlen.
Keresd a módját, hogyan tudnának a gyermekeid figyelni. Mielőtt elindultok a templomba, imádkozz a gyerekekkel, és kérd a Szentlelket, hogy segítse őket abban, hogy nyugodtan üljenek és csendben legyenek a mise alatt. Vigyél magaddal katolikus könyveket, amit csendben nézegethetnek. Ülj előre, lehet, hogy a gyerekek jobban viselkednek, ha látják, mi történik az oltárnál. Tartsd őket a karodban, és súgva mondd nekik, mi történik az egyes miserészekben. Mise után kérdezd őket az olvasmányról vagy a szentbeszédről. Adj apró jutalmat (nálunk jól bevált egy különleges pacsi aputól) annak, aki jól válaszol. A kérdéseket a gyerekek életkorához igazíthatod. Az is segíthet, ha otthon szentmisét játszotok.
Ez olyan áldozat, amely csodálatos gyümölcsöket hozhat. Látni fogod, ahogy gyermekeid Krisztussal való kapcsolata fejlődik, ha erőfeszítést teszel, hogy eljuss a misére.
„Kisgyermekek pásztora, ki szeretetben és igazságban vezeted őket a rögös úton; Krisztus, győzedelmes királyunk, a te nevedet énekeljük, és elhozzuk gyermekeinket, hogy dicséretedet zengjék.” (Szent Ambrus)
6. Nem szeretek misére járni.
Amikor ezt a mondatot olvasod, képzeletben ismételd el nyafogó hangon, és akár toppants is a lábaddal. „De én nem szeretek misére menni!” Ez a tipikus gyermeki viselkedés – nyafognak, amikor valamit nem szeretnek csinálni, hisztiznek, és végül nem hajlandók megtenni, amit kérsz tőlük. Nem élhetjük úgy az életünket, hogy hagyjuk, hogy az érzéseink és indulataink határozzák meg a cselekedeteinket, ahogy az a gyerekeknél van. Gondold el, mi történne, ha úgy döntenénk, hogy amit nem szeretünk, azt nem tesszük meg. „Nem tetszik az orvos diagnózisa”, „Nem szeretek diétázni”, „Nem szeretem kifizetni a számláimat”, „Nem szeretek iskolába járni”, „Nem szeretek korán kelni és dolgozni menni” stb. Ha ilyen szeszélyek uralnák az életünket, az teljes káoszhoz és zűrzavarhoz vezetne. Létfontosságú, hogy a túlélés érdekében olyasmit is megtegyünk, amit nem szeretünk. Érettnek kell lennünk, hogy rájöjjünk: az áldozatok és lemondások az élet alapvető részét képezik. Amikor kitartunk a nemszeretem tevékenységek során, lassan felismerjük a kemény munka és a fegyelem értékét, és az abban rejlő szépséget.
Ha azért nem megyünk misére, mert nem szeretjük, az életünk is lassan kaotikussá, rendetlenné válik. Ha részt veszünk a szentmisén, még ha nem is élvezzük, az végül hitünk mélyebb megismeréséhez vezet, és megadja azt a nyugalmat, ami az életünkhöz szükséges. Hogy miért? Mert a misén fogadhatjuk be legteljesebben Krisztust az oltáriszentségben. Soha nem vagyunk közelebb Urunkhoz, mint abban a pillanatban, amikor teste megjelenik a miénkben. Ez az ajándék sokkal többet ér, mint hogy jól érezzük magunkat, hogy jól szórakozzunk. Bármi legyen is, amit nem szeretsz a misében, az oltáriszentségben jelen lévő Krisztus iránti szeretet legyőzi azt.
„Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van a lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket magunktól nem ismernénk. A világ a Nap nélkül meg tudna lenni, de nem lehet meg a mise szentáldozata nélkül.” (Szt. Pio atya)
7. A biblia sehol nem írja elő, hogy misére kell mennem.
A Sola Scriptura, azaz ’a hit forrása egyedül a Szentírás’ a protestánsok nézete. Katolikusként hisszük, hogy hitünket és hitünk gyakorlását mind a Szentírás, mind pedig az egyházi hagyományok alakították. Ha nem méltányoljuk kellőképpen hagyományainkat, az súlyos hiba. A korai egyházatyák vallomásai és más dokumentumok világosan bizonyítják, hogy az első keresztény közösségek hogyan gyűltek össze, hogy meghallgassák az igét, és ünnepeljék az Eucharisztiát. Az írások is a mise mellett szólnak. Néhány példa:
„Gondolj a szombatra és szenteld meg.”(Kiv 20,8) „Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22, 19) Lukács evangéliumának 24. fejezetében olvashatjuk, mi történt az Emmauszba vezető úton. Olvasd újra ezt a részt és gondolkozz el rajta! Felismered benne a mise részeit?
