Az egyik dolog, melyet a nem-katolikusok a legkifogásolhatóbbnak vagy a legbotrányosabbnak találnak a katolikus hitben, az az ereklyék alkalmazása. „Miért csókolod meg halott emberek csontjait? Ez nem hátborzongató?” – kérdezi a kétkedő.
A katolicizmus testiségbe vetett hite az, amit ők nem fognak fel. Ez a vallás a vér és a belek, a kitartó, állhatatos erő és a dicsőség vallása. Hisszük, hogy Isten a Boldogságos Anyjától vette fel emberi testét. Jézus verítékezett, nevetett és sírt, evett, székelt, igazi vért ontott valódi gyötrelemben és teljes mértékben részesült a fizikai emberségben. Ez a gnosztikusok számára túl soknak bizonyult, akik botrányosnak tartották az általunk javasolt testiséget. Undorodva határolódtak el egy olyan Istentől, aki csecsemővé lett, vérben született, anyjának emlője szoptatta és magára vette az emberség minden anyagias megjelenését.
Az ereklyék ennek a testiségnek a tanúságtevői. Az első osztályú ereklye a szent testének egy része – egy csontszilánk, egy húsdarab, egy hajszál vagy a maradványok egy darabja, melyet a koporsóban találtak meg. Tiszteljük ezeket az ereklyéket, ahogyan a mi fivéreink és nővéreink a korai egyházban is tették, mert hisszük, hogy a szentek nemcsak lelkileg, hanem testileg is megszentelődtek. A fejünkön minden hajszál számon van tartva, ahogyan az Úr mondta (vö. Lk 12,7), így minden egyes részünk meg lesz váltva – minden hajszál, minden lábköröm, minden agysejt. Ebből adódóan az ereklyék tisztelete a megígért megszentelődésünk visszhangja.
Az ereklyék összekapcsolnak minket a szentekkel és új barátoknak mutatnak be a mennyországban. Nemrég egyik iskolánk felső tagozatos tanulói Possenti Szent Gábor első osztályú ereklyéjét ajándékozták nekem. Azelőtt sohasem hallottam róla, így többet tudtam meg róla és azt is megtudtam, hogy Galgani Szent Gemma az ő közbenjárásának tulajdonította gyógyulását. Késztetést éreztem arra, hogy kérjek tőle is egy ereklyét, most pedig erős áhítattal vagyok mind Szent Gemma, mind pedig Szent Gábor iránt, és mindkettőjük ereklyéje ott található a házi oltáromon a becses Lisieux-i Szent Teréz-ereklyémmel együtt.
Mit tanultam rajtuk keresztül? Azt, hogy a szentek nagy kincsek és hogy ők nem „halott emberek”, hanem élők Krisztusban. Szeretem Szent Gemma, Szent Gábor és Szent Teréz fiatalos szenvedélyét. Ifjonti szépségük és Isten iránti szeretetük nap mint nap inspirál engem, és tudom, hogy imájuk hathatós – hogy velem és értem imádkoznak. A Stronger Than Steel c. könyv – melynek publikálásában segédkeztem – leírja nekünk Szent Teréz jelenéseinek történetét az I. világháború csataterén és biztos vagyok abban, hogy Szent Gemma és Szent Gábor is hasonlóan vesznek részt a lelki küzdelemben.
Vajon az oltáron lévő ereklyék hatással vannak rám? Azt gondolom, hogy igen. Amikor meggyújtom a gyertyáimat és elmondom az imáimat, akkor tudom, hogy ők is velem együtt és értem imádkoznak.
Ne mellőzd a szenteket! Megmutatják nekünk, mi lehetséges a kegyelmi életben!
