„Ki vagyok én?”
– Látogatás Barsi Balázs atyánál Sümegen

„Ki vagyok én?” – fogalmazódott meg bennem is a fő kérdés a sümegi ferences rendház falai között. Az ifjúságról és a hit kereséséről Barsi Balázs atyát kérdeztem.

Ha olyan keresőről van szó, aki még nem keresztény – kezdte Balázs atya –, akkor elsősorban azt ajánlanám neki, hogy gondolkozzon el; mit jelent embernek lenni? Ez a legsúlyosabb kérdés, melyről már a középkorban Szent Bonaventura is nyíltan szólott. A szent életű bíboros, ki egy személyben volt zseniális filozófus, teológus és nem utolsó sorban ferences szerzetes is, a Párizsi Egyetemen tartott előadásai keretében hívta fel e problémára a tanárok, professzorok és az ottani ifjúság figyelmét: „Ti mindent a világon lemértek, csak saját magatokat nem! Minden után érdeklődtök, csupán a legalapvetőbb kérdés kerüli el a figyelmeteket, tudniillik; hogy mi az ember?”


Egy keresőnek még megvan az a lehetősége, hogy az alapokig lenyúljon. Ma odáig jutottunk, hogy világunkban olyan nagy a válság és a zavar, hogy a fiatalt nem szabad pusztán a felületen eligazítani, hanem először is meg kell határoznunk, hogy ki az ember. Erre a kérdésre a következő választ tudnám adni: Az ember valaki. Erre épül az egész kinyilatkoztatás! A keresztény hitnek a legnagyobb igazolása az, hogy emberi alapjai vannak: – Én Valaki vagyok. Tudom magamról, hogy vagyok. Szabad és megismételhetetlen vagyok. – Ezeket az ismérveket felesleges bebizonyítanunk! Az embernek egész egyszerűen be kell látnia, hogy ez így van. Ehhez pedig csendre van szüksége. Sajnos, ez a felismerés manapság igen ritka, ezért tudják oly könnyedén a tanácstalan fiatalságot megrontani.

Az állat és az ember közötti különbségeket napról napra próbálják lecsökkenteni, s bár sokan szeretnék hinni az ellenkezőjét, de az imént felsorolt emberi alapelveket nem bizonyítja a Darwin-féle tudományos, biológiai meglátás. – Én az egysejtű lénynek rokona vagyok. – A testem; igen. Ám az ÉN-em nem! Az egész univerzum; a tejút rendszerek nem tudják, hogy vannak. Én pedig tudom, hogy létezik az univerzum, sőt azt is tudom, hogy vagyok.

Mondj igent az életre!

Viktor E. Frankl, aki egy zsidó származású nagyszerű pszichoterapeuta volt, megjárta a haláltáborokat és mikor hazament nem találta többé az otthonát. Feleségét megölték a magzatával együtt, szülei pedig már nem éltek. Ott kóválygott Bécs utcáin, lelkében a nagy kérdéssel: Maradt még értelme az életemnek? E súlyos helyzetből végül talpra tudott állni. Első előadásának az „és mégis mondj igent az életre!” – címet adta. Döntött az élet értelmessége mellett. Miért? Mert képes volt ránézni önmagára és felelősnek érezte magát a létezés értelmessége irányában.

Ha egy henger alakú poharat leképezünk egy sík lapra, akkor végeredményül vagy egy kört vagy pedig egy téglalapot kapunk meg. Márpedig a henger alakú pohár az nem téglalap és nem kör! Ugyanígy, ha az embert leképezzük az állatvilágra, akkor az állat tulajdonságait kapjuk meg. Tudományos kísérletnek ez nagyon jó, és az orvostudomány ezt rendkívüli módon ki is használja! Bármiféle vallás felvétele előtt azonban, tessék azt az egy kérdést meggondolni, hogy ki az ember? Buddha azt mondja, hogy a gyűlölet is és a szeretet is illúzió, látszat, mert illúzió, hogy te meg én: minden egy. Nos, ebben nincs igaza. Zseniális vallási nagyságról van szó, aki egy bizonyos meditációs módszerrel lett úrrá az emberi gyöngeségeken. Tiszteletre méltó, ahogy a rengeteg meditáció alkalmával legyőzi azt az állati síkot, amely pusztán az ösztönös érzések útján közlekedik. Sokan ugyanis ez alapján élnek: – Jól érzem magam, nem érzem magam jól! – Ezt az embernek, ha emberhez méltóan akar élni, valóban le kell küzdenie, s ez nagy érték. Ám ez az illuzionista álláspont egy rettenetes magányt jelent. A buddhizmusban végül is nincs senki, így tehát egy személyes Isten sincsen. Ez egy panteista vallás, amely azt mondja ki, hogy az egész globális anyagi létező, benne az ember maga az istenség.

Tulajdonképpen nincs sok vallás: Van a Biblián alapuló és a rajta kívül álló összes régi és új ezoterikus keverék. Ez utóbbiak mind egy elv szerint működnek; hogy a világot imádják. Gandhi, a szentéletű buddhista azt mondta: „A legelviselhetetlenebb dolog a mi vallásunkban a lélekvándorlás.” Hát ez kell neked most, Európa?