8. A vasárnap az egyetlen szabadnapom
Ó, az a vasárnap. Hát nem mindnyájan arra várunk, hogy a dolgos munkahét után legyen egy nap, amikor csak heverészünk, és nem csinálunk semmit? Azt gondoljuk, hogy nyugalmat találunk, ha a kanapén pihenünk, filmet nézünk, elmegyünk egy bevásárlóközpontba, vagy a Pinterest oldalán ötleteket keresünk. Jézus azonban ezt mondja: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28) Az egyetlen mód arra, hogy igazi felüdülést és békességet találjunk, ha a szabadnapunkon egy órát együtt töltünk az Úrral. Ő feltölt minket, bátorít minket, és megerősít az előttünk álló hétre. Rájössz majd, hogy a mise után rengeteg időd maradt, hogy élvezd a vasárnapot. Ha még mindig úgy érzed, hogy nem mondasz le a szabadnapodon arról az egy óráról, sok olyan templom van, ahol szombat este hallgathatsz misét.
„… magadnak teremtettél minket, Urunk, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned.” – Hippói Szent Ágoston
„Amíg nem gyulladunk szenvedélyes szeretetre az Oltáriszentségben jelen lévő Urunk iránt, addig nem érünk el semmit.” Eymard Szent Péter-Julián
9. Nem értem, mit mond a pap.
A világon több mint 412.000 pap van. Mindegyikük egyedi, ami az intellektuális képességeiket, a beszédstílusukat és a kapcsolatépítő képességeiket illeti. Vannak hívek, akik abban az áldott helyzetben vannak, hogy a papjuk inspiráló szentbeszédeket tart, és arra készteti őket, hogy növekedjenek a hitben. Mások nehezebb helyzetben lehetnek, ahol a pap magasabb szinten beszél, mint ahogy azt megérthetnénk, vagy éppenséggel nem túl érdekes, amit mond. Függetlenül attól, hogy milyen a pap a templomunkban, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem a pap miatt megyünk misére. Azért megyünk misére, hogy az oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal legyünk. Az interneten sok hasznos oldal található, ahol elolvashatjuk az evangéliumot, illetve annak magyarázatát a mise előtt.
Mindenekelőtt légy türelmes a pappal. Keresd a módját, hogyan bátoríthatod hivatásában. Ő olyan ember, aki úgy döntött, hogy Isten dicsőségének szenteli az életét. Imádkozz, hogy a Szentlélek világosítsa meg és adjon ihletet minden papnak.
10. Majd akkor megyek, ha szükségét érzem. Ha kényszerítenek, akkor soha.
Ki mondhatja el magáról, hogy csak időnként éhes, és ezért csak akkor eszik, amikor szüksége van rá, amikor éppen alkalmas? Senki. A testünk erőteljesen jelez, hogy táplálékra van szüksége. Ez élet-halál kérdése, elkerülhetetlen. Ugyanez érvényes a spirituális éhségre is, amely lelkünk legmélyéről kiált. Lehetetlen, hogy ne érezzük Krisztus hiányát. Lehetetlen, hogy ne akarjuk a lelkünket is táplálni. Ha nem Istennel tápláljuk, akkor olyan evilági dolgokat keresünk, amelyek sohasem elégítenek ki. Tehát élet-halál kérdése: „Az embernek szüksége van valamire, kell valami mélyebb, ezt az éhséget a kenyér nem csillapítja, ezt az éhséget Isten végtelensége ülteti az emberek szívébe. Ezt az éhséget csak Ő csillapíthatja, aki ezt mondta: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,53-55) – Szent II. János Pál pápa
11. Bacilusok. Kézfogás. Nem bírom elviselni a fizikai érintést annyi embertől.
A szentmise csúcspontja, amikor a közösség teljes egységet, egy testet alkot. Itt minden egybeolvad. Test, lélek és szellem. Minden Krisztusban egyesül, aki a test feje. Amikor másokkal fizikai kontaktusba kerülünk, Krisztus képmását keressük bennük.
Hurtado atya mondta: „Krisztus áldozatával új faj született, egy olyan faj, amely a világ végezetéig Krisztus lesz a földön. Azok, akik Krisztust befogadják, Krisztussá válnak.” Mind egybegyűlünk, hogy Krisztus testét alkossuk, és ezt cselekedvén az Ő életét éljük, hogy véghezvigyük küldetését.
Ezek a gondolatok azonban nem segítenek, ha bacilus-fóbiás vagy. Ha nem akarsz kezet fogni testvéreiddel Krisztusban, vigyél magaddal kézfertőtlenítőt, melyet a béke jele után használhatsz. Gondolj arra, hogy ezt a kis áldozatot azért hozod, hogy az Úrral legyél, és hogy teljesen befogadhasd Őt az Eucharisztiában.
„Minden emberben Jézust látom. Azt mondom magamnak, ő az éhes Jézus, meg kell etetnem. Ő a beteg Jézus. Ez leprás, vagy üszkösödik; meg kell mosdatnom, el kell látnom. Szolgálok, mert szeretem Jézust.” – Teréz anya
12. Mindig megyek misére, de nem érzek magamban változást.
Kora tavasszal vigyáznunk kell, ha kimegyünk a szabadba. Nincs melegünk, ezért nem használunk napvédő krémet, bár süt a nap. Ha túl sokáig kint maradunk, leéghetünk. Nem érezzük a nap erejét, de az hatással van ránk. A nap megváltoztat minket, de ezt csak később vesszük észre.
