„Ha irgalmasok akarunk lenni, először az Istennel való kapcsolatunkon kell dolgoznunk, hogy mindent Általa tegyünk.”

Az alábbi, XI. Kelemen pápának tulajdonított imádság segít szavakat találni azokban az időkben, amikor valami akadályoz minket az Istennel való beszélgetésben.


Mindössze ezer Irgalmasság Misszionáriusa szolgál világszerte. Különleges megbízást kaptak Ferenc pápától: ők feloldozhatják az embereket még a legsúlyosabb bűnöktől is, ami rendszerint a Szentszék jogkörébe tartozik. Ezek között szerepel például az Eucharisztia (Krisztus Teste és Vére) megszentségtelenítése, a pápa elleni fizikai erőszak és a gyónási titok megsértése.

Robert Wielądek atya az irgalmasság lengyel misszionáriusa. Erről a szolgálatról és a bűnbánat szentségének erejéről beszélt az Aleteiának.

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten irgalmas, szelíd és késedelmes a haragra. Olykor azonban azt is olvassuk, hogy ítélkező, és tud büntetni. Nem mond ellent egymásnak a kettő?

Wielądek atya: Az irgalom és az ítélet ugyanannak az éremnek a két oldala. Az irgalomnak ítéletre van szüksége, és fordítva. Ez a két valóság elválaszthatatlan. A szeretetben nem uralkodhat anarchia. Minden kapcsolatban szükségesek a keretek, a határok és a rend.

Nem összeegyeztethetetlen az ítélet a szeretettel?

Wielądek atya: Jusson eszünkbe, hogy az Egyetlen fog minket megítélni, az, Aki az irántunk való szeretetből halt meg, hogy megváltson bennünket bűneinkből. Isten ítélete hasonló a szülők gyermekeik iránt érzett szeretetéhez. Ha figyelmezteted a gyermekedet, hogy ne legyen engedetlen, vagy ne tegye meg ezt vagy azt, de a gyermeked nem hallgat rád, szülőként megmondod neki, hogy rosszat csinált, és érezteted vele a viselkedésének a következményeit. Azt jelentené ez, hogy nem szereted őt? Éppen ellenkezőleg: pontosan azért teszed ezt, mert szereted őt.

Sőt, ha megbünteted gyermekedet, az szülőként gyakran neked is fáj. Ugyanígy van ez Istennel. Isten szeret minket, ezért igényeket támaszt felénk. Mivel pedig szabaddá tett minket, képesek vagyunk elviselni az életben meghozott döntéseink következményeit. Isten nem ridegen cselekszik, hanem együttérzéssel.

Hogyan lehetünk irgalmasok?

Wielądek atya: Magunktól nem lehetünk irgalmasok. Jószándékúak lehetünk, de irgalmasok nem. Ezt csak Istentől tanulhatjuk meg, különösen pedig a bűnbánat szentsége által.

A szentgyónás lehetővé teszi, hogy felfedezzük a türelmes, állandó és szüntelen szeretetet – azt a szeretetet, amely nem ebből a világból való. Csak ez a tapasztalat mutatja meg nekünk, hogy miként tudjuk átültetni ezt az embertársainkkal való kapcsolatunkba.

Ezért tehát, ha irgalmasok akarunk lenni, először az Istennel való kapcsolatunkon kell dolgoznunk, hogy mindent Általa tegyünk.

Az irgalmasság arról szól, hogy azt tesszük, amit Jézus tett. Ha nem tudjuk, hogy hogyan kell viselkednünk (vagy hogy hogyan legyünk irgalmasok), kérdezzük meg magunktól: „Mit tenne Jézus a helyemben?”


Hajlamosak vagyunk összetéveszteni az irgalmasságot a gyengédséggel.

Wielądek atya: Jézus szeretete sokféleképpen nyilvánult meg. Olykor csodák és tanítások által nyilvánult meg, máskor harag és szigor által. A kenyérszaporítás és a kalmárok ostorral való kiűzése a templomból, illetve a farizeusok fehérre meszelt sírokhoz hasonlítása egyaránt Isten szeretetének a megnyilvánulásai.

Adott esetben az irgalmasság azt jelenti, hogy jó szóval támogatunk valakit, más esetben viszont az irgalmasság abban áll, hogy élesen megvilágítjuk valaki számára, hogy miben vétkezett. Emberek milliói élnek a világon, és mindegyiküknek más története van. Nem létezik kézikönyv vagy szabvány módszer a szeretet kimutatásához. Ha tudni akarjuk, hogy miként cselekedjünk egy adott helyzetben, kapcsolatban kell lennünk Istennel.

Ellentétben tehát azzal, ahogy az emberek gyakran gondolják, a kegyelem nem arról szól, hogy megbocsátunk, vagy szemet hunyunk mások gyengeségei felett?

Wielądek atya: Nem.

Krisztus empatikus, türelmes és szelíd. De sosem hunyt szemet a gonosz felett. Amikor találkozik a házasságtörő asszonnyal, nem veregeti meg a vállát, mondván, hogy minden rendben van, nem is tesz úgy, mintha nem történt volna meg a bűn. Felé fordul, ránéz, és ezt mondja: „Menj, de többé ne vétkezzél!”. Más szavakkal megfogalmazva: „Vétkeztél. Amit tettél, az rossz. De én szeretlek, és dönthetsz úgy, hogy megtagadod a gonoszt, és megváltoztatod az életedet.”

