A félhold árnyékában, avagy Karácsony 2017...


Stoffán György

Karácsonyi készülődés – harsogja ezekben a hetekben a média, és minden szemét odakerül a karácsonyfa alá, amit a kereskedők kínálnak. Nem áll másból a karácsonyi készülődés, mint a pénzköltésből, az úgynevezett ajándékozásból, a „rongyrázásból”... ki mennyit költ, és mi minden kap akkor este… karácsonyeste... Szenteste.


Ám, felmerül a kérdés: Szent-e még ez az este a 21. század 17. évében? Milyen is ma valójában ez az ünnep? Mivé süllyedt a szeretet ünnepe mára? S hányan élik meg és érzik át azt a bensőséges ünnepi hangulatot, amely nem csak a megterített asztalból, a kicsomagolt ajándékokból áll, hanem valami egészen másból: a Stille nacht valóságából, a Mennyből jövő, és örömhírt hozó Angyal megjelenéséből, a pásztorok ujjongásából, a jelt adó csillag fényéből, a jászol szentségéből, amely jászolban kitárt karokkal és mosolyogva várja a Kisded a felé áradó szeretetet, s hallgatja a pásztorok és az angyalok közös énekét, muzsikáját: „Adeste, fideles, Laeti triumphantes, Venite, venite in Bethlehem!...”

Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy a szeretet valódi ünnepét felváltja egy őrölt és elfajzott, a keresztény értékeket és az ünnep Jézus születésére emlékező valóságát Európában egyre több helyütt tiltó ámokfutás. Betiltották a köztéri betlehemek állítását, a karácsonyfát, a „karácsony” elnevezést, s kitaláltak helyette mindenféle ostoba jelzőt, nevet, tartalom nélküli vásárokat, s eltörölték a kedves, és lelket melengető karácsonyi dalocskák nyilvános éneklését, azok hangszórókon keresztüli megszólaltatását az áruházakban, karácsonyi vásárokon.

Miért? Kik? Azért és azok, akiknek soha nem volt ünnep ez a csodát hozó csendes éj. Akiknek a szívét nem érintette meg soha az Oh du fröliche, az Oh Tannenbaum, az Ihr Kinderlein Kommet... és mert nem értették soha mi a szeretet, mi a haza, mi a kereszténység lényege. Most a keresztény Európát is el akarják pusztítani, arra nem gondolva, hogy önmagukat is elpusztítják.

Hiszen azokat, akikkel e lélektelen ószövetségi szellemiségű európai vezetők elárasztani szándékoznak mindent, ami a keresztény Európát jelenti, csupán egy cél vezeti: ölni, lerombolni, megszerezni. A keresztény embernek nincs is igazán kapaszkodója, mert a katolikus egyház saját külső veszélyeztetettségén kívül, egy belső tragédiával is szembe kell, hogy nézzen: A szakadás drámája, az intézményrendszer megsemmisülése, az emberek megingása hitükben és a vezetésnélküliség réme jelent meg a Vatikán falain belül is, mert egy hóbortos, demens, öreg, kommunista elveket valló, a liberálisok által megbízott végrehajtó került Péter székébe, aki már a Miatyánkot is korrigálni akarja. Azt az imát, amelyre maga Jézus tanította az emberiséget.

Mindez azonban csupán eredmény. Nem ma kezdődött és hirtelen eszkalálódott háború Isten és a kereszténység ellen, hanem egy évszázad és milliónyi ostoba civil politikus és egyházi személy átkozott és sátáni tevékenységének az eredménye. A máig, egekig dicsért II. Vatikáni Zsinat mindent modernizáló esztelensége, a papok hitetlensége, a civilek szabadosság felé hajlása, a kényelem, a jólét, a teológusok által félremagyarázott hitigazságok és a liberalizmus sátánizmusa az, ami idevezetett. És ma sem halljuk egyetlen egyházi személytől sem a legfőbb tanácsot (a talán egyetlen gyógyírt arra, amit történik és történni fog a világban): — A bűnbánatra való felszólítást! Csak a kegyelemről, az isteni megbocsájtásról, a parancsok kikerülésének lehetőségéről hallunk üres és ostoba szólamokat... tanítóhivatali állásfoglalásokat. Ez pedig kevés... mert nyakunkon a félhold véres árnyéka, a kereszténység betiltása és a végső pusztulás.

Talán mi, itt a Kárpátok gyűrűjében még szabadon ünnepelhetünk, valóban örömmel zenghetjük a „Fel nagy örömre”-t a „Pásztorok, pásztorok”-at vagy a „Mennyből az angyal”-t. Ám elfelejtenünk nem szabad egy pillanatra sem, hogy hazánkban, a Kárpát-medencében a sokféle és sokféleképpen beszélő, magyargyűlölő ugyanazt akarja tenni Magyarországgal, mint Brüsszel kötélrevaló vezetői a keresztény Európával... és ezek a nemtelen és hontalan, nyomorult férgek közöttünk járnak, ellenünk dolgoznak, és ha sikerül elérni a céljukat, akkor velünk együtt pusztulnak is el. Mert az árulókat szintén elpusztítja a „megrendelő”... tudván, hogy őt is elárulhatják...

2017 karácsonyestéje tehát, Európában már nem Jézus születésének az ünnepe, hanem inkább Requiem, egy korszak temetése, az európai kereszténység feleszmélésének, de ugyanakkor megsemmisítésének is a napja lesz. Mert a liberális nyugati társadalmaknak a hitnél többet ért a jólét, a luxus, a szabadosság, a szex. S ezeknek ára van. Ma fizetik...

2017 karácsonyestéje viszont a Kárpát-hazát megtölti az ősi szeretettel, s éjfélkor megkondulnak a harangok, s egy nyelven csendülnek fel évszázados karácsonyi dallamaink... Ojtoztól, Nagyváradon át Husztig és Munkácsig, onnan Pozsonytól Pécsig, Pécstől, Fraknóig...

Mert a szeretetben, a nemzetben, a nemzeti érzésben és a hitünk szerint való egynyelvű – és a 15. századtól egyféleképpen mondott – Miatyánkunkban nincsenek határok. Amink van, azt mi magyarok, magyarországi svábok, tótok, oláhok és rácok Istentől kaptuk, s csak Neki tartozunk elszámolni vele, csak mi dönthetünk róla... Keresztény magyarok! Ez pedig nem más, mint a magyar hazáért dobbanó szív és a magyar hazát érző lélek! Mi épp eleget voltunk a félhold vértől vörös árnyékában!

Ezért 2017 karácsonyán is Jézus oltalmát, és Mária Kárpát-medencei birodalmát választjuk. Megvilágosodást kívánva Európa megtévedt, vak és ostobaként viselkedett népeinek, de bűnbánatot tartva megmaradásunkért!!! – amit tizenegymillió megölt – a Kisjézust ünneplő –, Kárpát-medencei magyar magzat lelke sürget a mennyei jászol körül...



2017. december 11.
Stoffán György
forrás: stoffangyorgy.blogspot.hu/2017/12/a-felhold-arnyekaban-avagy-karacsony