Egy mai fiatal, az evangéliumi élet példája

Boldoggá avatták Carlo Acutist


Assisiben október 10-én boldoggá avatták Carlo Acutist, a szent életű olasz fiút, aki tizenöt éves korában, 2006-ban leukémiában halt meg, és életszentségének híre mára elterjedt az egész világon. A boldoggáavatási szentmisén Agostino Vallini bíboros azt hangsúlyozta, hogy Carlo „hétköznapi fiatal” volt, és éppen ez a tulajdonsága tette különlegessé Isten szemében.

Mintegy háromezer ember érkezett az umbriai kisvárosba, Assisibe, de a járvány miatt a legtöbben a tereken, kivetítőkön követték a szertartást, amely a Szent Ferenc-bazilikában, a felső templomban zajlott. Az esemény rengeteg érdeklődőt vonzott, még ha a pandémia miatt személyesen nem is tudtak eljönni: a televíziós csatornák a világ minden táján egyenes adásban közvetítették a liturgiát.

Nem véletlen, hogy Assisiben tartották a szertartást: Carlo ott töltötte a nyarakat, és Szent Ferenc nagy tisztelője volt, követendő példát látott benne.

Ritka és megható, hogy egy kanonizációs szertartáson jelen vannak a boldoggá avatandó szülei és testvérei is. A szülők, Andrea és Antonia ott ültek az első sorban, mellettük 2010-ben született ikergyermekeik, Michele és Francesca. A boldoggá avatás kihirdetése után ők vitték az oltárra Carlo szívereklyéjét.

„Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Egyszerű, hétköznapi, spontán, rokonszenves fiú volt: elég ránézni a fényképére. Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai között, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért.

Gyermekkora óta érezte – tanúskodnak erről a családtagjai –, hogy szüksége van a hitre, és tekintetét Jézusra szegezte. Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta az Istennel való élő kapcsolatát, és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére, és hosszan elidőzött az Oltáriszentség előtt.

Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát merítenünk ahhoz, hogy szeressük az embereket és jót tegyünk velük” – hangsúlyozta homíliájában Vallini bíboros.

„Az Eucharisztia az országutam a mennyországba” – ez volt az egyik kedves mondása.

Jézus adott neki erőt, ő volt a célja mindennek, amit tett. Égett benne a vágy, hogy minél több embert Jézushoz vonzzon, az evangélium hirdetője legyen, mindenekelőtt az életpéldájával.

Hitbeli tapasztalata arra ösztönözte, hogy kitartóan evangelizáljon mindenütt, ahol járt, megérintve azok szívét, akikkel találkozott, és felébresztve bennük a vágyat, hogy változtassanak az életükön, és közeledjenek Istenhez. „Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek fölfedezni, Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét.

Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy átadja ezt a lelkületet, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresz- tény értékek továbbadásához.

Ez a gondolkodásmódja mondatta vele, hogy a világháló nemcsak a menekülés eszköze, hanem a párbeszéd, a megismerés, a megosztás, a kölcsönös tisztelet helye is, amelyet felelősségteljesen kell használnunk, anélkül hogy a rabjaivá válnánk. El kell utasítanunk az internetes zaklatást.

A végtelen nagy virtuális világban tudnunk kell megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat.”

Vallini bíboros megemlítette, hogy Carlo kiállítást szervezett a világon történt legfontosabb eucharisztikus csodákból, és ezt használta föl a gyerekek hitoktatásában is. Nagyon tisztelte Szűz Máriát, mindennap imádkozta a rózsafüzért.

Hitének két fő vonása az imádság és a misszió volt: „Az új boldog példa a bátorságra. Idegen tőle mindenféle kompromisszum. Meg volt győződve arról, hogy ha meg akarunk maradni Isten szeretetében, meg kell élnünk az evangéliumot, akkor is, ha így az árral szemben haladunk.”

Istenre bízta magát a betegségében is. Agostino Vallini hangsúlyozta, hogy Carlo Acutis odafigyelt másokra, „különösen a szegényekre, az egyedül élő, elhagyatott idősekre, a hajléktalanokra, a fogyatékossággal élőkre és azokra, akiket a társadalom kirekesztett vagy elrejtett.

Segítette osztálytársait, főképpen azokat, akik nehezebb helyzetben éltek. Ragyogó élete volt, teljesen másoknak odaadott élet, amely olyan, mint az eucharisztikus kenyér.”

Megmutatta, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy „ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban, vagyis: Istent tenni az első helyre az élet kis és nagy dolgaiban, és szolgálni a testvéreket, különösen a legutolsókat”.

Boldoggá avatása – zárta beszédét Vallini bíboros – „örömhír, erős üzenet: ezt a fiatalt, korunk gyermekét, aki olyan volt, mint sokan mások, meghódította Krisztus, és jelzőfénynyé vált azok számára, akik meg akarják ismerni, és követni akarják a példáját. Tanúskodott arról, hogy a hit nem távolít el az élettől, hanem még mélyebben megmerít benne, megmutatja nekünk az evangéliumi öröm megélésének útját.