Az irgalmasság egyik legnagyobb megnyilvánulása a türelem. Jézus azt mondja, hogy „nem hétszer, hanem hetvenhétszer” kell megbocsátanunk. Ez azt jelenti, hogy a végtelenségig el kell tűrnünk mások bántásait?

Wielądek atya: Nem

Isten azt mondja nekünk, hogy ha valaki őszintén kéri a bocsánatunkat, annyiszor kell megbocsátanunk, ahányszor kéri. Még egyszer: mindez az egyensúlyról szól. Türelmesnek kell lennünk, de a türelem nem azt jelenti, hogy szemet hunyunk a gonosz felett. Lehet, hogy valaki valóban jószándék nélkül kéri a bocsánatunkat. Isten végtelen türelemmel elviseli a bűneinket, ám vétkeinknek szükségszerűen megvannak a következményeik. Ugyanez igaz ránk is: a bennünket zaklató gonoszt látva nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.

Az a hely, ahol a legerősebben érezzük a kegyelmet, a gyóntatószék. Ez pedig attól függetlenül igaz, hogy egy „rendes” pap vagy egy Irgalmasság Misszionáriusa ül benne. Miben áll tehát ezeknek a misszionáriusoknak a szolgálata?

Wielądek atya: A felszentelése napján minden pap megkapja a felhatalmazást a püspöktől a bűnök megbocsátására. Mindazonáltal, létezik a bűnöknek olyan kategóriája, amely alól csak az Egyház feje tud feloldozást adni.

Hét évvel ezelőtt az Irgalmasság Évében Ferenc pápa úgy határozott, hogy megosztja ezt a felhatalmazást választott papokkal szerte a világból. A feloldozást bizonyos cselekedetek alól mostanáig közvetlenül a Szentszéktől kellett kérni. Az irgalmasság misszionáriusainak köszönhetően ez többé nem szükséges, mivel ez a kegyelem könnyebben elérhetővé vált.

Milyen speciális bűnökre vonatkozik ez?

Wielądek atya: Ezek a bűnök magukban foglalják az Oltáriszentség megszentségtelenítését, a gyónási titok megsértését, vagy a gyónás tartalmának rögzítését és megosztását.

Ma is történnek ilyen dolgok?

Wielądek atya: Én is azt hittem, hogy nem – amíg nem lettem az Irgalmasság Misszionáriusa. Ezek nem mindennapos esetek, de igen, megtörténnek.

Amikor visszatértünk Rómába, hogy megosszuk küldetésünk gyümölcseit egy évvel az irgalmasság misszionáriusai szolgálatának megalapítása után, a pápa úgy határozott, hogy határozatlan időre meghosszabbítja ezt a szolgálatot. Minden bizonnyal még mindig nagy szükség van rá, mert a hetedik esztendőben jár.

Mi a legnehezebb dolog a gyóntatásban egy pap számára?

Wielądek atya: Mindenekelőtt, a bűn egyáltalán nem érdekes, éppen ellenkezőleg: unalmas. Az emberek, amióta világ a világ, ugyanazokat a bűnöket követik el, csak a bűn elkövetésének az eszközei változnak.

Másfelől, nekem azért nehéz meghallgatni mások bűneit, mert tisztában vagyok azzal, hogy ezek a vétkek milyen szenvedést okoznak. Olyan ez, mint amikor egy szülőnek végig kell hallgatnia, hogy a gyermekének hogyan siklott ki az élete. Nincs ebben semmi öröm.

Volt olyan szentgyónás, amely különösen beleégett a szívébe?

Wielądek atya: A legerősebb tapasztalat a számomra az, ha békét hirdethetek, és kiszolgáltathatom a megbékélés szentségét a börtönben. Nagy kegyelem, ha felfedezhetem, hogy az isteni irgalmasság hogyan változtatja meg az embereket, különösen azokat, akiket a leginkább összetört az élet. Olyan embereket gyóntattam, akik 40-60 éve nem gyóntak.

Milyen hatással volt ez a hét esztendei szolgálat az életére és a hitére?

Wielądek atya: Minden nap felfedezem, hogy mennyire hiányzik belőlem az irgalmasság a mindennapi életben. Felismerem, hogy újra és újra meg kell térnem, minden nap. Olykor még mindig félretolok másokat és elutasítom őket. Ha azon dolgozunk, hogy irgalmasok legyünk, akkor meg kell követeljük magunktól, hogy egyre erősebben ragaszkodjunk Jézushoz. Meg kell kísérelnünk utánozni Őt. A megbékélés szentsége ezért fontos. Nem véletlen, hogy II. János Pál pápa minden héten járult szentgyónáshoz.



közzétéve: 2023-08-12
Aleteia
szerző: Magdalena Prokop-Duchnowska, Cécile Séveirac
fordította: Forgács Hajnalka
forrás: zarandok.ma/a-papa-altal-kulonleges-gyontatonak-kijelolt-pap-elmondja-nekunk-hogy-mi-is-a-kegyelem/