A Szent Hét

1. Miért nevezik nagyböjt utolsó hetét Szent Hétnek is?

A válasz így hangzik:

Szent Hétnek is nevezzük, mert alatta azon legnagyobb titkok emlékezetét ünnepeljük, melyeket Jézus Krisztus megváltásunkért véghezvitt.

– Hiszen Jézus üdvöthozó szenvedése és keresztje által váltott meg bennünket, és pont ezeket a titkokat ünnepeljük a Szent Hét alatt.


Virágvasárnap — Jézus bevonulása Jeruzsálembe

2. A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik, és mely titkokra emlékezünk
ezen a napon?

Virágvasárnap arra gondolunk, hogy Jézus Krisztus hat nappal szenvedése előtt dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe.
Erről Szent János számol be nekünk Evangéliumának 12. fejezetében: „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból.

Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje és így köszöntötték: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya! Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár hátán.” (Jn 12,1/12-15)
De miért akart Jézus Krisztus szenvedése előtt dicsőségesen bevonulni Jeruzsálembe?

Jézus Krisztus szenvedése előtt, ahogy ez meg volt jövendölve, dicsőségesen akart bevonulni Jeruzsálembe, mert:

1.) hogy bátorítsa tanítványait, miközben ily módon világosan bizonyítékát adta annak, hogy szenvedését önként vállalta magára;
2.) hogy tanítson bennünket, hogy halálával az ördög, a világ és a test felett győzedelmeskedni fog, és hogy meg fogja nyitni nekünk a mennyet.

– „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” (Jn 10,17-18)
Jézus nem egy szegény, elnyomott ember, akinek akaratlanul, sőt kelletlenül kell valamit elszenvednie, hanem Ő a glória királya, aki teljes, szabad akaratából lép rá királyi keresztútjára, ahogy az Atya a mennyben ezt a számára kijelölte, hogy a keresztről győzedelmeskedjen és a mennybe vezető utat megint megnyissa.

„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43) Ezért van a pálmaszentelés ünnepélyes szertartása, a körmenet és a templomba való bevonulás.
3. A Nagyhét következő fontos napjai a Nagycsütörtök, a Nagypéntek
és a Nagyszombat.

Nagycsütörtökön az Eucharisztia legszentebb szentségének a megalapítását ünnepeljük,

Nagypénteken a Megváltó szenvedésére és halálára emlékezünk,

Nagyszombaton Jézus Krisztus sírbatételét tiszteljük és a pokol tornácára való leszállását;

A Glória után kezdjük a dicsőséges feltámadása előtti tiszteletet.

– „Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett, … harmadnapon halottaiból feltámadott…” Hitünk ezen központi igazságai, melyekre e napokban gondolunk, mind előrevetítődnek és benne foglaltaknak az Oltáriszentség és a szentmiseáldozat titkában, melynek megalapítását Nagycsütörtökön ünnepeljük.
Mit kell tennünk, hogy a Nagyhetet az Egyház lelkületében töltsük el?
Három dolgot kell tennünk:

1.) a böjtöléssel nagyobb belső összeszedettséget és buzgóbb imádságot kell összekapcsolnunk;
2.) töredelmes lélekkel folytonosan Jézus Krisztus szenvedésére kell tekintenünk;
3.) ugyanilyen lélekkel, ha erre lehetőségünk van, kell részt vegyünk a szentmisén.”

Az első két pontra akkor is és különösen akkor kell figyelmeznünk, ha valamilyen okból gátolva vagyunk abban, hogy a Szent Hét liturgiáin részt vegyünk.
4. A Virágvasárnap a nevét az ezen a napon tartott körmenet után kapta, melyen a hívek olaj- és pálmaágakat tartanak a kezükben.