Rajtunk áll, hogy járunk-e ezen az úton, követve Boldog Carlo vonzó tapasztalatát, hogy az életünk fénytől és reménytől ragyogó lehessen.”

Domenico Sorrentino, Assisi-Nocera Umbra-Gualdo Tadino püspöke a szertartás végén kihirdette, hogy Carlo Acutis emlékére étkezdét nyitnak a szegények számára, valamint a harmadik világban minden évben támogatnak egy-egy projektet, amelynek keretében segítséget nyújtanak a szolidáris gazdaság feltételeinek megteremtéséhez.

A boldoggáavatási szertartás előtt és után a Santa Maria degli Angeli bazilika előtti téren egymást követték a tanúságtételek és a Carlo Acutisnak szentelt énekek.

Lengyelországban a lengyel ifjúság védőszentjévé akarják nyilvánítani Carlót – mondta el Carlos Acácio Gonçalves Ferreira kapucinus testvér, aki a Szent Ferenc ruháinak levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária-templom rektora. Acutis földi maradványai előtt itt hódolnak a zarándokok. „Vonzza őket, úgy érzik, hogy itt van velük, érzik ennek a fiúnak a közelségét a próbatételek idején, lelki és fizikai síkon is. Néhányan azt mesélték nekem, hogy az ő közelségében végtelen béke tölti el őket, és megnő bennük a remény” – tette hozzá a szerzetes.

Alessandro Brustenghi ferences testvér, aki énekelt a szertartáson, hangsúlyozta: „Egy olyan jelenlét, egy olyan ragyogás, mint az övé, nem maradhat észrevétlen: Szent Ferenchez hasonlóan szerelmese volt az Eucharisztiának. Ahogyan napról napra hagyja, hogy felfedezzük, olyannak mutatkozik előttünk, mint egy barátunk.”

Carlo Acutis földi maradványai előtt október 17-éig lehet hódolni Assisiben. Október 12-én, hétfőn Domenico Sorrentino püspök szentmisét mutat be az új boldog első emléknapján, amely mennyei születésnapjára esik.
forrás és fotó: Avvenire
fordította: Thullner Zsuzsanna
közzétéve: Új Ember 2020. október 18.-án




BREAKING:

Hamarosan szentté avatják Boldog Carlo Acutist

„Az egyetlen dolog, amit kérnünk kell Istentől az imában az a vágy, hogy szentté váljunk!”


„Az egyetlen dolog, amit kérnünk kell Istentől az imában az a vágy, hogy szentté váljunk!” - hangoztatta földi élete során a fiatal Carlo Acutis.

Ferenc pápa elismerte azt a csodát, amelyet Boldog Carlo Acutis közbenjárásának tulajdonítanak, és ezzel megnyitotta az utat, hogy Carlo legyen az első a milleniumi generációból, akit az Egyház a szentek oltárára emel.

A 2006-ban rákos megbetegedés következtében elhunyt olasz programozó-zseni tinédzser arról vált ismertté, hogy nagy áhítatot tanúsított Jézus Krisztus valóságos jelenléte iránt az Eucharisztiában.

Boldog Carlo Acutis közbenjárásának tulajdonított második csoda elismerése lehetővé teszi, hogy a katolikus egyház 2025-ös jubileumi évében szentté avassa őt.

Az a bizonyos második csoda

A Szentatya 2024. május 23-i dekrétumában jóváhagyta egy 21 éves Costa Rica-i lány, Valeria Valverde csodálatos gyógyulását, aki 2022-ben Firenzében tanult, és életveszélyesen megsérült, miután egy kerékpáros balesetben súlyosan megsérült a feje.

A baleset után a fiatal lányon sürgősségi koponyaműtétet hajtottak végre a koponyaűri nyomás csökkentése érdekében. Az orvosok a családnak azt mondták, hogy helyzete nagyon kritikus, és bármelyik pillanatban meghalhat - közölte a Vatikán Szenttéavatási Dikasztériuma.

Hat nappal a baleset után Valeria édesanyja Assisibe zarándokolt, hogy Boldog Carlo Acutis sírjánál imádkozzon lánya gyógyulásáért. Carlo sírja mellett hagyott egy írásos üzenetet is. Valeria még aznap elkezdett önállóan lélegezni, és a rákövetkező nap már újra tudta használni végtagjait, melyek a baleset következtében érzéketlenné váltak, valamint részben visszanyerte beszédkészségét is.

Valeriát 10 nappal édesanyja zarándoklata után kiengedték az intenzív osztályról, és további vizsgálatoknak vetették alá, amelyek kimutatták, hogy a jobb agyféltekében keletkezett koponyaűri vérzéses zúzódás teljesen eltűnt.

