I. A Biblia egyedülálló könyv

A. A Biblia egyedülállóan összefüggő

B. A Biblia egyedülálló abban, ahogy túlélte az évszázadok viharait.

„…ha valaki szkeptikus az Újszövetség könyveinek ránk maradt szövegével kapcsolatban, annak egyúttal az összes ókori klasszikus művet is sutba kell dobnia, mert egyetlen ókorból származó dokumentum sincs olyan szilárdan alátámasztva bibliográfiai szempontból, mint az Újszövetség.”

„A zsidók úgy megőrizték őket, ahogyan soha egyetlen más kéziratot sem őriztek meg. A masszórában (az Ószövetség szövege a zsidó hagyomány szerint illetve a szöveghez kapcsolódó megjegyzések, feljegyzések) részletes nyilvántartást vezettek minden egyes betűről, szótagról, szóról és bekezdésről. Kultúrájukban voltak olyan emberek, akiknek az volt az egyetlen feladatuk, hogy megőrizzék és továbbadják ezeket a dokumentumokat gyakorlatilag tökéletes hűséggel. Megszámolta-e valaha bárki is Platón, Arisztotelész, Ciceró vagy Seneca műveinek betűit, szótagjait vagy szavait?”

II. Hiteles, megbízható bibliai szöveggel rendelkezünk

A. Ezt alátámasztja a szöveg bibliográfiai, és belső vizsgálata

– A fennmaradt kéziratok száma
– Az eredeti írás és a legkorábbi fennmaradt másolat közötti időköz.
– A szövegváltozatok aránya

1. A fennmaradt kéziratok száma

Iliász, VIII. könyv — V. század

Az Újszövetségről több, mint 5300 görög nyelvű, több, mint 10.000 latin nyelvű és több, mint 9300 egyéb antik fordítás kézirata maradt fenn. Összesen tehát több, mint 24.000 kézirat másolattal rendelkezünk az Újszövetség részeiről, vagyis ez a legjobban alátámasztott kézirat.
Homérosz Iliásza a második… 643 fennmaradt másolattal.

2. Az eredeti írás és a legkorábbi fennmaradt másolat közötti időköz.

Az Újszövetségi írások Kr. u. 40 és 100 között keletkeztek. A legkorábbi másolat az Újszövetségről Kr. u. 130-ból származik (John Ryland kézirat). Az eredeti írás és a legkorábbi másolat közötti időeltérés tehát nem több, mint 90 év.
Ha ezt összehasonlítjuk más klasszikus művekkel, nagyon meglepő felfedezésre jutunk.

Homérosz kb. Kr. e. 900-ban írta meg az Iliászt és a legkorábbi fennmaradt másolat Kr. e. 400-ból származik. Az időeltérés tehát 500 év.

Más klasszikus szerzők művei még kisebb példányszámú másolatban maradtak fent és az eredeti és a legkorábbi másolat között eltelt időköz átlagosan 1000 év!

J. Harold Grenlee, az újszövetségi görög nyelv tudósa ezt írja:

„Mivel a tudósok általában megbízhatónak fogadják el az ókori klasszikusok írásait, annak ellenére, hogy a legkorábbi kéziratok oly sokkal az eredeti írások után keletkeztek, és a fennmaradó kéziratok száma sok esetben nagyon kevés, világos, hogy az Újszövetség szövegének a megbízhatósága ennek megfelelően garantáltnak tekinthető.”

3. Szövegváltozatok

A szövegkritika megfelelő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló kéziratokat összevessük egymással, és ily módon biztonsággal rekonstruálhassuk az eredeti szöveget. Az Újszövetség megközelítőleg 20.000 sort tartalmaz, amiből 40 sorral kapcsolatban merül fel kérdés. Ez tehát fél százalékot jelent.

Az Iliász körülbelül 15.600 sorból áll, amiből 764 sor kérdéses. Vagyis öt százalék. Ami azt jelenti, hogy tízszer annyi szövegváltozata van, mint az Újszövetségnek. Mindez egy olyan szövegben, aminek a terjedelme ez utóbbinak csupán háromnegyede. A birtokunkban lévő újszövetségi kéziratok teljes száma rendkívüli módon lecsökkenti a tévedés lehetőségét az eredeti dokumentumok helyes továbbadódásával kapcsolatban.

A 0,5%-nyi eltérő szövegváltozat mindössze egy nyolcad része tartalmaz olyasmit, ami túlmegy a stilisztikai különbségen vagy az elíráson. Időnként egy-egy betűkihagyás, vagy szórendi különbség figyelhető még meg, esetenként pedig kimaradt egy-egy szó.

De az Újszövetség összes szövegvariánsáról elmondható, hogy közülük csak mintegy 50 bír valódi jelentőséggel és egyetlen fontos keresztény tanítás sincs vitatott szövegvariánsra alapozva.

B. Régészeti vagy külső bizonyítékok

1. Régészeti bizonyítékok

Ézsaiás tekercse

Az 1947-ben felfedezett Holt Tengeri Tekercsek között megtalálták Ézsaiás tekercsének egy régi másolatát is. Ez a Kr. e. 100-ból származó tekercs a szöveg több, mint 95%-ában megegyezett a mai héber Bibliával. A maradék 5% főként nyilvánvaló elírásokból illetve helyesírási variánsokból áll.

