Több ok miatt is mély krízisbe vetette a katolikus egyházat a II. Vatikáni Zsinat – nyilatkozta az Avvenire-nek az olasz püspöki konferencia lapjának XVI. Benedek emeritus pápa. 

A március 16-án megjelent interjúban a volt egyházfő elmondja: a 16. századi misszionáriusok azzal a tudattal láttak neki a munkának, hogy a megkereszteletlen személy örökre elveszett. A II. Vatikáni Zsinat azonban, amelynek nemrég ünnepelte az egyház az 50. évfordulóját, egyértelműen elhagyta ezt a meggyőződést. Azonban az üdvösségre való eme figyelem nélkül – fogalmaz a pápa – a hit elveszti megalapozását.

A volt pápa hozzáteszi: mélyen megváltozott annak a dogmának az értelmezése is, hogy „nincs üdvösség az egyházon kívül” (extra Ecclesiam nulla salus), s ezzel alábbhagyott a missziós lelkület – „eltüntettek minden motivációt a jövőbeni missziós elköteleződés iránt”. Joseph Ratzinger rámutat: ha másféleképp is megmenthetjük a lelkünket, miért kellene, hogy a keresztény ragaszkodjon a keresztény hithet és erkölcshöz? Mint mondja: „ha a hit és az üdvösség nem függ egymástól, a hit is kevésbé motivál”.

Benedek pápa az interjúban elutasítja a Karl Rahner jezsuita teológushoz köthető ötletet az „anonim keresztényekről”, ahogy azt az indifferentista álláspontot is, ami szerint minden vallás egyenlő értékű és ugyanúgy elvezethet az üdvösségre: „még kevésbé elfogadható az a megoldás, amit a pluralista elméletek nyújtanak, melyek szerint minden vallás a maga módján út az üdvösséghez, és így hatásában egyenlőnek mondható”.

Technika és szeretet

Az emeritus pápának van pár kritikus szava a technika térnyeréséről is: „a pápa az emberi szeretet fontosságára emlékeztetve megjegyzi, hogy „a technológia kemény világában – amelyben az érzések nem számítanak többé – nő a szeretet megmentésének esélye, a szereteté, amit szabadon és nagyvonalúan kell adnunk”.

Végül a volt egyházfő emlékeztet rá, hogy az egyházat Isten alapította, belépni pedig nem bürokratikus procedúrákkal, hanem keresztséggel lehet, ami egy szentség segítségét jelenti. XVI. Benedek figyelmeztet: szükségünk van a kegyelemre és a megbocsátásra.