Az orvosi előrejelzésekkel ellentétben Valeria összesen egy hetet töltött fizikoterápián, és 2022. szeptember 2-án, két hónappal a balesete után, édesanyjával együtt elzarándokolt Assisibe Boldog Carlo Acutis sírjához, hogy köszönetet mondjanak a szent életű fiatalnak, és megünnepeljék Valeria teljes gyógyulását.

Az első millenniumi szent

Az 1991-ben született Acutis az első a milleniumi generációból (vagyis az 1981-1996 között születettek), akit a katolikus egyház boldoggá avatott.

Nem sokkal elsőáldozása után, hét éves korában Carlo azt mondta édesanyjának: „Mindig közel legyek Jézushoz: ez az én élettervem!”. Ennek elérése érdekében Carlo igyekezett a napi szentmiséken is minél gyakrabban részt venni, a milánói általános iskolájával szemben lévő plébániatemplomban.

Carlo az Eucharisztiát „a mennybe vezető autópályájának” nevezte, és mindent megtett, hogy ezt az Eucharisztiában valóságos jelen lévő Krisztust másokkal is megismertesse. Tanúságtétele arra ösztönözte saját szüleit, hogy visszatérjenek a katolikus hit gyakorlásához, a náluk lakó fiatal hindu au pair-t pedig arra, hogy megtérjen és megkeresztelkedjen.

Carlonak volt érzéke az új technológia vívmányokhoz, szerette a számítógépeket, a videójátékokat, de az állatokat is. Lelkivezetője visszaemlékezett arra, hogy Carlo meg volt győződve arról, hogy az eucharisztikus csodák bizonyítékai hatékonyan, meggyőzően segíthetnek az embereknek felismerni, hogy Jézus az Eucharisztiában minden szentmisében jelen van.

Két és fél éven át Carlo a családjával együtt azon dolgozott, hogy összeállítson egy kiállítást az eucharisztikus csodákról, amelyet 2005-ben, a Szent II. János Pál pápa által meghirdetett Eucharisztia Évében mutattak be, és azóta öt kontinens több ezer plébániáján megtekinthető.

Carlo sok osztálytársa, barátja és családtagja tett bizonyságot arról, hogy a fiú projektje közelebb vitte őket Istenhez. Carlo nagyon nyitott fiatal volt, és nem szégyellt beszélni osztálytársaival vagy bárkivel, akivel találkozott, arról, amit szeretett: a miséről, Jézus jelenlétéről az Eucharisztiában és a mennyországról.

Sokan emlékeznek arra, amikor Carlo egyszer azt mondta: „Azok, akik a tűző napon fekszenek lebarnulnak; akik pedig az Eucharisztia előtt róják le tiszteletüket, szentekké válnak!”.

Carlo 2006-ban, 15 éves korában hunyt el, nem sokkal azután, hogy leukémiát diagnosztizáltak nála. Halála előtt Carlo azt mondta az édesanyjának: „Minden szenvedésemet felajánlom az Úrnak a pápáért és az Egyházért, hogy ne a tisztítótűzbe, hanem egyenesen a mennybe kerüljek”.

Több ezer ember látogatta meg Carlo sírját Assisiben azóta, hogy 2020. október 10-én az Assisi Szent Ferenc-bazilikában az Egyház boldoggá avatta az olasz fiút.

„Az assisi egyház ünnepel”

Domenico Sorrentino, assisi érseke, aki jelenleg Rómában tartózkodik az olasz püspöki konferencia ülésén, nagy örömmel fogadta a Carlo szentté avatásáról szóló híreket.

„Az assisi egyház ünnepel” - mondta. „Úgy tervezem, hogy ma este Assisibe való hazaérkezésem után, egy szentmise keretében hálát adok az Úrnak, de már most csatlakozom azokhoz hívekhez, akik a kegyhelyen egy hálaadó-dicsőítő imádságra gyűltek össze.”

„Az Úr folytassa munkáját Boldog Carlo tanúságtétele által, s szerezze meg számunkra az Úrtól azt a kegyelmet, hogy úgy szeressük őt, ahogyan ő szerette, különösen a Legszentebb Oltáriszentségben.”

Nekünk magyar fiataloknak pedig különösen nagy öröm, hogy ugyanebben a dekrétumban a Szentatya elfogadta az 1921. augusztus 8-án Szigligeten született és 1945. március 23-án Litéren hitéért meggyilkolt Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna vértanúságát, így hamarosan együtt ünnepelhetjük boldoggá avatását.
szerző: Pulay Domonkos
lektorálta: Pálfalviné Ősze Judit
fotó: carloacutis.com
forrás: https://hu.churchpop.com/breaking-hamarosan-szentte-avatjak-boldog-carlo-acutist/