A pletykálkodásról

Vizsgáljuk meg Jézus szavait az evangéliumban. Ő nem fecseg. Az igazság meggyőző szavait mondja. Közvetlenül szembeszáll a farizeusokkal, és Keresztelő Szent János szavát visszhangozva bátran „viperák fajzatának” nevezi őket. Felelősséget vállal mindenért, amit mond.


„A pletykás kiadja a rábízott titkot”

Óvja tanítványait Heródes cselvetéseitől, rókának nevezve a királyt. Amikor megkérdezi a tizenkettőt: „Kinek mondanak engem az emberek?”, őszinte véleményüket kéri. Ezzel szemben mi gyakran szószátyárak vagyunk – néha pedig a pletykázás bűnébe is esünk… Jézus a gyakorlati kapcsolattartás képességére tanít:
„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” Mt 18,15-17
Képzeld el a papságot, amint e szavakhoz tartja magát!
Szent Pál a rosszindulatú fecsegés, gáncsoskodás leküzdésére buzdít:
„Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének… Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás … inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Ef 4,25-32
A gyermekek rendszerint határozottan megérzik, ha valami pletyka rosszindulatú, és Isten törvényét sérti. De úgy tűnik, ahogy öregszünk, úgy válunk érzéketlenné a pletykázás növekvő súlyosságára. Lehet, hogy kezdjük elnézni magunknak a pletykázás rutinszerű bűnét, amely pedig egyre ártalmasabbá válik, ahogy a személyes találkozásaink száma növekszik. Logikai bukfencekkel igazoljuk pletykáinkat, és általában utólag ismerjük fel a bűnt.

A tisztességes humornak jogos helye van a kellemetlen tények enyhítésében. Emlékszem, gyerekkoromban nagyapám hosszasan, kedélyesen beszélgetett régi barátjával, Mormotával a hátsó udvarban, miközben a detektoros rádión a Milwaukee Braves baseballcsapat meccseit hallgatták. Mormota kedves ember volt. Becenevét a füttyöngő mormotáról kapta, mert egy ipari baleset miatt hiányoztak az elülső fogai. Nem sértődött meg, mert tudta, hogy a barátai szeretetből nevezik így.

A humor gyakran tompítja a nézeteltérések élét. Jézus Jakabot és Jánost heves természetük miatt tréfásan a „mennydörgés fiai”-nak nevezi. Winston Churchill úgy jellemezte egyik politikai ellenfelét, mint „szerény kis ember, akinek sok oka van szerénynek lenni”. P. G. Wodehouse élesebben fogalmaz. Azt kérdezi: „Nos, miért akarsz politikai karriert? Voltál már az alsóházban, és megnézted alaposan annak tagjait? Őrültek és alsóbbrendű lények legfurcsább gyülekezete, amit valaha is egy helyre gyűjtöttek.” Hoppá. Azért ezzel talán túllépett egy határt.

A kispapok gyakorolják magukat a jóindulatú – és rosszindulatú – pletykák mesterségében. Megbeszélik a professzorok osztályozási gyakorlatát. Megtanulják az elfogadható szociális viselkedés határait. Felmérik mások személyiségét, hogy kivel lehet kijönni, és kit kell kerülni.

A papok a pletyka elméletének és gyakorlatának szakértőivé válnak. Kiképzésük fiatalként, a családban kezdődik. Folytatódik a szemináriumban és egész papi szolgálatukon át. Nincs menekvés. Egy pap gyakran szembesül azzal, hogy egyházi közösségek melegágyai a pletykának, így tükrözve vissza az ő saját szemináriumi tapasztalatait és viselkedését. Sajna azt kapod vissza, amit adtál.

A pletykálkodás bűnének számos formája van: Tényeket mondunk el egy másik személyről – olyan tényeket, amelyek igazság szerint a hallgatás védelmét igényelnék. Egy-egy személy jellemzéséhez olyan visszataszító jelöléseket használunk, akár a regénybeli skarlát betű. Félünk közvetlenül szólni az illetőnek, ezért a háta mögött beszélünk róla. Amögé bújunk, amit mások mondanak az ellenségeinkről. A pletykálkodás bűne gyakran sunyiságot, nőies elpuhultságot fejez ki, férfi jelleméhez nem illő. Az erkölcsteológiai tankönyvek felsorolják a nyolcadik parancsolat megsértését:
  • A bűnös pletyka olyan információkat oszt meg egy másik személyről, amelyet nekünk nincs jogunk megosztani.
  • A rágalmazás eltorzítja az igazságot egy másik személyről, és annak becsületében kárt tesz.
  • A megszólás a tájékoztatást használja eszközül felesleges viszályszításra és mások megbántására.
  • A pletyka terjesztője olyan, mint egy komikus színész, aki eltúlozza a tényeket, hogy annál jobb legyen a sztori – csak annyi a különbség, hogy a pletyka terjesztője nem tréfál.
  • A botránygerjesztő információkat oszt meg másokról, hogy félelmet és gyűlöletet szítson.
A Biblia bölcsességi irodalma többször is figyelmeztet bennünket a pletyka veszélyeire:
  • „Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás .” (Péld 16,28)
  • „Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. ” (Zsolt 50,20)
  • „A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott.” (Péld 11,13)
  • „Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága.” (Péld 11,9)
  • „A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat.” (Péld 10,18)
  • „A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket.” (Péld 15,4)
  • „A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe.” (Péld 18,8)
  • „A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.” (Péld 20,19)
Ha gyermekkoromra visszapillantok, gyakran kísért egy általános iskolai szerzetes hitoktatónő által elmondott történet emléke. (Anyák figyelmébe!) Néri Szent Fülöp a város pletykafészkének ezt az elégtételt szabta ki: Vigyél fel egy tollpárnát a templomtorony tetejére, hasítsd fel, és szórd szét a tollakat a szélbe. Gyere le a toronyból, és szedd össze az összes tollat, amit széjjelfújt a szél. Sok szerencsét!

Szavaink megmutatják, kik vagyunk. Jézus ezt tanítja:

„Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” Mt 12,36-37
Catholic Culture
írta: Fr. Jerry Pokorsky, az arlingtoni egyházmegye papja (Texas, USA), katolikus író, a Human Life International igazgatója
fordította: T. Nagy Edit
fotó: Pexels
forrás: ZARANDOK.MA