Ez előtt a felfedezés előtt a legrégebbi Ézsaiás kézirat Kr. u. 900-ból származott, tehát a Holt-tengeri tekercsek 1000 évvel visszavittek minket az időben. És ez alatt az idő alatt semmilyen komolyabb változás nem történt a szövegben!

Az ismert zsidó régész, Nelson Glueck ezt írja:

„Kategorikusan kijelenthetjük, hogy soha semmilyen régészeti felfedezés nem mondott ellent a Biblia kijelentéseinek.”

William F. Albright, a világ egyik legismertebb régésze, a következő kijelentést tette:

„Nem férhet hozzá kétség, hogy a régészet megerősítette az Ószövetség történelmi hitelességét.”

Millar Burrows, aki a Yale egyetem régészeti tanszékének híres professzora volt, a következő kijelentést tette a makacsul kitartó hitetlen megközelítéssel kapcsolatban:

„Sok liberális teológus túlzott kételkedése nem a rendelkezésre álló adatok alapos vizsgálatán alapul, hanem a természetfölöttivel szembeni óriási előítéletükön.”

2. Bizonyítékok korai keresztény íróktól

Harold Greenlee, aki az Oral Roberts Egyetem újszövetségi görög nyelv tanára azt írta, hogy a korai keresztény írók műveiben olyan sok idézet szerepel a Szentírásból, hogy

„… az Újszövetséget virtuálisan rekonstruálhatnánk belőlük az újszövetségi kéziratok használata nélkül is.”

Ezt később alátámasztotta Sir David Dalyrimple is, aki ezt mondta: Tizenegy kivételével az Újszövetség minden igeverse megtalálható a második-harmadik századi írók műveiben. A korai egyházatyák műveiben több, mint 86.000 idézet található az Újszövetségből!

A bibliakritika képviselői már mintegy kétszáz éve igyekeznek úgy feltüntetni a Bibliát, mint történelmileg megbízhatatlan művet. Az utóbbi hetvenöt év régészeti felfedezései azonban szisztematikusan megerősítették a bibliai feljegyzések hitelességét. Nézzünk néhány példát:

A liberális teológiai képviselői fennen hangoztatták, hogy Mózes nem írhatta a róla elnevezett 5 könyvet, mivel akkoriban még nem is léteztek törvénykönyvek. Ezért úgy gondolták, hogy ezeket a könyveket sok évszázaddal később állította össze több különböző szerző.
A régészeti leletek azonban bebizonyították ennek az álláspontnak a tarthatatlanságát, mivel több olyan törvénykönyvet is találtak, amelyek még az ősatyák koránál is korábban keletkeztek, mint például Hamurabi törvényoszlopa Kr. e. 1700-ból, a Lipith-Isthar törvényoszlop Kr. e. 1860-ból, vagy Eshunna Törvényei Kr. e. 1950-ből.

1906 előtt, a Biblia történelmi megbízhatóságát vitató tudósok azzal is érveltek, hogy a Bibliában található feljegyzések a Hettita birodalomról későbbi betoldások, mivel úgy gondolták, hogy a Hettita Birodalom nem is létezett. Ezt az elképzelésüket arra alapozták, hogy addig az időpontig még nem került elő semmilyen fizikai bizonyíték a létezésére. Viszont 1906-ban a régészek feltárták a Hettita Birodalom fővárosát, az azt követő években pedig megtalálták egy erős és virágzó Hettita civilizáció kétségtelen bizonyítékait.

Később liberális tudósok abbéli igyekezetükben, hogy a bibliakritikát alátámasszák azzal érveltek, hogy János evangéliumát nem írhatta János, hanem sokkal később kellett keletkeznie az alábbi két tényező miatt:

1. Olyan szóképeket használt, amelyek előfeltevésük szerint későbbi gnosztikus hatást tükröznek. (Pl. olyan kifejezéseket, hogy „világosság fiai” és „sötétség fiai”).

2. Történelmi részletek állítólagos pontatlansága miatt. (Mint például a Bethesda medence ötödik csarnoka – János 5, 2 – mivel az összes feltárt júdeai medencének csak négy csarnoka volt).

A Bethesda medence

Ugyanakkor, főleg Qumránban, megtaláltak olyan Újszövetség korabeli kéziratokkal egyidős, sőt még korábbi szövegeket, amelyek bizonyítják, hogy a korabeli zsidó írásokban már használták ugyanazokat az apokaliptikus kifejezéseket. És körülbelül nyolc évvel ezelőtt a régészek azon a helyen, amiről korábban azt feltételezték, hogy az a legkorábbi szint, a Bethesda térségében felfedeztek egy régebbi mikveh-t (medencét), aminek volt egy ötödik tornáca keresztben!

Ezek után az ember azt remélné, hogy a kritikusok elismerik a bibliai leírás hitelességét.

Az ember dönthet úgy is, hogy elfordítja a fejét, és másfelé néz abban a reményben, hogy később majd azt mondhassa, nem is tudott erről az egészről. Én mégis inkább arra bátorítom az olvasót, hogy bátran vegye a kezébe az Írásokat és keresse az igazságot.