Ez azért történik, hogy Jézus Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékezzünk, amikor a tömeg kezében pálmaágakkal ment az Úr elébe. Ez Krisztus-Király diadala, ami nem ér véget Jeruzsálemben, hanem felvezet a mennyei paradicsomig. A körmenet visszatértekor ezért üt a keresztvivő háromszor a templom kapujára, hogy az megnyíljon. Ez azért történik, hogy „szimbolizálja, hogy a mennyország Ádám bűne miatt zárva volt, és hogy Jézus Krisztus halálával kiérdemelte számunkra a mennyországba való bejutást”.
„Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen, Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.” (Zsolt 23,7-10)

Ezt hirdeti a váltakozó ének, amit a bezárt templom kapujában énekelnek: „Gloria, laus et honor tibi sit, Rex Christe, Redemptor. – Dicséret és tisztelet és öröm neked, Krisztus, Király, Megváltó.”
Kik voltak azok, akik Jézus Krisztus elé mentek, amikor diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe?

Amikor Jézus Krisztus diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe, az egyszerű nép és a gyermekek mentek eléje, nem pedig a város nagyjai; így rendelte ezt Isten, hogy megmutassa nekünk, hogy a gőg méltatlanná tette ezeket arra, hogy Urunk diadalában részt vegyenek, mert Ő a szív együgyűségét, az alázatot és az ártatlanságot szereti.

– Urunk élete végén nem volt másképp, mint élete kezdetén, amikor Jeruzsálem város nagyjai szintén nem találták meg az utat Betlehembe.

5. Nagycsütörtökön utoljára kondulnak meg a harangok, és hangjuk Nagyszombatig nem szólal meg.

Nagycsütörtöktől Nagyszombatig elnémulnak a harangok [az orgonával és az oltárcsengőkkel együtt]. Megváltónk szenvedése és halála felett érzett nagy gyászunk jeléül. Ezen idő alatt fakereplők lépnek a helyükbe.
A Nagycsütörtök további szokásai: egy nagy konszekrált ostya [a római rítusban két, a miénkében három nagy ostyát konszekrálnak ezen a napon] megőrzése [egyet a miséhez, a másodikat a nagypénteki liturgiához, a harmadikat szentsír számára, e két utóbbit a pap az áldozás után egy üres kehelybe teszi el, pallával és paténával befedi és fehér selyemlepellel leköti], valamint az oltárfosztás és a lábmosás.
Miért tesznek el megőrzésre Nagycsütörtökön egy nagy konszekrált ostyát?

Ez azért történik:

1.) hogy az Eucharisztia szentségét megalapításának napján különös hódolat illethesse;
2.) hogy a Nagypéntek liturgiáját meg lehessen ünnepelni, mely napon a pap nem végzi el az átváltoztatást.
Az 1955-ös Bugnini-reformig Nagypénteken nem csak „Urunk szenvedésének és halálának liturgiáját” ünnepelték egy istentiszteleti ünnep és áldoztatás formájában, hanem igazi misét, jóllehet egy előre konszekrált ostyával, egy „missa praesanctificatorum”, melyen egyedül a celebráló pap áldozott.

Ezzel a Nagycsütörtök és Nagypéntek, a szentmiseáldozat és a keresztáldozat közötti bensőséges kapcsolat világosan kifejezésre jutott. Ez a nagy ostya, amivel Nagypénteken a celebráló pap megáldozott, ugyanaz volt, mint amit Nagycsütörtökön tiszteltek és imádtak.
Miért végeznek Nagycsütörtökön lábmosást?

