Az aprószentek nem ismerték Jézust, de meghaltak helyette. December 28-án ünnepeljük azokat a kisfiúkat, akiket ma az első mártíroknak és életpárti védőszenteknek tekintünk.
„Massacre of the Innocents” („Az ártatlanok mészárlása”), Mariano Rossi (1731-1807), a római Chiesa di san Giuseppe alla Lungara templomban
Jézus születése után Nagy Heródes, Júdea királya – akit a római szenátus „a zsidók királyának” nevezett – a napkeleti bölcsektől szerzett tudomást a „zsidók újszülött királyáról”. Heródest nyugtalanította a hír, megtévesztően arra kérte a bölcseket, hogy visszafelé jövet jelentsék neki Jézus tartózkodási helyét, hogy „én is elmenjek és hódolhassak neki”. Ám a bölcsek álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez.
Szent Máté rögzíti, hogy mi történt ezután:„Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant és Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.” (Mt 2,16-18)
Azóta a művészek – Giotto di Bondone-tól Léon Cogniet-ig és Angelo Viscontiig – évszázadokon át megörökítették a hátborzongató pillanatokat, ahogy a rémült anyák kétségbeesetten kapaszkodnak kis gyermekeikbe. A zenében a hagyományosan karácsonyi éneknek tartott Coventry Carol ugyanilyen komor dallammal meséli el a történetet.
„Heródes király dühöngésében / közzé tette ezen a napon / Rendeletével, hogy senki életét ne kímélve / Minden kisgyermeket le kell mészárolni”– olvasható a dalszövegben. – „Ó, jaj nekem, szegény gyermek, ó jaj, teérted”.
A dal így folytatódik: „S ha a csillagok betöltik a sötét égboltot / távoli útjukon, te maradj / és mosolyogj, mintha aludnál, kicsikém / Búcsúzom, csicsíja, aludj, aludj.” (A Westminster Katedrális kórusának előadásában itt hallgathatjuk meg)
Tények kontra fikció
Egyes történészek vitatják Szent Máté beszámolóját, mert Heródes életrajzírói, mint például Josephus Flavius, az I. századi zsidó történész, nem írnak a mészárlásról. A katolikus apologéta, Trent Horn válaszolt erre az érvelésre a Catholic Answers-ben.
„Egy ilyen kegyetlen cselekedet tökéletesen megfelel Heródes paranoiás és könyörtelen jellemének, ami megerősíti a történeti hitelesség melletti érvet” – írta Horn 2019-ben. „Josephus Flavius feljegyzi, hogy Heródes gyorsan kivégeztetett mindenkit, akiről úgy vélte, hogy fenyegeti uralmát, beleértve a feleségét és a fiait is.”Horn felvetette, hogy talán Josephus Flavius nem tartotta az eseményt említésre méltónak.
„Akkoriban Betlehem egy kis falu volt, ahol legfeljebb egy tucat 2 éven aluli fiúgyermek élhetett – írta Horn. – Josephus, ha egyáltalán tudott is a mészárlásról, valószínűleg nem gondolta, hogy ilyen elszigetelt esetet fel kellene jegyeznie, különösen azért, mert a csecsemőgyilkosságot a Római Birodalomban nem tekintették olyan förtelmes bűnnek, mint a mai modern nyugati világunkban.”
Josephus Flavius – tette hozzá Horn – elmulasztott olyan történelmi eseményeket is feljegyezni, mint például amikor Claudius császár Kr.e.49-ben kiűzte a zsidókat Rómából.
Ferenc pápa az aprószentekről
Ferenc pápa levele 2016-ban az aprószentek ünnepén nyomatékosította, hogy „a karácsonyt, ha akarjuk, ha nem, könnyek is kísérik.” Szent Mátéra utalt, aki Jeremiás prófétát idézi, amikor leírja, hogy Ráhel sír a gyermekeiért.
„Ez az anyák zokogása, akik gyermekeik halálát siratják Heródes zsarnoksága és féktelen hatalomvágya miatt” – mondta a pápa.
Ez a zokogás ma is folytatódik – tette hozzá a Szentatya.
„Ma is halljuk ezt a szívszorító fájdalomkiáltást, amelyet nem kívánunk, nem tudunk figyelmen kívül hagyni vagy elhallgatni – folytatta a pápa. – A mi világunkban – nehéz szívvel írom ezt – továbbra is oly sok anya, annyi család sírását halljuk gyermekeik, ártatlan gyermekeik halála miatt.”
Mi köze ennek az abortuszhoz?
Az Egyesült Államok Katolikus Püspökeinek Konferenciája (USCCB) elismerte a lemészárolt ártatlanokat a gyermekek, csecsemők, és a talált gyermekek védőszentjének. A USCCB Életvédő Tevékenységek Bizottsága ezt az ünnepet különösen alkalmasnak találta arra, hogy, „imádkozzon minden olyan anyáért, aki abortusz miatt veszítette el a gyermekét.”
„Inspiráljon bennünket ez az ünnep, hogy még nagyobb buzgalommal védjük társadalmunkban a meg nem született ártatlanok életét” – tette közzé buzdítását a bizottság 2019-ben a Twitteren.
Az ünnepről megemlékezve Michael Burbridge, a virginiai Arlington (USA) püspöke 2020-ban ezt írta a Twitteren:
„Heródes megtette az elképzelhetetlent és legyilkoltatta a szent, ártatlan csecsemőket. Korunkban naponta ölnek meg kisbabákat az abortusz borzalmai által. Az aprószentek tiszteletére, akiket ma ünnepelünk, imádkozunk az abortusz befejezéséért, valamint minden gyermek védelméért és biztonságáért.”
Hogyan lehetnek mártírok, ha nem ismerték Jézust?
A Katolikus Egyház Katekizmusa, amely összefoglalja a hivatalos tanítást, a vértanúságot így határozza meg: „a vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel; olyan tanúságot jelent, mely elmegy egészen a halálig.” (2473)
Szent Ágoston szerint az aprószentek valóban mártírok voltak.
„Minden mártír értékes halála nagy dicséretet érdemel, mint hősies vallomás. Ezeknek a gyermekeknek a halála értékes Isten szemében, mert olyan gyorsan elnyerték a boldogságot – idézik Ágostontól. – Mert már életük kezdetén továbbhaladnak. A jelen élet vége számukra a dicsőség kezdetét jelenti.”
Szavait így zárta:
„Ezeket a gyermekeket tehát, akiket Heródes kegyetlensége csecsemőként tépett le anyjuk kebléről, joggal üdvözölhetjük a mártíromság csecsemővirágaiként”.
