„…a magyar nemzet kiömlő vére Istenhez kiált…”

1956. november negyedikén, vasárnap hajnalban megindultak a szovjet csapatok Magyarország fővárosa ellen, hogy megdöntsék a magyar kormányt, s vérbe fojtsák a magyar nép szabadságharcát. November negyedike – nemzeti gyásznap. Ezen a napon azokra emlékezünk, akik életüket adták hazájuk szabadságáért.


A szovjet inváziót világszerte elítélték, a világ számos nagyvárosában tömegek vonultak az utcákra, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a leigázott magyar néppel. A Vatikán sem hallgatott. XII. Piusz pápa Datis nuperrime kezdetű, 1956. november ötödikén kibocsátott enciklikája nemcsak elítélte a szovjet beavatkozást, hanem fölhívta a világ keresztényeit: imádkozzanak a meggyilkoltak lelki üdvéért. Az elkövetkező napokban Olaszország több városában mutattak be engesztelő szentmiseáldozatot. Milánó érseke, Giovanni Battista Montini például – aki néhány év múltán VI. Pál néven lett az Egyház feje – 1956. november kilencedikére, péntekre, imanapot hirdetett, s az esti körmenetben jelképesen magára vette a letiport Magyarország keresztjét.

XII. Piusz pápa rövid enciklikáját teljes terjedelmében közöljük.

TISZTELETREMÉLTÓ TESTVÉREINKHEZ, A PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS MÁS HELYI ORDINÁRIUSOKHOZ, AKIK BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN VANNAK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL: AZ IGEN GYÁSZOS MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK MEGSIRATÁSA ÉS ELÍTÉLÉSE.

TISZTELETREMÉLTÓ TESTVÉREK, ÜDVÖZLET ÉS APOSTOLI ÁLDÁS.

Nemrég kiadott enciklikánkban, amelyet hozzátok, a katolikus világ szent pásztoraihoz intéztünk, annak a reményünknek adtunk hangot, hogy végre Magyarország igen nemes népe számára is az igazságosságra és a szabadságra épülő béke új hajnala ragyogott fel, mivel úgy tűnt, hogy a dolgok ebben az országban jobbra fordulnak.

Ám igen mély szomorúsággal töltötték el lelkünket a később érkezett hírek: hogy ugyanis a magyarok különféle városait és falvait ismét a jogos szabadságra tiszta szívükből vágyó polgárok vére áztatja; hogy amely hazai intézmények működése helyreállt, azokat az erőszak ismét felforgatta és eltörölte; és hogy a vérző népet idegen fegyverek hajtják újra a szolgaságba.

Nem tudjuk magunkat visszatartani attól, hogy ezeket a gyászos eseményeket, amelyek nemcsak minden katolikus embert, hanem minden civilizált népet is szomorúsággal és felháborodással töltenek el, hivatástudatunk parancsszavára meg ne sirassuk és el ne ítéljük. Azoknak, akiknek parancsszavára e szörnyű gaztetteket elkövették, be kell látniuk végre, hogy a népek jogos szabadságát nem lehet vérontással elfojtani.

Mi pedig, akik mindenki iránt atyai lélekkel viseltetünk, ünnepélyesen kijelentjük, hogy soha nem engedhető meg semmilyen erőszak, semmilyen öldöklés, amelyet bármely fél jogtalanul alkalmaz, és minden népet és társadalmi osztályt olyan békére buzdítunk, amely az igazságosságra, a szabadságra, a szeretetre épül és ezekben növekszik.

Amit pedig „az Úr Káinnak mondott: [….] »Fivéred vére hozzám kiált a földről«”, ma is igaz; s éppen ezért a magyar nemzet kiömlő vére Istenhez kiált, aki – igazságos bíró lévén – ha a magánszemélyeket bűneik miatt csak haláluk után bünteti is meg, az olyan népek vezetőit, amelyek jogtalanul támadnak másokra, a történelem tanúsága szerint államaikkal együtt időnként már ebben a halandó életben is sújtja.

Indítsa meg tehát, könyörgünk alázatos hangon, irgalmas Megváltónk mindazok szívét, akiknek döntésétől a dolgok kimenetele függ, hogy végre befejeződjék a jogtalanság, megszűnjék minden erőszak, s az összes nép egymással megbékélve kellemes nyugalomban és helyes rendben éljen.

Ugyanakkor viszont, különösen azok számára, akiket ebben a gyászos helyzetben szerencsétlenül meggyilkoltak, az örök világosságot és az Égben való örökös nyugalmat kérjük az irgalmas Istentől; és azt kívánjuk, hogy minden keresztény ebből a célból is csatlakozzék hozzánk a könyörgésben.

Ezeket közölvén veletek, Tiszteletreméltó Testvérek, mind nektek mindnyájatoknak és nyájaitoknak, mind pedig név szerint az igen kedves magyar nemzetnek kiáradó szeretettel adjuk apostoli áldásunkat, mint a mennyei ajándékok kieszközlőjét és atyai jóindulatunk tanújelét.

Kelt Rómában, Szent Péternél, november 5-én, az 1956. évben, pápaságunk tizennyolcadik évében.

XII. PIUSZ PÁPA

A mai nemzeti gyásznapon, 2024. november negyedikén az 1956-os szabadságharc áldozataira emlékezünk. Azokra, akik a harcokban vesztették életüket, s azokra is, akik a szabadságharc leverését követő megtorlásnak estek áldozatul. Imádkozzunk értük.
Lux aeterna luceat eis, Domine!




szerző: Szalay László
fotó: szeretgom.hu
forrás: katolikus.ma/a-magyar-nemzet-kiomlo-vere-istenhez-kialt/katolikus.ma/a-magyar-nemzet-kiomlo-vere-istenhez-kialt/