Jézus születésének hírüladása kapcsán Lukács evangélista olyan értesülések birtokában van, amelyeket csak a Szűzanyától és/vagy a názáretiektől szerezhetett. Ezért is értékes és sokatmondó az egész gyermekségtörténet, amelyet egyedül csak Szent Lukácsnál találunk meg. Az evangélista már azzal is fokozza az olvasók izgalmát, hogy az angyali üdvözlet elé helyezi az öregedő papi házaspár, Zakariás és Erzsébet gyermeke, Keresztelő János születéséről szóló beszámolót.
Az Üdvözlégy Mária nemcsak a keresztények egyik legrégibb Mária-köszöntő imája, hanem évezredek óta költőket, művészeket, zeneszerzőket ragadott meg, szebbnél szebb Ave Maria megírására, megrajzolására, megkomponálására késztetve őket. Annyira ismerős nekünk, hogy már-már nem érezzük szokatlanságát, újdonságát, elsikkad a különös szavak értelme és súlya.
Pedig épp adventben akarunk bekapcsolódni az isteni rend harmóniájába, és ezidőtájt lenne alkalmunk megdöbbenni az élet fogantatásának szent titkán. Mária minden édesanya ősmintája. Benne átminősül az előtte és utána élő nők anyai hivatása, az isteni csoda, amiben az ember részesülhet. Hányszor nyilatkoznak manapság is édesanyák nem várt gyermekről. Keserves, stresszel teli tiltakozásuk, a „hát mégis úgy maradtam” kezdetű kifakadásaikkal, hetekig tartó töprengéseikkel elárulják bizalmatlanságukat az életet adó Isten iránt. Ultrahangos vizsgálatok drámai felvételeken mutatták ki, hogy a magzat is fél, tiltakozik és hárít, ha rátör az életét kioltani akaró orvosi szerszám.
Mária életében is csoda készül. Mivel pedig Istennél semmi sem lehetetlen, Jézusnak asszonytól kell születnie, hogy egy legyen közülünk, de férfi beavatkozása nélkül, mert onnan fölülről való… Micsoda bátorság kellett ehhez, a hitnek micsoda ráhagyatkozó bizalma, hogy teljesen „odadobja” életét Istennek. Nem tiltakozik a női emancipáció és jogok címén, önálló karrierépítése ebben a pillanatban okafogyottá vált. Vagy mégsem?… Hiszen minden nőnek legmélyebb, legőszintébb vágya-hivatása, hogy az élet továbbadásában vállaljon tevékeny szerepet.
Karácsonyváró készületünkben jó úgy viselkedni, mint Mária: legyen nekem a te szavaid szerint! Legyünk készen arra, hogy felismerjük Isten elvárásait. Mi is kegyelemmel teljesek lehetünk, akárcsak a Boldogasszony, függetlenül ügyetlenségeinktől, függetlenül attól, hogy olykor eszköztelennek, gyengének, méltatlannak hisszük magunkat. Mária az eszköztelenség esélyét ragadja meg az angyali köszöntésben, és ezzel minden lelki gyermekét, majdani Krisztus-követőt belesodor az Istennel együtt élés meglepő kalandjába. Mária adventje így a mi karácsonyunkat készítette elő.
Még ha nem is népszerű manapság az a tengermély alázat, ami Máriában volt, merjünk belebocsátkozni ebbe az isteni felkérésbe. Fogadjuk el Istent életünk partnerének, annak minden következményével együtt. Ne kiszolgáljunk, hanem szolgáljunk, ne kierőszakoljuk a dolgokat, hanem engedjük, hogy történjenek velünk, és hagyjunk teret magunkban Isten akaratának. Önbecsülésünk, önérzetünk ettől még nem sérül, és jogaink sem csorbulnak. Legfeljebb nem teher lesz a gyermek, hanem áldás, nem bizonytalan lesz a jövő, hanem rajtunk nyilvánul meg Isten dicsősége.
Üdvözlünk Téged, Mária, a karácsonykor közénk születő Isten fiának édesanyja! Aki tudtad, hogy nem pusztán miattad volt, ami az angyali üdvözletkor elkezdődött, és kilenc hónap múlva nyilvánvaló lett. Hiszen egyetlen anya sem magának neveli a gyermeket. Te a legkevésbé. Inkább ő nevelt téged, miközben együtt kerestétek és tettétek az Atya akaratát.
