Egy belga városban, az Úr 1604. évében élt kettő fiatal, aki feladta addigi életét, kicsapongó életre adván fejüket a tanulmányaik folytatása helyett.
Az egyik éjszakát egy ördögi nő házában töltötték el. Viszont kettejük közül az egyikük, Richard, csak rövid ideig tartózkodott ott, mielőtt aznap hazatért. Miközben lefekvéshez készülődött, eszébe jutott, hogy aznap még egyetlen Üdvözlégy imát sem mondott el, pedig erre minden nap sor kerített. Nagyon fáradt volt, és valamelyest még hajlott is rá, hogy aznap ne kerítsen sort az ima elmondására. Ennek ellenére erőt vett magán, és félig aludva, meglehetősen közönyösen elmondta ezt a három imát. Ezt követően lefeküdt és álomba merült. A Szűzanya, aki mindenkihez elnéző és irgalmas, menedéket adott ennek az ifjúnak.
Az álomba merült ifjút egy ajtaján hallatszó durva kopogás ébresztette fel. Az ajtó zárva volt ugyan, de egy jelentősen deformáltnak kinéző fiatalember mégis keresztül tudott a zárt ajtón hatolni.
Az alak megállt Richárd előtt.
– Ki vagy Te? – kérdezte Richard rémülten ordítva.
– Nem tudod, hogy ki vagyok? – kérdezett vissza az alak.
– De, persze, most már tudom. – mondta Richard, majd folytatta – „De hogy változtál ennyire meg, hogy az Ördög minden jellegzetességét magadra öltötted?”
– Jaj! Boldogtalan teremtmény vagyok, – monda az a barátjának és így folytatta – „elkárhoztam! Amikor kiléptem a bűnnek házából jött az ördög és elragadott engem. A holtestem kint fekszik az utcán, de a lelkem már a pokolban van. Tudnod kell, hogy Rád is hasonló sors várt volna, de a Szent Szűz megkímélt Téged a három elmondott Üdvözlégy formájában kifejezett hódolat miatt. Ha nem vagy bolond, megszívleled azt a figyelmeztetést, amelyet Istennek szent anyja küldött Neked!
Ezt követően kigombolta a köpönyegét, hogy megmutassa a lángokat és kígyókat, amik gyötörték, majd eltűnt.
Ezt látva Richard könnyekben tört ki és zokogni kezdett, és térdre borulva mondott köszönetet Szűz Máriának, a megmentőjének. Azon gondolkozott, hogyan tudná megváltoztatni az életét, amikor a ferences rendi kolostor reggeli harangojai megszólaltak.
– Ez az! – mondta – Isten vezeklésre hív engem!
Azonnal elment a kolostorba, és kérte az atyákat, hogy oldozzák fel őt. Ismerve megátalkodott gonosz életvitelét, az atyák nem igazán akarták feloldozni. De keserves sírások közepette Richard elmondott mindent, ami történt. És amikor két atyát elküldtek abba a bizonyos utcába, megtalálták a megfojtott holttestet.
Ettől a naptól kezdve Richard példamutató életet élt, végül még Indiába és Japánba is eljutott, ahol hirdette Isten örömhírét. Abban a boldogságban is részesült, hogy életét adhatta Jézusért, amikor élve égették el keresztény hite miatt Nagaszaki városában, 1622. szeptember 10-én.
Három elmondott Üdvözlégy imádság mentett meg valakit a majom-szerű démontól
A XV. század kezdetén Nápoly városában egy előkelő úriember elkezdett igazat adni a Katolikus Egyházat kritizáló, akkor korszerűnek számító véleményeknek. Nem sokra rá felhagyott hite gyakorlásával, amely botrányt keltett a hivők között, nevetségessé tette azok előtt, akik gyakran járultak a szentségekhez, és rendszeresen elmondták a jámbor imákat. A hittől való elfordulása ellenére sikeres életet élt; bár ez nem ritka eset a világban.
Ez az ember híres volt a világra szóló fényes ünnepélyeiről és partijairól, amelyeknek többnyire fényűző palotája adott otthont. Különösen felkeltette az eberek figyelmét szokatlanul alacsony szolgája, aki ezeket az előkelő vendégeit kiszolgálta ki. A szolga tetszetős vörös bársony ruhát, mellényt, arany fülbevalót hordott, és kifogástalan eleganciával szolgálta fel a különféle ételeket. Gyakran mutatott be bájos akrobatikus számokat, amelyekben egy vigyorgó kis majom lépett fel!
