Dignitas infinita:
a Hittani Dikasztérium nyilatkozata az emberi méltóságról és annak megsértéséről
Április 8-án jelent meg a Hittani Dikasztérium dokumentuma, amely az elmúlt évtized pápai tanítását foglalja magában az emberi méltóságról.
Leszögezi az Isten képére teremtett ember elidegeníthetetlen méltóságát, függetlenül fizikai vagy mentális állapotától, valamint felsorolja azokat az eseteket, amikor súlyosan megsértik azt: a fogantatástól a természetes halálig, a háborúk, a szegénység, a migráció, a nők és a gyermekek elleni abúzusok, a gender-ideológia és a digitális erőszak témakörében.
Három fejezet fejti ki az emberi méltóság alapjait, a negyedik pedig annak megsértésével foglalkozik. A Dignitas infinita – Végtelen méltóság címet viselő nyilatkozat a Hittani Dikasztérium öt évnyi munkájának gyümölcse, amely az elmúlt tíz év pápai tanítását összegzi, bioetikai kérdéseket érintve.
Az emberi méltóságot súlyosan sértő cselekedetek listája nem teljes, de olyan fontos elemeket tartalmaz, mint az abortusz, az eutanázia, a béranyaság, a háború, a szegénység és a migráció, illetve az emberkereskedelem. Az új dokumentum ezáltal segít feloldani azt az ellentétet, ami azok között áll fenn, akik kizárólag a születő és véget érő élet védelmét képviselik, megfeledkezve az emberi méltóság elleni egyéb támadásokról; és fordítva: azok között, akik csak a szegények és a migránsok védelmére összpontosítanak, elfeledkezve arról, hogy az életet a fogantatásától természetes végéig védelmezni kell.
Az emberi méltóság bibliai alapelvei
A nyilatkozat első három része az alapelvekről szól. Az egyház a kinyilatkoztatás fényében ismételten megerősíti „az Isten képére és hasonlatosságára teremtett és Jézus Krisztusban megváltott emberi személy ontológiai méltóságát”. A dokumentum bírálja azokat, akik „csak azt tekintik személynek, aki gondolkodásra, érvelésre képes”.
Ebből következően azt állítják, hogy a „még meg nem született gyermeknek nincs méltósága, mint ahogy az önellátásra képtelen idős embernek, és az értelmi fogyatékkal élőknek sem. Az egyház éppen ellenkezőleg, kitart a tény mellett, hogy a méltóság minden emberi személyt megillet, mivel magában hordozza azt, függetlenül minden körülménytől”. Ezen túlmenően megállapítja, hogy „az emberi méltóság fogalmával olykor visszaélnek azért, hogy igazolják új jogok önkényes megsokszorozását… mintha biztosítani kellene minden egyéni kedv vagy szubjektív vágy kifejezési és megvalósítási lehetőségét”.
Szegénység, háború, emberkereskedelem
A Hittani Dikasztérium nyilatkozata felsorolja az emberi méltóság súlyos megsértésének néhány esetét. Mindenekelőtt a „szegénység drámájáról” szól, mely „a kortárs világ egyik legnagyobb igazságtalansága”. Aztán a háborúról, „ami olyan tragédia, mely tagadja az emberi méltóságot” és „mindig vereséget jelent az emberiség számára”. Olyannyira, hogy „ma nagyon nehéz támogatni a más évszázadokban megérlelődött észérveket egy „jogos háború” lehetőségéről.
Ezután a „migránsok hányattatásával” foglalkozik, akiknek „az élete veszélyben forog, mert nincsenek már eszközeik arra, hogy családot alapítsanak, dolgozzanak vagy táplálkozzanak”. A Dignitas infinita – dokumentum ezután az „emberkereskedelemre” tér ki, amely „tragikus dimenziókat” ölt, és úgy határozza meg, mint „nemtelen cselekedetet, mely szégyen a magukat civilizáltnak mondó társadalmainkra nézve”. Az emberkereskedelmet kihasználókat és élvezőket pedig komoly lelkiismeretvizsgálatra szólítja.
Küzdeni kell az olyan jelenségek ellen, mint a „szervkereskedelem, a gyermekek szexuális kihasználása, a rabszolgamunka, beleértve a prostitúciót, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a terrorizmus és szervezett nemzetközi bűnözés”. A nyilatkozat kitér a „szexuális abúzusra” is, ami „mély hegeket hagy az áldozatok szívén” (43). Ezután a nők elleni diszkriminációval és erőszakkal folytatódik a felsorolás, ideértve „az abortuszra kényszerítést, ami az anyát és gyermekét egyaránt sújtja, így elégítve ki gyakran a férfiak önzését”. Elítéli a „többnejűség gyakorlatát” és a „nőgyilkosságokat”.
Abortusz és béranyaság, eutanázia
A Hittani Dikasztérium nyilatkozata egyértelműen elítéli a mesterséges terhességmegszakítást: „az összes életellenes bűncselekmény közül, amelyet az ember elkövethet, a művi vetélés olyan jellegzetességeket mutat, amelyek különösen súlyossá és elítélendővé teszik”. „A születő élet védelme szorosan kapcsolódik minden más emberi jog védelméhez”.
A béranyaságot is erőteljesen ellenzi a dokumentum, mert „általa a határtalan méltósággal rendelkező gyermek puszta tárggyá válik”. Ez a gyakorlat „súlyosan sérti a nő és gyermeke méltóságát… mert kihasználja az anyagi szükséget szenvedő anya helyzetét. Egy gyermek mindig ajándék, és soha nem szerződés tárgya”.
Az emberi méltóságot sértő cselekedetek listáján szerepel még az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság, emlékeztetve arra, hogy „a szenvedés miatt a beteg sosem veszíti el méltóságát, mert azt magában hordozza és tőle elidegeníthetetlen”. Fontosak a palliatív kezelések és el kell kerülni a „minden áron való terápiát vagy aránytalan beavatkozásokat”, hangsúlyozva, hogy „az élethez van jogunk, nem a halálhoz, amelyet elfogadni kell, nem kiszolgáltatni”.
Fogyatékkal élők, homoszexuálisok, gender-elmélet
Az emberi méltóság súlyos megsértése a fogyatékkal élők kiselejtezése is. Kerülni kell a homoszexuális személyek elleni hátrányos megkülönböztetés, agresszió és erőszak minden formáját. Az önrendelkezésre törekvő gender-elméletben az ember ősi kísértése tükröződik, aki Istennek hiszi magát. Nagyon veszélyes jelenség ez, mivel tagadja a nő és férfi közötti szexuális különbözőséget, hogy mindenkit egyformává tegyen, ezért a dokumentum elítéli a nemváltó műtéteket is (kivéve egyes születési vagy fejlődési rendellenességeket).
Digitális erőszak
A lista a „digitális erőszakkal” zárul, felsorolja az új erőszakformákat, amelyek a közösségi médiában terjednek, mint például a kiberbullizmus (az online térben való bántalmazás), a pornográfia terjedése és a személyek szexuális célú vagy szerencsejátékokon keresztüli kihasználása az interneten.
A nyilatkozat végül arra buzdít, hogy az emberi személy méltóságát minden körülménytől függetlenül helyezzük a közjó iránti elkötelezettség és minden jogi szabályozás középpontjába.