Erre azért kerül sor, hogy
1.) a megalázkodás azon aktusára emlékezzenek, amivel Jézus Krisztus leereszkedett, hogy apostolainak a lábát megmossa;
2.) mert Ő maga figyelmeztette apostolait és bennük a híveket, hogy kövessék példáját;
3.) hogy megtanítson bennünket arra, hogy szívünket minden szeplőtől tisztítsuk meg, és másokkal szemben a szeretet és a keresztény alázat kötelességeit gyakoroljuk.
Ha csak a Megváltó ezen példaadásában rejlő tant hűségesebben követték volna, nem kellene ma azon keserű állapotok miatt szomorkodnunk, melyektől a katolikusok a „zsinati egyház” miatt szenvednek, ami a gőg, a hatalommal való visszaélés, a kihűlt szeretet következménye.
A korábbi, katolikus időkben, még az ú. n. Bugnini-reform előtt, a Nagyhét liturgiái, köztük a Nagycsütörtöki is, reggel zajlottak. Ez alkalmat adott a híveknek, hogy Nagycsütörtök délutánján és estéjén meglátogathassák és imádhassák a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. Ehhez a hívek „nyilvános körmenetekben vagy egyenként több templomba mentek el a Legméltóságosabb Oltáriszentség meglátogatására”. Ez „azon fájdalmakra való emlékezés miatt történt, amiket Jézus Krisztusnak több helyen, az Olajfák hegyén, Kaifás, Pilátus és Heródes házaiban és a Kálváriahegyen kellett elszenvednie”.

A katekizmus kioktat bennünket arról, hogy milyen lélekkel kell ezeket a látogatásokat elvégeznünk:

Nagycsütörtökön nem szabad kíváncsiságból, megszokásból vagy szórakozásból látogatni ezeket a helyeket, hanem bűneink feletti őszinte töredelemmel, mert ezek okozták Megváltónk szenvedéseit és halálát, és az Ő szenvedéseivel való együttérzés igaz lelkületével, mialatt a különböző szenvedésein elmélkedünk, például az első látogatásnál az Olajfák hegyén való szenvedéseire, a másodiknál a Pilátus törvényházánál átélt szenvedéseire és így tovább a többinél.
Sajnos ezt a szép és üdvös szokást ma már aligha lehet betartani, nem csak a Bugnini-reformok miatt, hanem azért sem, mert már alig lehet olyan templomot találni, melyben Nagycsütörtökön a valódi Üdvözítőt lehetne imádni.
6. A Nagypéntek különleges szertartásai a nagy könyörgések és a
kereszt előtti hódolat.

Miért könyörög az Egyház Nagypénteken az Úrhoz különös módon minden emberért, a pogányokért és a zsidókért is?

Az Egyház Nagypénteken azért könyörög különös módon minden emberért, hogy megmutassa, hogy Krisztus minden emberért meghalt, és szenvedésének gyümölcseit mindenkinek az üdvéért kikönyörögte.
Olyan végtelenül kár minden csepp vérért, amit az Üdvözítő hiába öntött ki. Minden emberért elégtételt adott a keresztfán, de sajnos nem mindenki akarja megváltását elfogadni. Ezért az Egyháznak pont Nagypénteken az a vágya, hogy lehetőleg sok lélek kapja meg a megváltás gyümölcseit.
Miért tiszteljük Nagypénteken ünnepélyesen a keresztet?

Ez azért történik, mert ezen a napon lett szegezték Jézus Krisztust a keresztre, és ott halt meg, és ezáltal vérével megszentelte.

De hiszen az imádat egyedül Istent illeti; miért imádjuk akkor a keresztet? Nem istenkáromlás egy ilyen kínzóeszközt még imádni is?

Az imádat egyedül Istent illeti; ha azonban a keresztet imádjuk, akkor ez az imádat Jézus Krisztusra vonatkozik, aki a kereszten meghalt.

Montfort Grignion Szent Lajos „Az örök bölcsesség szeretete” című könyvecskéjében a keresztet mint Isten bölcsességének megtestesülését magasztalja. Utal arra, hogy Jézus Krisztus bizonyos értelemben a keresztet jegyeséül választotta: „Krisztus és a kereszt között feloldhatatlan, örök kapcsolat van. Soha sincs kereszt Jézus nélkül, és Jézus kereszt nélkül.

Halála által a kereszt gyalázatát olyan dicsőségessé, szegénységét és csupaszságot olyan gazdaggá, fájdalmát olyan kellemessé és keménységét olyan vonzóvá tette, hogy az az angyalok és emberek számára imádni valóvá lett. És Jézus Krisztus úgy rendelte, hogy összes alattvalója imádja Őt és keresztjét.