A fényűző partik szóbeszéd tárgyai lettek a városban, és több olyan asszony is elfogadta a meghívást rájuk, akik a férjükkel együtt otthon imádkoztak. Annak ellenére elfogadták a meghívást, hogy köztudott volt a házigazda szabadgondolkodású beállítottsága.
Mégis elmentek, hogy láthassák a különleges majmos műsort. Rövidesen a pletykák eljutottak a szent életviteléről és erényeiről híres helyi plébános fülébe is.
De az atya ahelyett, hogy kimaradt volna a partikról szóló beszélgetésekből, vagy figyelmeztette volna a híveket, hogy ne vegyenek részt egy olyan ember partiján, aki kritizálja az egyházat, inkább kért egy meghívót a következő összejövetelre, hogy megtudja, hogy mi is igaz az elhangzottakból.
A házigazda kezdetben ellenállt a kérésnek, mert szerinte egy ostoba, savanyú embernek semmi keresnivalója sincs nála. Végül a vendéglátón mégis úrrá lett a büszkeség, és be akarta mutatni az általa csodált kis négylábú mutatványosának előadását és bohóckodását a hiszékenynek tűnő pap számára.
Elérkezett az esemény estéje, és a pap csöngetett a palota bronz ajtajának kapujánál, ahol kicsivel később már kezdetét is vette az aznapi fesztivál. A pap egyedül várt a palota halljában, mire a vidám házigazda észlelte megérkezését és elébe ment:
– A csodák sosem érnek véget! Ez valóságosan a csodák palotája! – fogadta a házigazda vendégét.
– Igen, én is így halottam, – válaszolta az atya, majd folytatta – és őszintén meg kell, hogy mondjam, hogy igencsak érdekel az embert szolgáló majom elképesztő műsora!
A házigazda azonnal az erre használt kis ezüst csengettyűjéhez nyúlt, hogy magához hívja a majmot gondozó komornyikot. De a majom, aki még pillanatokkal korábban is az egybegyűlt hölgyeket szórakoztatta előadásával, hirtelen eltűnt. A megdöbbent háziúr csodálkozva kapkodta a fejét. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a csengetésére nem kapott választ.
Az atya viszont nem tágított: kifejezetten azért jött, hogy ezt a furcsa előadást megnézze, nem akart kimaradni az élményből. A házigazda újra csöngetett. Ismét válasz nélkül maradt. Úgy tűnt, hogy a majom eltűnt, mint a kámfor. Átkutatták a házat, míg végül a teremtmény nyomára akadtak: bársony ruhájában leltek rá a remegő lényre, a házigazda ágya alatt. Kihúzták az ágy alól, de a lény remegve próbált menekülni az atya elől.
– Most viszont – parancsolta az atya a majomnak – megparancsolom Neked a Mindenható Atya nevében, aki az egyetlen Isten három személyben, hogy elmond mesterednek, hogy ki is vagy valójában és mi a célod ebben a házban!
A dühös, és még mindig reszkető majom kénytelen volt engedelmeskedni, és ezeket a szavakat makogta megdöbbent mesterének:
– Én nem egy átlagos szörnyeteg vagyok. A Pokolból származó démon vagyok, majom képébe bújva, és minden hívásodnak és kérésednek engedelmeskedem. De minden éjjel arra vágyok az ágyad alatt, hogy elhagyd azt a számomra rettenetes szokásodat, amire édesanyád tanított, azaz, hogy elalvás előtt elmondasz a három Üdvözlégy imát. Ebben az esetben és csak ebben az esetben engedélyem van arra, hogy megfojtsalak álmodban, elragadjam a lelkedet, és az örök olthatatlan tűzbe dobjam!
Ezen szavak elhangzása után a reszkető majom eltűnt a színről. A házigazda arrogáns stílusa, fennhéjázó modora a majommal együtt tűnt el. Hamuszürkén és remegve fordult a paphoz.
– Óh, te szerencsés gyermekem – mondta neki a szent pap – szerencsére valójában soha nem hagytál fel a Kegyelem Anyjának elmondott imákkal. Ő még a legmegátalkodottabbakat sem hagyja magára, ha azok a segítségét kérik.
E mondat elmondása után meghallgatta a vendéglátójának gyónását, aki nemsokára a hit példaképe lett a városban.
Kifejezetten a Szűz Mária iránt tanúsított odaadó tisztelete révén vált ő ismertté.
