Assisi Ferenc vallásosnak mondta magát, meg volt keresztelve, volt elsőáldozó, meg is bérmálta a püspök, mégis hidegen hagyta a hit, s az Evangélium tanítását, melyet számára is az Egyház közvetített, nem vette komolyan. Egy istenélmény kellett ahhoz, hogy az élete teljesen megváltozzon olyannyira, hogy még a saját apja is bolondnak nézze –, pedig csupán találkozott a Mesterrel...
Manapság is sokszor találkozik a lelkipásztor hasonló helyzetekkel, amikor a szentségek, a vallásos cselekedetek, a hittan sokaknak egy szükséges „rossz”, megszokás, a nagyszülő megnyugtatása, kirakat..., s valójában nincs mögötte tartalom, pedig ahogy a régi reklámszöveg is hirdette: „Tartalomhoz, a forma!”
Assisi Szent Ferenc az egyik példa arra, hogy az Isten bárkit, bármikor meg tud szólítani és változást tud benne eredményezni, ahogy – például – az apostolok esetében. Péter és társai apjukat hagyták ott, amikor találkoztak Jézussal. Máté, a vámos asztal mellől állt fel, hogy kövessen egy idegent, aki csak annyit mondott neki: „Kövess Engem!” És ha már itt tartunk, számomra a legérdekesebb ilyen eset a nemzetek apostoláé: Szent Pál megtérése.
Ennek a változásnak a lehetősége ott van mindnyájunk életében. Megkérdezhetem magamtól: én mennyire veszem komolyan a hitemet? Mit jelent számomra a Jézussal való találkozás, főleg az Ige és az Eucharisztia által? Igaz, mondhatnák sokan, hogy „Én nem vagyok Szent Ferenc!” vagy „Nekem nem kell megtérnem, mert templomba járok, szoktam imádkozni, szentségekhez járulok”... stb. Ez talán így is van, mégis, ahogy Ferenc, nekem is komolyan kell vennem Krisztushoz való tartozásomat, nem lehetek csak vasárnapi keresztény.
Tanúságot tenni minden nap szükséges, tetteimmel, beszédemmel, életpéldámmal. Lehet, hogy engem nem hív meg az Isten olyan feladatra, mint Szent Ferencet, de arra igen, amit az apostoloknak is mondott: Tegyetek tanítványommá minden népet. Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek... Ez a ma „szentferenceinek” a feladata: rádöbbenni Jézus szeretetére, ahogy ő tette a Szent Damján-templom romjai közt, majd az Evangéliumot megismerve, életünkbe beépítve példává válni, hogy akik (lelki) sötétségben élnek, azokat Krisztus világosságára elvezessük.
Ezt tette Ferenc is. Nem tűzzel-vassal, nem kényszerítve, hanem Krisztus szeretetétől átitatva vonzotta magához azokat, akik felismerték az arca mögé elrejtőzött Megfeszített Üdvözítőt.