Ő [az emberré lett bölcsesség] nem akarja, hogy az imádat tisztessége, legyen bár relatív, egy másik teremtmény felé irányuló is, legyen az bármilyen magasztos, mint például legszentebb Anyja, mást illesse. Ez a nagy tisztelet csak az Ő szeretett keresztjének van fenntartva és egyedül annak jár ki.

Az Utolsó Ítélet nagy napján minden, a szentek legdrágább relikviái előtti tisztelet megszűnik. Mindazonáltal a szeráfoknak és a keruboknak meg fogja parancsolni, hogy a valódi kereszt minden darabkáját gyűjtsék össze a világ minden tájáról, és a szeretetreméltó Megváltó mindenhatósága mind ezen a kis darabkákat úgy fogja összeilleszteni, hogy csak egy keresztet tegyenek ki, mégpedig ugyanazt a keresztet, amin az emberré lett Bölcsesség meghalt.

Az angyalok ünnepi énekei mellett ezt a keresztet fogják dicsőségben körülhordozni. Ugyanez a kereszt fog a legragyogóbb felhőn, mely megjelenik, a világ Bírája előtt haladni, és a kereszt által fogja Ő a világot megítélni.

Milyen jól fogjuk magunkat akkor érezni, ha földi életünkben a kereszt imádóihoz és barátaihoz tartoztunk! „Mily nagy lesz akkor a kereszt barátainak öröme, ha ezt meglátják!” „Szent Kereszt, légy üdvözölve!” „És milyen borzalmas lesz ezzel szemben ellenségeinek a kétségbeesése, akik a villámokat szóró kereszt látványát nem bírják majd elviselni, és ezért a hegyekhez kiáltanak: Szakadjatok ránk! És a pokolhoz: Nyeljetek el bennünket!”
7. Nagyszombat szertartásai közül a húsvéti gyertya és a keresztvíz megszentelése az, amit különös áhítattal kell szemlélnünk.

Mit szimbolizál a húsvéti gyertya?

A húsvéti gyertya azt a ragyogást és gyönyörűséget szimbolizálja, amit a feltámadt Krisztus a világnak hozott.
Nagyszombaton Jeruzsálemben minden évben csoda történik a Szent Sírnál: A sír padjából, melyen Jézus legszentebb holtteste feküdt és ahonnan Ő feltámadt, egy szent fény száll fel, melyen Jeruzsálem pátriárkája meggyújt egy gyertyát, hogy kivigye. Ez a fény villámgyorsan szétterjed az egész sírtemplomban és még azon is túl.
Miért szentelik meg a keresztvizet Nagyszombaton?

A keresztvizet azért szentelik meg Nagyszombaton, mert a régi időkben ezen a napon, ugyanúgy, ahogy Pünkösd vigíliáján is, ünnepélyesen osztották ki a keresztség szentségét.

Hiszen a keresztség teszi valósággá bennünk a húsvéti titkot. Meghaltunk a bűnnek, hogy ezentúl Krisztussal éljünk.

Mit kell tehát tennünk, miközben a keresztvizet szenteli a pap?

Miközben a keresztvíz megszentelése zajlik, hálát kell adnunk az Úrnak, hogy hagyott bennünket megkeresztelni, és meg kell újítanunk azt az ígéretet, amit akkor tettünk [vagyis keresztszülőink tettek nevünkben]. Akkor ellene mondtunk a Sátánnak és minden csatlósának, és az Üdvözítőnek hűséget fogadtunk a hitben való engedelmes élettel.

Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek! (Róm 6,11-13)

Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. (Kol 3,1-3)


Írta: P. Bernhard Zaby
www.antimodernist.org/am – 2015. március 29.közzétéve: 2023. március 30.
forrás: katolikus-honlap.hu/1501/szenthet.htm