Ugyanez igaz lehet a misére is. Talán nem érzékelsz változást az életedben. A gondjaid ugyanúgy ott vannak. A bűneiddel naponta meg kell küzdened. Mégis valahányszor a Fiú jelenlétében vagyunk, változunk. Hinnünk kell abban, hogy Isten dolgozik a szívünkben, még akkor is, ha még nem látjuk, mit is tesz.
„Ha magadhoz vetted Őt, dobogtassa meg szívedet, hódolj Neki, beszélj Neki a lelki életedről, lelkedben nézz fel Rá, hiszen a te boldogságodért van ott: üdvözöld, amilyen melegen csak tudod, és viselkedj úgy, hogy a cselekedeteid mindenkinek bizonyságot adjanak arra, hogy Ő jelen van.” – Szalézi Szent Ferenc
13. Leülök, letérdelek, felállok. Fogalmam sincs, éppen mit csinálok.
Nem jó érzés, amikor körülnéz az ember, és azt látja, hogy ő áll egyedül! Kínos mindig lemaradni másoktól. Ezeket a mozdulatokat a mise során azonban nem találomra végezzük. Minden mozdulat szándékos testhelyzet az imához. Nem csak az elménkkel imádkozunk, hanem az egész lényünkkel. Amikor ezeket a mozdulatokat megtesszük, az liturgikus és fizikai jel, szimbolikusan kifejezzük, hogy imádkozunk. Amikor felállunk, tiszteletet fejezünk ki az Isten Igéje iránt. Amikor letérdelünk, a legnagyobb tiszteletet fejezzük ki Krisztus iránt. Ez ugyanakkor jelzi az iránta való engedelmességünket és az alázatunkat is. A Hiszekegy során meghajlunk, hogy kimutassuk tiszteletünket a történelem legfontosabb eseménye iránt: amikor Isten emberré lett. Ezek a mozdulatok kifejezik, hogy miben hiszünk.
Annak, hogy megismerjük és biztonsággal érezzük a mise rendjét, egyetlen módja van: ha részt veszünk rajta! Ahogy mondják: gyakorlat teszi a mestert. A Római Misekönyv segíthet abban, hogy megismerjük a mise részeit. Ne hagyd, hogy egy ilyen jelentéktelen részlet visszatartson Isten hatalmának és nagyságának megtapasztalásától.
„Minden térd hajoljon meg Előtted, óh, hatalmas Istenem, aki alázatosan jelen vagy a Szent Ostyában. Minden szív szeressen Téged. Minden lélek imádjon Téged, és mind Neked szolgáljanak!” Alacoque Szent Margit Mária
14. Csak az öregek járnak misére.
Amikor megérkezel a misére, körülnézel, és a nagyszüleid barátait látod. Az azonban sztereotípia, hogy a padokban csak apró öregasszonyok ülnek. Valószínűleg nem találkozol a reggel 8 órai misén fiatal felnőttekkel, de ők is aktívak hitükben. Nézz utána, és sok olyan közösséget találsz, amelyet fiatalok alapítottak a hit hevében. Amikor igazán szomorú és magányos vagy, nézd meg az interneten az „Ifjúsági világtalálkozó” képeit. Elképedsz majd a fiatal katolikusok nagy számán, akik minden évben elzarándokolnak erre az eseményre.
Ha olyan környéken élsz, ahol a templomba járók többsége idős, fogadd meg Ferenc pápa tanácsát: „Ne teherként tekints rájuk, ők – ahogy a biblia írja – a bölcsesség tárháza.” „Ne utasítsd el a bölcsek szavait, inkább kapva kapj a mondásaikon, mivelhogy belőlük sok tudást meríthetsz, úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz. Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni.” (Sir 8, 8-9)
Az egyház mindig hálával és szeretettel fordult az idősek felé, éreztette velük, hogy fontosak, és hogy a közösséghez tartoznak. Sokat tanulhatunk az idősebbek tapasztalataiból és életéből. Értékeljük, és megtiszteljük őket, ha a Szentmisére velük együtt megyünk, akik Krisztusban fivéreink és nővéreink.
15. Nem bírok sokáig olyan komolyan viselkedni.
Manapság nagyon jellemző, hogy túl sokáig nem tudjuk fenntartani a figyelmünket. A tv és az Internet paradicsom azok számára, akik szeretik az újdonságot és a klikkelést. Ha valami nem köt le bennünket, máris átkapcsolunk. Ezzel az a gond, hogy minden a szórakozás körül forog. Ezzel a fajta „gyorsétellel” azonban sosem lakunk jól! A szentmisén pont az ellenkezőjét kell tennünk: ha a szentmise nem köti le a figyelmünket, akkor NEKÜNK kell változnunk. Nem vitás, ez kihívást jelenthet, de ott, és csak ott találhatjuk meg azt a teljességet, amire vágyunk.
catholic-link.org
fordította: Eiben Ingeborg
közzétéve: 2023. március 25.
forrás: hirtv.hu/hirtvkulfold/ferenc-papa-elarulta-mikor-fog-lemondani-2564669