Itt nem a vallások rangsorolásáról van szó, hanem arról, hogy ne keverjük össze őket. Ne hazudjunk róluk! A kereszténység alapja az, hogy személyek vagyunk. Ha én rálátok magamra és kimondom, hogy vagyok, akkor van egy világon kívüli vonatkozásom. Csak egy egygyel több dimenziójú valóságból lehet ránézni arra, ami egygyel kevesebb dimenzióval rendelkezik. A korábbi példánál maradva tehát azért tudom, hogy a lap, melyet a kezemben tartok, egy sík lap, mert én nem sík lapban vagyok, hanem három dimenzióban. Létezésem ezért már önmagában véve egy csoda. A második alaptulajdonságom, hogy szabad vagyok. Azon senki ne vitatkozzon, hogy mennyire vagyok szabad. Ez nem mérhető. Nincs 5 kiló vagy 2 méter szabadság. Tudatos módon ugyanis csak az ember képes magát elpusztítani. Ez a szabadság nem magyarázható meg pusztán az atomok világával és a sejtekkel. Hiszen, ha a sejtek szabadon gondolkoznának és cselekednének, akkor rövidesen vége lenne a természettudománynak. Az ember viszont szabad.

Isten mindenkit keres

A Biblia szerint az ember elszakadt Istentől, aki a saját képére teremtette őt. Ekkor maga a Teremtő ment utána, hogy megkeresse képmását. Nem mi keressük tehát az Atyát, hanem ő keres minket! – Hol vagy Ádám? – Elbújtam, mert félek tőled. – hangzik azóta is a válasz, mert az ember mindig elrejtőzik az Isten elől. Ilyen szervezett bujkálás lett az ateizmus, egy nagy bokor, amely eltakarja az Atyát. Ám ő a legváratlanabb helyzetekben is megjelenhet. Isten tehát mindenkit keres, de csak azokra az emberekre talál rá, akik szomjazzák az igazságot.

Ezen a ponton Sigmund Freud, a jeles szaktekintély, rossz filozófus. Egy sebzett és egyoldalú gondolatmenetet állít elénk. Mindent a nemi ösztönből vezet le. Hogyan lehetne ez a gondolkodás általános érvényű? Hiszen, magát a szerelmet sem lehet megmagyarázni! A vőlegény följelenti magát és inkább ő hal meg, csak hogy életben maradjon a menyasszonya. Hol van itt a nemi gyönyör? Iszonyatos gondolatokat ültetnek el ezek az álfilozófusok az emberek fejében. A pszichológia óriási tudomány és nagy jövője lesz. De rengeteg kárt is okozhat azzal, ha elkezd filozofálni. Egy új tudomány sokszor nem tudja még a határait. Naivság azt hinni, hogy pusztán egy elvből meg lehet magyarázni az egész embert. Freud – az ösztön elv alapján – már az ember szabadságát is tagadja. Az ösztöni késztetés megléte tagadhatatlan – mondta erre válaszul Viktor E. Frankl – viszont léteznek értelmes célok is, melyeket az ember el akar érni. S ez utóbbiak sokszor pont az ösztönökkel szemben állnak. Freud – és a mai korban még sokan mások – tehát egy redukcionalista, az embert végletekig leegyszerűsítő álláspontot képvisel. Egyáltalán nem kíváncsi az igazságra, inkább ateista módon bujkál az Isten elől.

Személyes elköteleződés

Ám tudunk olyan példákról is, akik vágynak az isteni jelenlét után. Ilyen volt Assisi Szent Ferenc is, aki az igazságot kereste. Mikor elment egy düledező kápolnába imádkozni, a San Damiano-i feszületen megelevenedett Jézus e szavakkal fordult hozzá: „Francesco! Építsd fel az Egyházamat!” – Néven szólította őt valaki. Ferencnek ettől kezdve a kereszténység nem csak egy vallás; misére járás, pénteki hústilalom vagy egyéb szabály betartás. A kereszténység ettől kezdve egy arc. Egy végtelenül szerető arc, az Isten arca, aki értünk emberré lett. Talán a mi hitünkből is ez a személyes elköteleződés hiányzik, a valódi kapcsolat az élő Istennel.

Összegezve tehát, egy kereső mai fiatalnak ezt mondanám; mindazt, amit eddig mondtak neked rostáld meg és tedd fel magadnak a kérdést, hogy „ki vagyok én?” Pont a fiatalok tudják igazán átélni, hogy mekkora kincs az, ha a szerelem és a barátság nincs degradálva. Hiszen ezek világesemények! Amikor egy igazi, nagy szeretetet megélünk, akkor úgy érezzük, hogy az egész világ jó. Pedig nem jó, sok rossz van benne. Mégis, mintha ilyenkor hallanánk a Mennyei Atya szavát a Bibliából, mikor a teremtés után azt mondja, hogy minden jó. Igen, valószínűleg aki úgy tud szeretni, hogy a másikért az életét is odaadná, az tényleg szépnek és jónak látja a világot, hiszen Isten szemével tekint a mindenségre.


2018. október 16.
forrás: keresztenyelet.hu/ki-vagyok-en-latogatas-barsi-balazs-atyanal-sumegen/




Barsi Balázs életútjának fontosabb állomásai